Legyen az egészségügyi, társadalmi érzékenységi, vagy személyes meggyőződésbeli ok, évente egyre több pár jut el a döntésig: befogadja és minden szeretetével felneveli egy olyan hölgy kisbabáját, aki a nevelést nem tudja vállalni, de az életére igent mond a magzatnak. Lépésről lépésre pár jól ismert kifejezés, ami a váratlan kisbabák feje felett elhangzik.
Örökbeadás
Anyagi, élethelyzeti, egészségügyi, családi okok, de akármi más miatt is kerülhet olyan helyzetbe egy anya, hogy felismerje: nem tudja felnevelni a kisbabáját. Fontos itt azonban különbséget tenni aközött, hogy felnevelni nem tudja-e, vagy megszülni. Míg előbbi esetre többnyire az örökbefogadó szülők szeretete a válasz, utóbbi már orvosi hatáskör. A különbség nyugodt és megfelelő segítséggel való megfogalmazása az anya életében is kulcsfontosságú, hiszen gyakran úgy abortálnak magzatokat, hogy a születésüket semmilyen fizikai vagy egészségügyi eset nem indokolja, csupán a felnevelés kérdéses, amit pedig az életének megtartásával egy olyan pár is vállalhatna, akik évek óta küzdenek drága és fárasztó procedúrákkal azért, hogy szülők lehessenek.
Az örökbeadás általános menete a vizsgált alapítványoknál lévő leírások szerint lényegesen rövidebb, mint az örökbefogadásé, ami több dolognak is köszönhető. Egyrészt az örökbeadás biológiailag is sürgetőbb, egy magzatnak még az anyaméhben eltöltött első hetekben dönteni kell majdani sorsáról, ráadásul az örökbefogadó szülőkkel szemben az életadó anyák a krízist okozó körülmények miatt sokkal inkább idő szűkében vannak.
Sokkal több kisgyermek születhetne meg, ha a társadalom jobban megbecsülné azokat a nőket, akik az abortusz helyett úgy döntenek, megadják az élet lehetőségét a gyermeknek - csak nem ők nevelik fel. - állítják a Fiatalok az Élet Szolgálatában közösség tagjai.
Az örökbefogadás
Az érem másik oldala, ami már kicsit nagyobb elismertséggel rendelkezik itthon, bár még rengeteg tabu övezi. Mi lesz az édes gyerekekkel, akik idősebbek? Mi lesz, ha az örökbefogadás után "összejön" a baba? Elmondjuk a gyereknek, hogy örökbe fogadták? Találkozhat a szüleivel?
A tapasztalat szerint az idősebb gyermekek teljesen elfogadóak. A kisebbek ugyanúgy kezelik az náluk fiatalabbakat, mintha az édes testvérük lenne, és a nagyobbakkal is elfogadóbbak. Nagyobb gyermek érkezésénél általában a kompatibilitási vizsgálat olyan családot eredményez, ahol szintén nem lesznek problémák, de ez mindkét gyermek kiskamaszkorában érzékeny téma lesz. Az örökbefogadott kisgyermekek is jól kezelik a tapasztalatok szerint egy új kisbaba érkezését, de a kontraszt az adoptált és a "saját" gyermek között megmarad, és konfliktussá fajul, ha a szülők nem kezelik kiemelt figyelemmel.
A pszichológusok szerint a legjobb, ha a gyermek végig tisztában van az igazsággal, hogy nem az édes szüleivel él, mert ez az egészséges fejlődéséhez hozzá tartozik, és egy nagyon valószínű kamasz/kiskamaszkori traumát kerülünk el vele.
Az örökbefogadás menete:
- A (leendő) szülők jelentkeznek a TEGYESZ-nél (Területi Gyermekvédelmi szolgálat)
- Alkalmassági vizsgálat, ahol szakemberek beszélgetnek a szülőkkel (leendő)
- Képzés (mely a jelenlegi jogszabályok szerint nem "kötelező", csak kötelezően ajánlott)
- Szülői igények felmérése (fiút vagy lányt, milyen korút, milyen állapotú gyermeket fogadnának)
- /a Ha csecsemő/nagyon fiatal korú kisgyermeket fogadnak, akkor nincs több teendő, de a várakozás hosszabb, akár 3 év
5./b Ha nagykorú gyermekről van szó, akinek élő emlékei vannak az addigi életéről, a következő lépés a család és a gyermek kompatibilitásának vizsgálata
Külön kérdéskör még a testvérek örökbefogadása is. Az ő esetükben a gyámhivatal legtöbbször ragaszkodik ahhoz, hogy együtt fogadják be őket a szülők, és ne válasszák szét a testvéreket. Egyrészt egy természetes és jogos gondolat, hiszen az ilyen gyerekek egymás utolsó ismert/elismert/kapcsolatot tartó vérrokonai, másrészt a szomorú valóság őket is körüllengi: egy hároméves kisgyermek esélyei alapból jók lennének arra, hogy az elkövetkező egy évben egy család magához vegye, azonban ha van egy nyolcéves testvére, vele együtt már lényegesen alacsonyabbak az esélyek.
Számos olyan élettörténetet volt szerencsém hallani, amiben a történetmesélő örökbefogadó szülő vagy örökbefogadott gyermek volt. A közös ezekben a történetekben, hogy akár jó, akár kellemetlen, mindig meghatározó élmény ez mindkét félnek. A hála a nevelőszülők felé minden esetben megvolt, más kérdés, hogy néha a kapcsolatot beárnyékolják a konfliktusok. Szülő legyen a talpán, aki a gyakran sokéves várakozás után félreteszi az aggodalmait, és egy idegen gyermekét gondjába veszi, nem ismerve, milyen élményeket hoz magában a kis szíve, mit örökölt, miben kell majd rá jobban figyelni, milyen egészségügyi kockázatok fordultak elő a családjában, stb. Ugyanígy hatalmas feladat lehet egy örökbefogadott kisgyereknek egy vitában felhozni azt, hogy az aktuális "ellenfél" nem is az igazi anyukája. Itt elsősorban és legfőképpen a társadalomnak a feladata, hogy hozzáállásban támogatóan lépjen fel mind az örökbeadó, mind az örökbefogadó szülők irányába. Értsük meg, milyen hatalmas tettet hajt végre mindkét fél, lássuk meg az igényeiket. Egy jólléti társadalom közepén ülünk, még ha ezt nem is érezzük minden hónap végén. Nem lehetséges tehát, hogy a soha nem látott jóllétben élő társadalmunk ne tudja ellátni legkisebb tagjait. 2020-ban 20.157 kisgyermek életéről mondtunk le, a 2021-es mutató már csak rajtunk múlik.
