Reaktor

Aki felfedezte az első magyar dinoszauruszt

257927594_853583215335773_8756599407185963648_n.jpg

Hogyan lesz valakiből őslénykutató, aki gyerekként benzinkutasnak készül? A gyíkokhoz vagy a madarakhoz álltak közelebb a dinoszauruszok? A növényevők vagy a ragadozók növesztettek tollakat? Magyarország egykori területén miért nem éltek igazán nagy dínók? Podcast Ősi Attila paleontológussal, a Hungarosaurus felfedezőjével és névadójával.

Meghallgatható a YouTube csatornánkon,
És Apple Podcast-en is.

Attila, te egészen fiatalon kezdted a karriered, még egyetemista voltál, amikor Magyarországon először dinoszaurusz maradványokat találtál. Hogyan fogadták ezt a szakmában? Megkérdezhetem, hogy nem voltak rád irigyek?

Hát, hogy irigyek voltak-e azt nem tudom. Ha irigyek is voltak, azt nem mondták el. Érdekes kérdés, mert az egyes emberek véleménye évekkel később jutott el hozzám, de szinte minden esetre pozitívak voltak ezek a vélemények. Egy olyan leletanyagról, ősmaradványcsoportról beszélünk, ami, ha volt, ha nem itt Magyarországon, korábban lábnyomokról ismertük, de ezek mindenesetre mindenkinek mozgatták a fantáziáját, már a 90-es években is. Annak ellenére, hogy

az a dínószemlélet, ami Nyugaton már száz éve megvan, az itt egyáltalán nem volt.

De ’93-ban már itt volt a mongóliai dinoszaurusz csontoknak a tömkelege, a várban volt a kiállítás. Több mint egymillió ember látta azt a kiállítást, ezért mindmáig ez Magyarország legsikeresebb kiállítása. Az már átadott némi infót, hogy vannak dínók, és hogy azok micsodák. Ennek okán mindenki szerette volna, nem csak a paleontológusok, ha lennének itthon is dinoszauruszok. De nem kerültek addig elő leletek. Aztán mi 2000-ben megtaláltuk az első maradványokat egy kőfejtés területén, ami után azt mondták, hogy „húha”. Szóval negatív vagy irigy véleményt nem hallottunk, és nem is érzékeltünk egyik intézetből sem. Akkor én az ELTE másodéves geológus hallgatója voltam, és így, hogy csak hallgató voltam, nem volt kutatási pénzem, pályázatom, mégis kutatási pénzt kaptunk az ELTE-től, a Magyar Természettudományi Múzeumtól, sőt még a Magyar Állami Földtani Intézettől is, akkor még így hívták. Tehát mindenhonnan támogatólag fogadták a dolgot.

Beszéljünk egy kicsit a szakmádról! Azért valljuk be, ez nem egy hétköznapi szakma, bár szerintem minden kisgyerekben egyszer felmerül, hogy majd felnőttként paleontológus szeretne lenni. Bevallom, nekem is voltak ilyen álmaim gyerekként. Felmerül az emberben, hogy amikor ti kiástok egy csontot, az a laikus embernek egy egyszerű kődarabnak tűnik. Hogyan tudjátok megkülönböztetni a csontot egy kődarabtól? Illetve, ha találtok egy csontot vagy csak csonttöredéket, akkor hogyan tudjátok megmondani, hogy az milyen csont és melyik fajhoz tartozik? Egy ilyen csonttöredékből hogyan lehet következtetni arra, hogy egy új fajról van szó?

A kérdés első felére válaszolva, Makádi Laci barátom mindig azt szokta mondani, hogy minden gyerek dínókutató akar lenni, csak van, aki nem nő fel. Na azért ez nem mindig igaz. Én speciel gyerekként nem akartam dínókutató lenni, sokkal inkább benzinkutas. Ugyanis az én gyerekkoromban még a benzinkutasnak kellett készpénzben fizetni és a benzinkutasoknak a gatyájukon volt egy hatalmas zseb, és én emiatt azt gondoltam, hogy a benzinkutasok nagyon gazdag emberek. Na de a viccet félretéve, egészen a ’90-es évek közepéig,

amikor én gimnazista voltam, az egész földtudományi, geológiai, paleontológiai ismeretterjesztés nem nagyon létezett, esetleg külföldi műsorokban voltak, de messze nem hallottunk gyerekként annyit ezekről a dolgokról, mint ma.

Úgyhogy engem nem érdekeltek a dinoszauruszok. Sőt, megosztok még egy kis kulisszatitkot, megkaptam egyszer születésnapomra Michael Crichton Az elveszett világ című könyvét. Húsz oldalt olvastam el belőle, és mondtam magamban, hogy „Micsoda? Mindenféle gyíkok ugrálnak benne, hát ez hülyeség”. Nem is olvastam tovább azt a könyvet, nem is érdekelt akkoriban ez a dolog, ’92-’93 környéken, olyan 12-13 éves koromban. Aztán elkezdett érdekelni a természettudományos vonal, az ásványok és a kőzetek, aztán az ősmaradványok, és akkor jött a szakma szeretete, meg akkor már jöttek ezek a filmek is. Amikor aztán meg már kutattunk és elmentünk ősmaradványokat gyűjteni, és csontokat is találtunk az iharkúti bauxitbánya területén, akkor jönnek el azok a kérdések, amiket feltettél, hogy honnan tudjuk, hogy csont és nem kő, meg hogy honnan tudjuk, hogy milyen állat csontja. Erre mondaná Botfalvai Gábor kollégám, hogy a rutin és az évek, na persze emellé még a tanulmányok is kellenek. Ugyanis igazából felismerni, hogy mi a csont és mi a kőzet, ezt meg lehet látni, meg lehet tanulni.

Máshogy néz ki egy mai csont és máshogy néz ki egy fosszilis csont. Van egy jellegzetes szerkezete, ami eltér a kőzettől, amiben a csontok vannak. Ez könnyen fel lehet ismerni, legtöbbször a csontok színe is eltér.

Aztán, hogy milyen csontot találtunk, az már a következő lépés. Azt még azért látja az ember, ha fogat vagy állkapcsot talált, de hogy most amit találtunk, az combcsont vagy sípcsont-e, azt már nem egyszerű megválaszolni. Ehhez anatómiai, csonttani tudás kell, amit az ember az őslénytani kurzusokon el tud sajátítani. De adott esetben, ha valaki elég kitartó, akkor ezt magánemberként szakkönyvekből vagy ma már az internetről vagy Youtube videók segítségével is meg tudja ismerni. Persze hozzá tartozik a dologhoz, hogy az a jó paleontológus, aki minél több csontot látott, szoktuk mondani a gerinces paleontológiára értve. Ugyanis a gyakorlat teszi a mestert, mint az élet oly sok területén. Itt is

a csontokat kézbe kell venni, forgatni kell őket és meg kell határozni azokat az anatómiai tulajdonságokat, bütyköket, dudorokat, arányokat és egyáltalán egy combcsontnak a jellegzetességeit, hogy felismerjük, hogy mi valóban egy combcsontot találtunk.

Ezután jön a harmadik szint, hogy oké hogy van egy combcsontunk de minek a combcsontja? Most ez egy kutyáé, macskáé vagy a Marika néni megdöglött lovának a csontja vagy egy Triceratopsnak vagy valamelyik bakonyi dínónak a csontját találtuk meg? Na, ez már a nehezebb történet, meg ehhez már komoly szakirodalmazás szükséges. És ki kell deríteni, hogy az a csont, amit találtunk, milyen állathoz tartozott.

Például egy T-Rexnek a combcsontja nem ugyanolyan, mint egy krokodilé, de nem is olyan, mint egy Hungarosaurusé, és ezeket az apró különbségeket kell felismerni.

Na persze erre csak akkor van lehetőség, ha a leletanyag lehetővé teszi. Viszont sokszor csak töredékes, törött, nyomott vagy hiányos csontokat találunk. Ilyenkor nehezebb a feladat.

Ha kiástok egy leletet, akkor honnan tudjátok, hogy dinoszauruszról van-e szó? És itt arra akarok célozni, hogy a dinoszauruszoknak van definíciója?

Van egy definíciója a dinosauria csoportnak, ami egy monofiletikus csoport, ami annyit tesz, hogy

minden dinoszaurusz, amit mi dínónak gondolunk, beleértve a mai madarakat is, egyetlen egy közös ősre vezethető vissza.

Ez a közös ős valamikor a triász időszakban élt. Ez volt a legelső dinoszaurusz, ami egy olyan forma, amit nem ismerünk, és valószínűleg soha nem is fogunk pontosan megismerni. De az biztos, hogy olyan tulajdonságok alapján tudjuk ezt a csoportot, a dínók csoportját meghatározni, ezek is csonttani ismereteket igényelnek, amelyek semmilyen más hüllőre ilyen együttesükben nem jellemzők. Nem jellemző a repülőhüllőkre, mint például a Pterosaurusokra, nem jellemző a krokodilokra, teknősökre, gyakorlatilag senki másra, csak a dínókra. Arra az egy csoportra jellemző, ami valamikor a triász eleje, közepe táján már kialakult, egy kisméretű, alig 1-2 méteres, két lábon járó, vagy ragadozó vagy mindenevő forma lehetett. És az összes többi élőlény, ami ebből a formából kialakult, a növényevők, a hosszú nyakú szauropodák, a páncélos dínók, a T-Rex, sőt még a raptorszerű dínókból kialakuló madarak is. Például a koponyán vannak ilyen tulajdonságok.

A koponya egy nagyon bonyolult struktúra, sok csontból épül fel, nem csak egy csontból, és így a mi koponyánk is egyébként, és ezeknek a csontoknak az egymáshoz való kapcsolódása mentén lehet olyan tulajdonságokat találni, amelyek alapján egyértelműen lehet definiálni, hogy mitől dinoszaurusz a dinoszaurusz.

Persze nem feltétlenül kell nekünk egy leletanyagnál definiálni, hogy dínó, hiszen akár léphetünk pár lépcsőt és akár egy páncélos dinoszauruszt is felismerhetünk egy töredékes páncélelemről, holott nem hordozza a dinoszauruszokra jellemző tulajdonságokat. Hiszen minden páncélos dínó dínó, de nem minden dínó páncélos. Mindenesetre mindig a kulcs azoknak az anatómiai jegyeknek, tulajdonságoknak van, amiket a csontokon megfigyelünk.

Tehát a Pterosaurus nem dinoszaurusz?

Az nem. A dinoszauruszok alapvetően szárazföldön élő, nem repülő, és nem is vízben élő, vízben úszó, tisztelet a kivételnek, kettő vagy négy lábon járó, attól függ, melyik csoportról van szó, őshüllő. Említettem, hogy van egy-két kivétel, például a Spinosaurus, akik imádják a dínókat, biztos ismerik, valamelyik Jurassic Park filmben szerepelt is. A lényeg az, hogy volt egy-két dínó, ami alkalmazkodott a félig vízi életmódhoz. De azok a lények, amelyeket vízi őshüllőknek ismerünk a dínók korából, mondjuk a Plesiosaurusok, azok nem dinoszauruszok. Ezek mindenféle más egyéb állatok.

Szerintem sokan a Pterosaurusokat, illetve a repülő őshüllőket is a dinoszauruszok közé veszik. Te csak dinoszauruszokkal foglalkozol vagy szóba jöhetnek más őslények is, például mamutok?

Én alapvetően archosauria őshüllőkkel foglalkozom. Az archosauriák egy olyan csoportja az őshüllőknek, ahova a dínók, a pteroszauruszok, a krokodilok és madarak tartoznak. Én emlősökkel nem foglalkozom, az egy teljesen más színtér. Én inkább a mezozoikummal, a földtörténeti középidőre jellemző archosauria őshüllőkkel foglalkozom. Ezekbe nem tartoznak bele a teknősök, a gyíkok, az ichtyosauruszok.

Iharkúton fedeztétek fel ezeket a dinoszauruszokat. Az egykori iharkúti élővilágot hogyan kell elképzelni? Gondolom egyáltalán nem olyan, mint manapság. Továbbá, ha jól tudom, az itt megtalált dínók viszonylag kicsinek számítanak. Ez miért van?

Az iharkúti leletegyüttes, amit most már több, mint százezer csont alkot, köztük csontvázak, fogak, részleges csontvázak, egy olyan élővilágról tanúskodik, amely a maival össze sem hasonlítható. Egyrészt, olyan csoportok jelennek meg, amelyek jó része a kréta időszak végén, tehát 65 millió évvel ezelőtt eltűnt. Többek között dinoszauruszok, repülőhüllők vagy például a mosasaurusok, ezek mind megjelennek az iharkúti leletegyüttesben. Ez az egyik dolog. A másik, hogy

olyan fajok, sőt magasabb szintű rendszertani csoportok, genusok, családok ismertek most már innen, 21 év kutatásunk révén, amelyeket sehonnan máshonnan nem ismerünk. Nemhogy Magyarországról, hanem Európából vagy a világból sem.

Ennek az oka alapvetően abban keresendő, hogy egyrészt ez a leletegyüttes a kréta időszakon belül santoni korú. A santoni kor nagyjából 85-83 millió évvel ezelőtti időszakot jelent. Tehát a kréta kornak a kései szakaszában vagyunk, azon belül ebben a másfél-kétmillió éves periódusban, amit santoni időszaknak nevezünk. És ebből az időszakból, Európából néhány szórványleletet leszámítva, gyakorlatilag nincsen leletanyag. A világban sincs sok, Dél-Amerikában és Észak-Amerikában van pár lelet, de igazából az ezt, a santonit követő campani és maastrichti időszakok, olyan 83-66 millió évvel ezelőttig tartó időszakból van nagyon sok lelet. Ebből az időszakból van Mongóliából, Közép-Ázsiából, Amerikából stb. Ez a santoni időszak űrnek számít. Úgy szoktuk csak mondani, hogy „fossil gap”. Egy hiátus, innen nagyon kevés a leletanyag. Ez nem véletlen, hogy minekünk olyan időszakból vannak leletanyagaink, ahonnan másnak szinte egyáltalán nincs. A mérettel kapcsolatban, hogy minden, ami innen van az kis méretű, ez igaz. De ez nem csak a mi bakonyi lelőhelyünkre jellemző, hanem az erdélyi, a báró Nopcsa Ferenc által felfedezett, a miénknél fiatalabb, maastrichti korból származó leletegyüttesre is jellemző. Relatíve kis termetűek az őshüllők, legalábbis egy részük, nem mindegyikről mondható ez el egyértelműen.

Ennek egyszerűen az az oka, hogy amit ma európai kontinensként ismerünk, gyakorlatilag amin Portótól Szentpétervárig az ember száraz lábbal elsétálhat, azt ebben az időben itt nem lehetett volna megtenni, mert egyszerűen Európa jelentős része víz alatt volt.

Így például azok a területek is, amelyeket ma Dunántúli-középhegységként, Alföldként ismerünk. Ezek geológiai értelemben véve különböző szerkezeti, lemeztektonikai egységek. Ezek a földtörténeti középkorban víz alatt voltak. De voltak periódusok, amikor szárazulat volt ezeken a területeken. És a lényeg, hogy csak bizonyos részeik lógtak ki a vízből és ez igaz volt Európa többi részére is. Az egésznek a hátterében az áll, hogy a krétának ebben a periódusában, a világ tengereinek és óceánjainak a vízszintje irgalmatlanul magas volt. A maihoz képest 100-150 méterrel, egyes becslések szerint 300 méterrel magasabb volt. Ez azt jelenit, hogy minden, ami ez alatt van, az víz alatt volt. Ha ezt megnéznénk egy rekonstrukción, akkor azt látnánk, hogy Magyarország jelentős része víz alatt lenne, köztük mi is búvárfelszerelésben beszélgetnénk, meg Budapest egésze is víz alatt lenne. A másik dolog pedig, hogy az Alpok, egészen Nizzától, a Kárpátokkal együtt, akkoriban még csak kezdett kialakulni. Egyes részei már kint voltak a vízből, de más részei még víz alatt voltak, ahol tengeri üledék képződött. Minden egészen másként nézett ki. Még egy idekapcsolódó példa, az Alpok kialakulásának ebben a korai fázisában még a Dunántúli-középhegység sem ott volt, ahol ma. Dél-nyugatabbra volt 900 méterrel. Ez is és a magas tengerszint is okozta azt, hogy Európa jó része szigetvilág volt, és ebből kifolyólag szigetvilág volt Európa. Ez a háttere a történetnek. Ezt úgy kell elképzelni, mint a mai indonéziai szigetvilágot, ahova ma szeretettel járnak honfitársaink nyaralni.

Tehát jóformán, ha úgy nézzük nem Magyarországról, hanem Magyar-szigetekről beszélhetünk?

Igen, Magyarországnak bizonyos részei szigetekként létezhettek, de nem úgy, ahogyan azt ma ismerjük. Tehát nem volt Kárpát-medence.

Azok a kőzetblokkok, amik a mai Magyarország területén elérhetőek, egyszerűen nem ott voltak, ahol ma. Ilyen formában Magyarországnak a geológiai aljzata még nem létezett.

De a lényeg, hogy Európa kisebb-nagyobb szigetek láncolata volt. Beleértve az Ibériai-félszigetet, Franciaország területeit, az Alpok egyes területeit, stb. Ezeken a szigeteken éltek ezek az állatok, és ezeken a szigeteken az élelem és az élet teljesen máshogy ment, pontosabban korlátozottabb volt. És

ez az ún. szigethatás befolyásolhatta az élőlényeknek az életét, azt eredményezve, hogy sok faj közülük törpenövésű volt. Vagy bizonyos formáknál megjelent az óriásnövés.

Mindegyikre van példa. Egyszerűen azért, mert nem egy nagy, sok ezer négyzetméteren kiterjedt szárazulat volt, ahol nagy ökoszisztémák létrejöhettek, mint például Amerikában. Tehát kisebb-nagyobb szigeteket kell elképzelni, hogy mekkorák voltak ezek a szigetek, nem tudjuk. Az biztos, hogy kb. fél magyarországnyi területekről beszélhetünk, vagy ezeknél valamivel nagyobbról, de nem akkoráról, mint Franciaország.

Bár ez a fauna méretét tekintve kicsinek számított, elképzelhető, hogy Magyarország területén is élt a T-Rexhez hasonló nagytestű ragadozó?

Jelenlegi ismereteink szerint, és azt kell, hogy mondjam, hogy csak a Bakony, iharkúti lelőhelyre koncentrálva, onnan van nekünk dínórekordunk, ezekről a helyekről ilyen méretű ragadozó dinoszauruszokra utaló nyom nincsen.

A legnagyobb ragadozó leletek, amik a Bakonyból ismertek, azok 3-4 cm-es, recézett, lapított fogak. Ezek egyértelműen nagytestű, valószínűleg csúcsragadozó formáktól származnak. Ezek alapján a fogak alapján ezek az állatok 4-4,5 méteres testhosszúságúak lehettek.

Tehát ezen a területen 12-13 méteres Giganotosaurus, Charcharodontosaurus vagy T-Rex méretű dinoszauruszok nem ismertek. Franciaországból már vannak nagyobbak, Dél-amerikai rokon, feltehetően ceratosauria vagy abelosaurid ragadozó dínóknak a 6-7 cm-es fogaik ismertek. Azok nagyobbak, akár 6-7 méteresek is lehettek, de még ott sincsenek T-Rex méretű jószágok. Ahhoz, hogy olyan méretű ökoszisztéma kialakuljon, aminek T-Rex méretű csúcsragadozók vannak a tetején, ahhoz akkora szárazföldi ökoszisztéma kell, ami akkora, mint Észak-Amerika vagy Közép-Ázsia.

A másik húsevő dinoszaurusz, a velociraptorok egyik rokona, amit kiástatok, a Pneumatoraptor. Az illusztrációkon ez a dínó tollakkal van ábrázolva. Szóval tényleg tollasak voltak a dinoszauruszok? Illetve neked mi a véleményed, a dinoszauruszok mihez állnak közelebb, a madarakhoz vagy a gyíkokhoz?

Egyértelműen a madarakhoz. Ez ma már nem kérdés, a csonttani tulajdonságoknak egész garmadája van, amelyek egyértelműen mutatják, hogy a mai madarak ezeknek a kisméretű raptoroknak a leszármazottai. És azzal, hogy előkerültek az utóbbi harminc évben olyan kültakarót megőrzött leletek, egyértelműen mutatják, hogy a toll, amit mi a rekonstrukción Pecsics Tibor kollégámmal rárajzoltunk, az nem fikció, annak ellenére sem, hogy nálunk nem maradtak meg a Pneumatoraptor tollai.

Ezek az állatok biztosan ilyen jellegű kültakarót viseltek, mert gyakorlatilag az összes ilyen fejlettebb ragadozó dínónál a legtöbb csoportban vannak olyan leletek, amiknél van direkt vagy indirekt bizonyíték arra, hogy tollat viseltek. A toll ugyanis nem a madaraknál jelent meg, hanem ezeknél a raptorszerű állatoknál.

És náluk a tollnak nem a repülés volt a célja, hanem a test melegen tartása. Tulajdonképpen egy újfajta kültakarónak a kialakulásáról beszélünk. Ez valahol a ragadozó dinoszauruszok evolúciója során jelenik meg és egy adott pillanatban egy csoportja ezeknek a ragadozó dinoszauruszoknak, jelenlegi ismereteink szerint a jura időszak vége fele, 150-160 millió éve már biztosan, a tollat elkezdi használni repülésre. Egyébként addig másra használták, egyrészt a test melegen tartására, másrészt álcázásra, a fészek melegen tartására és még a jóisten tudja mire. Még egy csomó olyan funkciója lehetett, amit csak sejtünk, de a repülés csak később jelentkezett. Tehát az, hogy tollasak voltak a ragadozó dínók, sőt nem csak a ragadozóknál, ha nem is tollak, de filamentumszerű képletek már máshol is voltak, ma már teljesen egyértelmű. És ebből gondoljuk, hogy a velociraptor-rokon pneumatoreptor is tollas jószág lehetett.

De akkor felmerül a kérdés, hogy a többi dínó is tollas volt, például a nagy hosszúnyakú növényevők, mint a Brachioszaurusz vagy a mi Hungaroszaruszunk?

A ragadozó dínókon kívüli dinoszaurusz-csoportok esetében nagyon sok esetben van arra bizonyíték, hogy nem viseltek ilyen tollszerű képleteket, nem voltak tollasak. Például a Hadrosauria dinoszauruszoknál vagy a Sauropodáknál megőrződtek a pikkelyes bőrnek a lenyomatai, amelyek arra utalnak, hogy legalább a testük döntő részét pikkelyszerű kültakaró borította. Azonban arra is van már bizonyíték, korai Ornitischia dinoszauruszoknál vagy más egyéb csoportoknál, például a Heterodontosaurid formáknál, hogy a fej, a nyak vagy a hát mentén, például a Psittacosaurusznál, hogy a pikkely borította test bizonyos részein hosszú, furcsa, a csuda tudja, minek lehet azt nevezni, filamentumszerű, de nem toll volt. Tehát nem toll, vagyis nem kis ágacskákkal rendelkező mai tollra hasonlító képletek, hanem megnyúlt, finoman lobogó képletek lehettek ezeken az állatokon. Ezeknek egészen biztosan nem a melegen tartás volt a célja, hiszen nem borította az egész testet, hanem sokkal inkább az álcázás vagy nemi dimorfizmus lehetett a célja.

Nagyon sokfajta dinoszauruszt találtatok az iharkúti lelőhelyen. Melyik számított a legnagyobb szenzációnak? Egy személyes kérdést is feltennék, neked melyik a kedvenced az általad felfedezett dinoszauruszok közül?

Ezt nehéz megmondani, mert én mindegyiket nagyon kedvelem. Melyiket ezért, melyiket azért. Valamelyiket azért, mert alig ismerünk belőle valamit, és nagyon jó lenne megtudni, hogy hogyan nézett ki. A másikat azért, mert 12 csontváza ismert és sok ezer csontja.

Talán a mi páncélos dinoszauruszunk, a Hungarosaurus az egyik kedvenc.

Mert ez egy nagyon klassz történet volt, ahogy megismertük ezt a páncélos dinoszauruszt, hiszen amikor megtaláltuk az első csontokat, akkor sejtettük, hogy ez valamilyen növényevő. Aztán előkerültek páncélelemek, akkor következtettünk, hogy ez valamiféle páncélos dinoszaurusz. Aztán 2001-2002 táján már előkerültek csontvázak is, és kiderült, hogy nagyjából mekkora méretű állatról van szó, és az is kiderült pár év kutatás után, hogy különbözik ez a mi páncélos dinoszauruszunk az addig ismert páncélos dínóktól. Vannak ugyanis olyan csonttani, anatómiai tulajdonságok, a megmaradt csontokon, amelyek miatt egyértelműen különbözik a többitől. És rádöbbentünk 2004 táján, hogy bizony eltér minden mástól, úgyhogy egy új néven publikáltuk.

Az ásatások során szoktatok találni megkövesedett borostyánokat, amelyekbe beleragadtak bogarak?

Borostyánokat szoktunk találni, de az általunk megtalált borostyánokban még nem találtunk zárványt. Sajnos. Szabó Marci kollégánk, aki biológus a kutatócsoportban, és egyebekben a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa, azzal is foglalkozik, hogy az iharkúti dínólelőhellyel egykorú ún. ajkai kőszénből, az elmúlt 140 évből előkerült borostyánokat, amelyeket ajkaidnak hívnak, a zárványait vizsgálja. Ugyanis az iharkúti borostyándarabokkal szemben, az ajkaidokban rengeteg zárvány van. Pókok, szúnyogok, álskorpiók, mindenféle ízeltlábú, amelyek beleragadtak az egykori gyantába. Ez ugyebár a fák gyantája, amelyek lefolytak a fa törzsén és tulajdonképpen minden, ami azon járt, vagy azért, mert víznek nézte azt a csillogó felületet, vagy egyszerűen ott élt a fán, beleragadt. Ha ez a kőzetréteg még elérhető lenne, de sajnos már nem az, akkor még lehetne ilyen borostyánokat találni, és akkor még talán egyszer madártollat is találnánk.

Interjút készítette: Tóth Marcell

Reaktor

Facebook

süti beállítások módosítása