Reaktor

Genova - eldugott kincsesdoboz Olaszországban

img_8554.jpg

Genova régebben egy teljesen semleges város volt számomra, ha lehet így fogalmazni. Tudtam, hogy létezik, hallottam róla egy-két dolgot, de valahogy sosem került be a top 10 utazási célpont közé. Olaszország hangulata, művészete, és légköre magával ragadó, de más városok valahogy mindig megelőzték Genovát a listámon. Úgy alakult, hogy egy családi látogatás miatt mégis eljutottam az "ismeretlen" városba, és be kell valljam: az előzetes kétségek azonnal elszálltak. 

Genova egy pici kis ékszerdoboz Olaszország nyugati részén, amit - véleményem szerint - nehéz megfejteni. A város felfelé terjeszkedik a dombok irányába, és apró szerpentineken kell kacskaringózni, hogy eljussunk A-ból B-be. Bár földrajzi tanulmányaimból ez ismerős volt, de mégis csak itt tudtam meg, hogy mit is jelent "a Földközi-tenger második legnagyobb kikötőjének" lenni. Ékszerdoboz vagy óriás kikötő? Érdekes módon mindkettő egyszerre. 

 

img_8557.jpg

Több száz, kis- és nagy hajó áll a kikötőben, a mozgás pedig állandó. A hatalmas óceánjáróktól kezdve, a legapróbb csónakig minden megtalálható itt. A pezsgő kikötőtől befelé kicsit elcsendesedik az élet, itt már a templomok és az apró fagyizók veszik át a főszerepet, de talán itt mutatkozik meg a város igazi "személyisége". Érdekesség, hogy itt található a Jezsuita noviciátus, ahol a Jezsuita szerzetesnek, papnak készülő férfiak töltik küldetésük első két évét. Családi vonatkozásnak köszönhetően, volt szerencsém ellátogatni a rend épületéhez, ami csodálatos környezetben található, és pazar kilátás nyílik a város többi részére.  

img_8568.jpg

Mivel Genovát dombok övezik és nagy szintkülönbségek jellemzik, ezért itt a tömegközlekedés új, számunkra talán ismeretlen formában is megjelenik. A libegők, és a különféle felvonók nem idegenek az olaszok számára, de itt egy egészen egyedi módszerhez folyamodtak. Ez a módszer nem más, mint a lift. A domb aljánál egy metro szerű alagúton keresztül juthatnak el az emberek egy liftig, ahová ugyanaz a jegy szükséges, mint ami a hétköznapi buszokra. Körülbelül 8-10 ember tud egyszerre utazni, és ezzel "megúszni" egy 20 perces sétát a meredek domboldalon. A "végállomásról" csodálatos kilátás nyílik a városra és a kikötőre, és közvetlenül át lehet szállni a várost átszelő buszjáratokra. Ki gondolta volna, hogy a tömegközlekedés lehet ennyire izgalmas? :)

További érdekesség volt számomra, a belvárosi épületek elhelyezkedése. Annyira egymás hegyén hátán vannak a házak, hogy néhol szinte egy ember is nehezen fér el köztük. Utcának nem, maximum sikátornak lehetne nevezni ezeket, amik szűkösek, sötétek, és egy kicsit jobban hajaznak a Harry Potterből ismert Abszol úti Zsebpiszok közre, mint kellene. A zsebesek előszeretettel használják ki a hely adottságait, úgyhogy érdemes elkerülni a legsötétebb zugokat. A kontraszt nagyon megdöbbentő: gyönyörű terek, templomok, virágok, szökőkút az utca egyik végénél, sötét koszos sikátor a másiknál. 

img_8596.jpg

 Nem fejezhetem be a cikkem a genovai konyha megemlítése nélkül. A kikötő közelsége miatt rendkívül friss és finom alapanyagokból dolgoznak, és az igazi olasz konyha itt is tiszteletét teszi. Ha otthon szeretnénk elkészíteni az éttermekben kínált finomságokat, akkor az apró piacokon mi is beszerezhetjük a friss hozzávalókat, egészen olcsón, sok esetben helyi termelőktől. A fagyi isteni finom, és a választék sem kicsi. Itt nem gombócokat kaptunk, hanem csak rálapátolták a hatalmas adagot a pohárkára, amit a mérete miatt igazi kihívás volt megenni. Genova városában rengeteg az érték és a látnivaló, ezért buzdítok mindenkit, hogy ha a jövőben Milánó közelében jártok, tegyetek egy apró, 2-3 órás kitérőt!

Reaktor

Facebook

süti beállítások módosítása