Szűk egy hete vártunk érdemi spinre az új, Ukrajnát elkerülő gázszállítási megállapodással kapcsolatban, mire végre szembe jött egy Jászberényi Sándor Facebook-influenszer polihisztortól. Röviden: pontosan az, amit vártunk. Bővebben: semmi újdonság nincs benne annak, aki ismerte a magyar külpolitikai attitűdöt 2010 előtt.
Fontos leszögezni, hogy a végletesség ebben a kérdésben hamis dichotómia: nem csak a meghunyászkodó gerinctelen pipogyaság és a "Tankkal végigmenni Kárpátalján" borízű éneklése a két lehetséges opció, vehetjük például a jelenlegi status quot Szlovákia és Szerbia kapcsán, ahol a határon túli magyarság melletti teljes mellszélességű kiállás - ami ráadásul a poszt-2010-es korszakban Nemzeti Minimumra emelkedett, néhány DK-s lakossági fórumról kiszivárgó, internetes ateista érzéketlenségével felböfögött demagóg elszólást leszámítva - egészségesebb, mint valaha.
Erre érkezett most meg emlékeztető oltásként Sándor posztja, aki a gáztranzit-megállapodás hallatán maga alá vizelt magát a párkányi hídon, majd ice bucket challengeként a saját fejére öntötte az egészet lájkokért, a rendszerváltás utáni magyar külpolitika bizonyítottan kontraproduktív, becsicskult zsákutcájába betekintést engedve a fiatalabbaknak. Abba a korszakba, amikor Magyarország a bűntudatvezérelt meghunyászkodástól remélte, hogy a Nyugat a régió Gyarmati Éltanulója díjjal jutalmaz majd minket. Eredménytelenül.
Anno a négy égtáj felé bepucsításnak az lett a vége, hogy még a bezzegosztrákok is kedvet kaptak balkáni maffiaállamként viselkedni Magyarországgal, és ott szopatni minket, ahol tudnak: ha hagyják a magyarok, miért ne?
A saját érdekeikért kiállást nekünk kell csinálni, más nem fogja helyettünk, tudják ezt a szomszédaink is.
A kelet-európai külpolitikát Kelet-Európa csinálja, és ha mi nem teszünk magunkért, megesznek a szomszédok reggelire. Nyugatról utoljára Adolf Hitlernek volt elég rálátása arra, hogy céltudatosan keverje a szart - a Monarchia szülötteként jobban rálátott, mint Párizs vagy Berlin -, a Történelem Vége elmúlt 30 évében pedig az a néhány nyugati, aki Machiavellire itta magát és pénzt ölt ebbe a szláv tömegsírba, hogy politikát csináljon, kapott pár reménykeltő publicisztikát tört angolsággal arról, hogy az ő labancainak áll a zászló, néhány erős képet Nyugatos tüntetőkről a tartományi fővárosban, akik megunják és hazamennek, és végül azt tapasztalta, hogy lényegi változás helyett arany vécé lett az általa küldött valutából egy dácsában. (Moszkva ezt kicsit előbb megtanulta, ugyancsak a saját zsebe kárán.)
Ösztönlények
"Ukrajna 2014-óta próbál meg leszakadni az orosz érdekszférától, és közeledni Európa felé."
Sándor ideális országnak állítja be Ukrajnát, megfeledkezve - többek között, és hosszú lista a többek - a magyar kisebbség ellen elkövetett atrocitásokról, amelyeknek önmagában sincs semmi haszna Kijev számára, de annak kontextusában, hogy egy nyugatról szomszédos, NATO és EU tagország etnikumát vegzálják, miközben de facto hadban állnak Oroszországgal, végképp érthetetlen időzítésű lépés. Esetleg betudhatjuk egyfajta baszódühnek, egyszerűen nem tudják nem bántani a magyarokat, akkor sem ha Kijev felé tartanak az orosz páncélosok. Ez utóbbi esetben az ukránok ösztönlények, akik a saját cselekedeteikért nem felelnek: ha marják a magyarokat, az Budapest hibája.
"Szétverjük egy nemzet álmát az oroszoktól való függetlenedésről, és kitesszük a haragjuknak a területükön élő kisebbségeinket."
Mi, magyarok vagyunk a felelősök azért, ha mar az ukrán állat. Csúnyán hangzik? Ez a típusú áldozathibáztatás márpedig implicit ezt üzeni, amikor Ukrajnát mentegeti, és minket tesz meg kizárólagos ágensnek.
"Ne legyenek illúzióink, a haragjuknak a tárgya elsőkörben a kárpátaljai kisebbség lesz."
Itt megemlékeznék az egyik kedvenc spinemről a témában: az ukránokra a nyelvtörvény miatt ne haragudjunk, nem a magyarokat akarják ellehetetleníteni, hanem csak az oroszul beszélő kisebbségeket. A mieink csak véletlen vannak szopóágon, amúgy legit, Nyugatos pogromról van szó, nézzük el. Sándor ezzel nem élt, hiszen jóindulatúan megfeledkezik arról, amit Kijevtől kapnak a kárpátaljai magyarok.
Apropó: mikor árulta el magyar politikus utoljára az ukránokat?
"A Jobbik a népek önrendelkezésének diadalaként értékeli a hétvégi krími népszavazást."
24.hu - 2014. 03. 17.
Itt állunk tehát mi, Magyarok, az übermensch, minden jó és rossz okozója, a felnőtt nép a kelet-európai óvodában, akinek állnia kell a számlát, tartania a hátát de közben folyamatosan meg is kell hunyászkodnunk az összes szomszédunk előtt, mint egy genetikusan alattvaló népnek, mert hiába ez a sok, bűnös felelősség, összességében gyámságra szorulunk, saját külpolitikát folytatnunk nem lehet, mert abból csak baj lesz.
A magyar mindig bűnös, ha nem tartja a hátát keletnek, nyugatnak.
Nehéz ezt a nyakatekert identitást, aminek a végén mindig a magyar a szar, kibogozni. Zárásként pár kommentelő, aki megpróbálta:
"Egy összetákolt rablóállam álmaiért nyafog, akik maffiavezérekkel összebútorozott fasisztákkal fenyegetik a magyar kisebbséget?"
- háborodik fel ergo07
"Az ukrán kormánynak azonban van egy másik nagy problémája; a kül- és bel-politikai tevékenysége miatt elveszti a tranzitdíj bevételt, amely akkora mint amekkora Magyarország uniós támogatása. Ez pedig azt jelenti, hogy az ukrán kormány elindul a csőd felé.
Mit tettek az ukrán kormányok, hogy az őket körbe vevő országokkal békében éljenek?"
- kérdezi Berecskereki
"Szóval akkor lesz független ukrajna, ha a magyarok finanszírozzák a tranzitdíjjal az ukrán oligarchákat"
- próbálja kibogozni Kijev szuverenitásának a megoldását Sture Bergwall
"Az ukrán vezetésnek kvázi jogot ad a bosszúállásra, gondolom, mindezt a magasztos nyugati eszmékkel teljes" összhangban"."
- foglalja össze tömören a spint lényegét ToIeranciaterror
