Arctalan szolgák és maszk nélküli elit groteszk világáról ír véleménycikkében Glenn Greenwald. Az Egyesült Államokban szerinte épp kulturális és társadalmi balkanizáció zajlik: igaz az ország dolgozói már régóta arctalanok átvitt értelemben, ám a mostani (amúgy döntően tudománytalan) korlátozásoknak hála már a szó szoros értelmében is arc nélkül szolgálják az elitet. Szemlénk következik!
A járvány kezdete óta folyamatosak azon esetek, amikor vezető politikusokat kapnak el a saját maguk által meghatározott korlátozó intézkedések megszegésében. Legyen szó kormányzókról, polgármesterekről, miniszterekről vagy házelnökökről, számtalan olyan történet látott napvilágot, amikor vezető politikusok a COVID-protokollt teljesen figyelmen kívül hagyva vacsoráztak kedvenc lobbistáikkal, jártak elegáns szalonokba, vagy épp utaztak el családjukkal egy hétvégi kirándulásra – miközben nemrég írtak alá új lezárással kapcsolatos rendeletet, másoknak tiltva ugyanazon kikapcsolódást.
A legtöbb kihágás volt olyan súlyos, hogy bizonyos mértékű botrányt és haragot váltson ki a követőkből, ugyanis a napjainkban domináns liberális kultúra, ha más nem, de hevesen szabálykövető: borzasztóan feldúlja az egyéneket, ha valaki szembeszáll a szabályokkal. Így volt ez Kalifornia kormányzója, Gavin Newsom esetében is, aki míg októberben azt tanácsolta az embereknek, hogy még a falatok között is viseljenek maszkot, addig novemberben maszk nélkül vihogott állami egészségügyi tisztviselők társaságában egy lobbista születésnapját ünnepelve. A történés eredményeként nem kicsit zuhant a népszerűsége, az elmúlt időszakban pedig kísérletek is történtek az elmozdítására, igaz ezek kudarccal zárultak.
Mégis, a legfelkavaróbb aspektus nem abban keresendő, hogy mit tiltottak, hanem hogy mit engedtek meg a vezetők – legalábbis egyeseknek. Ami a kötelező maszkviselést illeti, ma már egyfajta közhely, hogy két különböző embercsoportot láthatunk: az egyiket, amely arcát eltakarva szolgál, illetve a másikat – az elitet –, amely bármikor járhat nélküle is. A COVID-járvány előtt nehéz volt elképzelni, hogy a kulturális és politikai elit, illetve a mindenki más élete közötti hatalmas szakadék hogyan növelhető, de a járvány a nyers kulturális szegregáció új formáját hozta létre: olyan protokollokat, amelyek biztosítják, hogy a maszk nélküli elitnek soha nem kell szemét vetnie szolgaosztályának arcára.
A múlt hónapban egy elegáns összejövetelnek adott otthont Nancy Pelosi házelnök a gazdag demokrata adományozók számára Napa borvidéken – amúgy ugyanazon a borvidéken, ahol a kaliforniai kormányzó elhíresült vacsorájára is sor került.
A szabadtéri ünnepségen látható, hogy a túlnyomórészt fehér, gazdag adományozói csoport távolságtartás és maszk nélkül tölti vidáman az időt, a vacsorán jelenlevőkön pedig akkor sincs maszk, amikor épp nem fogyasztanak semmit.
Alapvetően azonban az esemény kapcsán nem az a fő kérdés, hogy az adott helyzetben Pelosi és társasága megszegte-e az iránymutatásokat, hanem hogy mi vehető észre annyira nyilvánvalóan a felvételeken: egy kétszintű rendszer, ahol az elit szabadon társalog, a túlnyomórészt nem fehér „szolgaosztály” pedig maszkban teszi a dolgát. Végső soron dehumanizált, szervilis robotok esetében nincs szükség az orr vagy száj láthatóságára.
Nem sokkal különb módon zajlott Barack Obama volt amerikai elnök 60. születésnapja sem: [szerk. igaz a sajtó azzal volt tele, hogy a COVID-helyzet miatt a korábbi amerikai elnök lefújta nagyszabású ünnepségét] körülbelül 400 ember vett részt órákon keresztül zárt sátrakban, táncolva, szűk körben beszélgetve, illetve élőzene alatt egymás fülébe ordítozva. Obama az alkalomra külön maszkokat ajándékozott a vendégeknek, igaz azokat újra csak a „szolgák” viselték.
Magyarázat a történtekre persze van, ilyet adott Annie Karni, a The New York Times riportere is a CNN számára, aki szerint az ügyet egyszerűen felfújták, hisz „egy szofisztikált, oltott tömeg” volt jelen az eseményen. Igaz, az aggályok csak a hétköznapi emberekre vonatkoznak, végül is csak nekik javasolt a delta miatt oltottként is maszkot viselni!
Hasonlóan visszataszító jelenetek láttak napvilágot az idei MET-gálán is, mely eseményre újra sor került a 2020-es törlést követően a Vogue főszerkesztője, Anna Wintour rendezésében. A kritikák szerint már gúnyossá váló és szenzációhajhász cirkusz persze még mindig az „év divat- és társadalmi eseményeként” kerül definiálásra, és persze nem is mindenki vehet részt rajta.
2014-ben például Anna Wintour arra panaszkodott, hogy mindenféle jöttment képes kifizetni a 15 ezer dolláros belépői díjat, így az árakat gyorsan meg is emelték 25 ezerre, miközben az idei évben már 35 ezret volt szükséges kipengetni a jelenlétért.
Persze ez teljesen természetes, hisz „a divatvilág Oscarjáról” van szó. Az iskolai bezárások, az intenzív osztályokon fekvő betegek számának növekedése, illetve az egyre erőteljesebb kötelezettségek és korlátozások nem gátolták meg az idei esemény megszervezését, ahogy a különféle sztárok jelenlétét sem – akik maszk nélkül tették ki magukat a halálos vírusnak az eseményért, mit sem foglalkozva azzal, hogy mások a járvány hatásásra szűkölködnek.
A legnagyobb visszhangot végül Alexandria Ocasio-Cortez kongresszusi képviselő jelenléte és ruhája hozta: igaz egyesek feltették a kérdést, hogy biztosan helyes-e egy szocialista képviselő vidám megjelenése a kapitalizmusnak és a társadalmi egyenlőtlenségnek legvulgárisabban tiszteletet adó eseményen, az érte leginkább lelkesedők megvédték: a „Tax the Rich” feliratot a ruhája hátsó részén viselő politikus valójában mindenkiben félelmet keltett az eseményen, hisz a jelenlevők veszélyeztetve érezhették magukat saját közegükben – általa ugyanis nem kívülről, hanem belülről csap le rájuk valaki.
A kritikusok tehát tévednek, AOC nem ellágyulva, az általa megvetett gazdagokkal érezte jól magát, hanem művészi és gyönyörű ruhájában valójában egy forradalmi cselekményben vett részt. És hogy a ruhája miért annyira tökéletesen megtervezett? Igazából ez is csak a megtévesztés része! [Szerk. Amúgy azóta arról jelentek meg hírek, hogy a ruhát tervező cég hatalmas adótartozással bír]
[Szerk. És ha már események: az Emmy gálán is hasonló jelenetek zajlottak sztárok jelenlétében. Amúgy a hírességek jót nevettek azon, amikor Seth Rogan komikus beszédében azzal viccelt, hogy túl sokan vannak egy kis teremben, a szervezők meg azt hazudták hogy kültéri eseményre kerül majd sor – igaz végül egy zárt sátorban tartották meg. „Fontosabb, hogy legyen három csillárunk, minthogy biztosak legyünk abban, hogy nem öljük meg Eugene Levyt (74 éves kanadai színész) ma” – zárta beszédét]
A liberálisok ma már úgy képesek megvédeni vezetőik cselekedeteit az intézkedések sokaságának tükrében, hogy a racionalitás látszatát sem próbálják kelteni. Mind Newsom, mind Obama esetében azzal védekeztek egyesek, hogy valójában a szabadban tartották az eseményeket (miközben zárt sátrakban került sor rájuk), a MET-gála résztvevőit azzal védték, hogy beoltották őket (igaz közben támogatják a CDC azon irányelvét, hogy az oltottak viseljenek maszkot), Pelosi vendégeiről pedig azt mondták, hogy maszkban nem lehet enni, így nyilván levették azt (igaz a felvételekből látszik, hogy többek közelében még étel sem volt).
Ezzel párhuzamosan persze felháborodva szidták azokat a szülőket, akik a gyermekeiket a tengerpartra vitték otthonmaradás helyett, na meg vehemensen nevezték mamagyilkosnak azokat, akik nem maradtak reggeltől estig otthon.
Igaz nem sokkal később már bármilyen gond nélkül kerülhetett sor tömeges tüntetésekre, hisz a rasszizmus súlyosabb veszély, mint a COVID-járvány. Jó, mondjuk ha az ellentétes oldal tüntetett vagy szervezett tömegrendezvényt, az már újra a morális züllés kategóriájába esett.
Mindezekben az összekevert és mindig változó indokokban megtalálhatók az irányítás, a megszégyenítés, a megbélyegzés és a hierarchia különböző formái, de még ennél is hátborzongatóbb, hogy míg a politikai és kulturális elit maszkviselés nélkül éli fényűző életét, addig az őket kiszolgálók eltakarják arcaikat. Erőteljes szimbólum ez: az eddig képletesen arctalan szolgák már a szó szoros értelmében is arc nélkül maradtak!
Glenn Greenwald írásának eredeti, angol nyelvű változata ide kattintva elérhető.
A kiemelt fotó forrása: Noam Galai (GC Images)
