Kiutazott a válogatott Angliába mondjuk ki nem túl jó előjelekkel. Mindenki összetette a két kezét és imádkozott az éghez, hogy csak kicsit kapjunk ki.
Az angolok elleni meccs előtt a válogatott oda-vissza kapott ki a nála sokkal hátrább rangsorolt Albániától és ezzel elúsztak a VB-álmok. Arról nem is beszélve, hogy a Puskás-stadionban rendezett Andorra elleni meccsen is kínszenvedés volt a válogatottunk játéka, majdnem döntetlent játszottunk az amatőrökből álló csapattal. Szalai Ádám akkor úgy értékelte a válogatott meccsét, hogy
szörnyű volt
Ilyenkor az internetet mindig ellepik az olyan kommentek, hogy
„minek ennyi stadion?” „mire mentek el a milliárdok?” „inkább kapálniuk kéne, nem focizni a válogatott játékosainak”
Amikor a magyar válogatott sikert ér el, akkor mindenki szereti a magyar válogatottat, és Marco Rossi a legjobb edző, most meg, ha nem sikerül egy Vb-re kijutni, ami 1986 óta mindig így van, a nép szembe megy a trénerrel és elkezdik a leváltását pedzegetni.
Joggal merül fel, hogy a magyar foci még mindig nincs sehol, ha Albániától kikap. Ehhez hozzá jön, hogy itthon az angolok 4-0-ra kiütötték a mieinket és valljuk be nagyon sokan félve kezdték el nézni a londoni visszavágót, reménykedve abban, hogy most nem kapunk egy nyolcast.
De aztán a sima vereség helyett, az a válogatott, ami legutoljára szenvedett Andorra ellen és oda-vissza kikapott Albániától, meglepetést okozott, és a londoni Wembley-ben döntetlent játszott az 1 milliárd 140 millió eurót érő angol válogatottat. (forrás: transfermarkt.com) És nem is olyan régen, nyáron a foci Eb-n döntetlent játszottunk a német és a világbajnok francia válogatottal
Most akkor mi bénák vagyunk vagy királyok? Vagy ahogy Marco Rossi fogalmazott
Ha nyerünk, hősök vagyunk, ha nem, idióták
Nem mindegy, hogy ki alkalmazkodik kihez
A józanész azt, mondja, hogy mindennek pont fordítva kéne lennie, az albánok ellen jól játszani és az angoloktól kikapni.
Az egyik legnagyobb különbség a két meccs között, hogy míg az albánok, Andorra és egyéb kiscsapatok ellen mi rajtunk volt nyerési kényszer, és mi próbáltunk meg irányítani, a nagy csapatok ellen, nekünk kell az ellenfélhez alkalmazkodni és megtörni a játékukat.
Nem kell futballszakértőnek lenni ahhoz, hogy feltűnjön, hogy az angol-magyar, magyar-francia és német-magyar meccsek hasonlóságot mutatnak. Az angol-magyaron 64-36 % volt a labdabirtoklás és 12-6 a kapura lövés az angolok javára. Ráadásul nekünk csak 1 kaput eltaláló lövésünk volt. Ugyanezek a számok a magyar-francián 39-61% labdabirtoklás 5-15 kapura lövés, a német-magyaron 70-30 % labdabirtoklás és 16-8 kapura lövés voltak. Ezeken a meccseken a csapatokon ott van a nyerési kényszer, hogy azért egy ilyen kis csapat ellen kötelező a 3 pont, főleg, hogy minden poszton sztárjaik vannak. A magyar válogatottnak pedig nincs több dolga, mint beállni védekezni, és minél jobban törekedni arra, hogy megtörjük az ellenfél játékát.
Az sem mindegy, hogy ki lövi az első gólt
(borítókép forrása: infostart.hu)
És ami még közös ebben a meccsekben, az a magyar gól. A magyar gól megtöri az ellenfél játékát. Nagy csapatok ellen nem kaptunk úgy ki, hogy gólt lőttünk volna, ha az első gól megvan, akkor már gyalog-galopp a győzelem a sztárcsapatoknak. Persze ehhez hozzá tartozik az is, hogy a magyar játékosok a második félidő vége felé elfáradnak. Mind az angolok, mind a portugálok ellen a második félidőben szaladtunk bele a pofonba.
Beállni védekezni nem is olyan nehéz
A sikerek mögött áll, hogy a magyar válogatott megtanult védekezni, hiszen emlékezzünk csak, hogy milyen védelmi hibák voltak a hollandok elleni 8-1-en! Mint, ahogy a kiscsapatok is megtanultak védekezni, és így születnek olyan eredmények, mint Liechtenstein-Németország 0-2. Albánia és Andorra ellen pedig az ellenfélnek kell egyszerűen beállni védekezni, és rajtunk van nyerési kényszer.
Marco Rossi is kókler?
És akkor most jön a kérdés, hogy Marco Rossi is csak egy a sok kókler válogatott edző közül, vagy inkább edzőzseni, aki egy kiscsapattal is be tud érni az élmezőnybe? Kétségtelen, hogy Marco Rossi edzősködése alatt kaptunk ki először idegenben Albániától, szenvedtünk majdnem döntetlent Andorra ellen 67 ezer néző előtt. És az is kétségtelen, hogy mindezt az utóbbi 10 év legerősebb magyar válogatottjával tudtuk elérni, hisz 5 Bundesliga játékosunk van, akik mind alapembernek számítanak a csapatukban, és ehhez jönnek még hozzá olyan játékosok, mint Szalai Attila vagy Nagy Ádám.
(kép forrása: 24.hu)
De Marco Rossival vertük meg a Vb ezüstérmes horvátokat, a sztárokkal felálló Wales-t, vele jutottunk ki az Eb-re, mint ahogy már említettem, vele X-eltünk Németország Franciaország és Lengyelország ellen. És azt is említsük meg, hogy Marco Rossival a válogatott feljutott a Nemzetek Ligája A csoportjába. Marco Rossi alkalmasságát jelzi, hogy 2018 óta, három éve vezeti a válogatottat, ami még a szintén a magyar válogatottat az EB-re kijuttató Bernd Storcknak sem sikerült.
Már a Balkán sem a régi
(Az albán válogatott védője, Marash Kumbulla, forrás: transfermarkt.com)
És ami az albánokat illeti, az oké, hogy pár éve még az európai válogatott futball almezőnyébe tartoztak, de változik a világ, a foci világa kinyílt a Balkán előtt is, a macedón Eljif Elmas például a Napoliban játszik. Nem én vagyok az első, aki leírja, hogy a mostani albán válogatottban a játékosok a Serie A-ban játszanak, de vannak játékosaik a La Ligából vagy a Premier League-ből is.
