Reaktor

Egy másik mai cikkünk néhány kiváló karácsonyi programötletet ad a családi összejövetel idejére. Mint ahogy azonban tudjuk, nem minden fehér vagy fekete, így a tervezés során az esetleges veszélyeket is szem előtt kell tartani, mert ha nem figyelünk, az egész egy kártyavárkánt dől majd össze. Lássuk tehát, hogyan is válhat rémálommá egy családi karácsony!

1. Lehet játszani, csak nem mindegy mit!

Amint azt Dorka is írta, nincs is annál rosszabb, mint amikor a finom fogásokat követően egy kínos csendfelhő ereszkedik le.

Szinte thrillerbe illő jelenetek zajlanak le olyankor: senki nem mer mozdulni, a háttérben kattog az óra, látod, ahogy az unokatestvéred a tányérján lévő morzsákat számolja, és már az a nagymama is nagy nyelésekkel jelzi unalmát, aki amúgy órákon keresztül rendületlenül tudja nézni a teleshopot egy átlagos kedd délutánon.

Ilyenkor érkezik egy tökéletes megmentő a kérdéssel: „nem játszunk valamit?”. Felszabadult sóhajtások, az unokatestvér belezavarodik a számlálásba, mindenki érzi, hogy igen, ez lesz az igazi megoldás.

Biztosan? Persze létezik az az alternatíva, amikor egy kiváló szórakozást követően mindenki évekig meséli a hatalmas karácsonyi játékpartit. De olyan alternatíva is létezik, ahol a „Nem játszunk valamit?” kérdést felvető hős igazából maga Joker, a játék pedig végül százszor nagyobb bajt hoz a korábbi kínos csendnél. Tilos például a viták elkerülése végett túlzottan kompetitív játékokat játszani (vagy anblokk játékot játszani olyan családtagokkal, akik nem tudnak veszíteni), de még ennél is nagyobb a felkiáltójel az őszinteséget igénylő játékok előtt.

Mert igen, elsőre nagyon kedvderítőek a kérdezz-felelek típusú kártyás társasjátékok, ahol kicsit vicces, kicsit kínos kérdésekre kell válaszokat adni (míg a többiek megpróbálják kitalálni a te válaszod), ám míg az elején csak olyan kérdések jönnek fel, hogy vajon valóban a foci a kedvenc sportod, meg hogy mikor ittad meg életed első sörét, idővel jönnek azok a kártyák, hogy melyik volt a legnagyobb hazugságod anyáddal szemben, illetve odaadnád-e a vesédet a haldokló nagymamádnak (nem a teleshoposnak, a másiknak). A játék végére pedig egyszerűen mindenki meggyűlöl mindenkit, és minél több igazság derül ki, annál jobban szégyenkeznek amiatt, hogy egymás családtagjai. Tehát igen, a játék kiváló lehet, de csak akkor, ha tudjuk kivel és mit kell játszani!

2. El kell kerülni minden vitát generáló témát!

Ez a pont kérdéses lehet, ugyanis csak akkor aktuális, ha a családtagok nem mindenben értenek egyet (bár azt feltételezném, hogy ez a legtöbb esetben – különösen ott, ahol több generáció vesz részt – így van). Amennyiben mindenben egyetértenek, abszolút nincs gond: aktuális példával élve,

el tudom képzelni, hogy egy családban a családtagok 3 oltással, maszkkal és plexivel elválasztva egymástól azon tanácskoznak, hogy miként lehetne még nagyobb szigorral lecsapni az oltatlanokra, miközben néhány ajtóval arrébb az oltásellenes família szörnyülködve beszéli, hogy a chipelt szomszédokat egyszerűen megszállta az ördög, és minél több oltást vesznek fel, annál nyilvánvalóbbak a jelek.

De mi történik akkor, ha a két nézet egy családon belül találkozik? Kétségtelenül az esetek többségében a családtagok nem ennyire radikálisak, de ha érezhetően jelen vannak eltérő nézetek, akkor egyszerűen kerülni kell az olyan témákat mint a koronavírus (mondjuk azt mindenhogyan érdemes kerülni szenteste), az adott kormányzópárt teljesítménye, a közelgő választások kimenetele, az LMBTQ közösség helyzete, az abortusz, az eutanázia, illetve úgy ezer más aktuális kérdéskör.

3. Viszont meg kell találni a jó témát!

Rendkívül nehéz rábukkanni a nem túlzottan komoly, ám mégsem unalmas small talk közötti harmóniára. Alaphangulatként persze ott van egy folyamatosan aggodalmaskodó házigazda – aki úgy temeti el már tálaláskor összes ételét, hogy közben a családból senki nem tudna ahhoz foghatót sem készíteni –, mindig kapóra jöhet a temérdek kétmondatos dialógus – „nálatok mennyit esik az eső? ugye milyen cuki felsője van a huginak? vajon mit hozott a Jézuska?” stb –, de

ha zenei eseményként kellene kategorizálni a szentesti családi összejövetelt, akkor ez az alkalom nem egy városnapi szabadtéri koncertsorozat délután ötkor kezdődő programja néhány eltévedt kíváncsiskodó előtt, hanem maga a Sziget Fesztivál headlinere, ahova már a legátverősebb oldalakon sem lehet jegyet kapni.

Itt bizony teljesíteni szükséges, muszáj tehát valami tartalommal megtölteni a beszélgetést, mert ha nem sikerül, tudjuk mi történik – az unokatestvér elkezd morzsákat számolni, a nagymama nyelni, és majd jön a kérdés: „nem játszunk valamit?”

4. És mindig van egy határ!

A már említett harmónia keresése közben két hiba is felmerülhet: az egyik a vitát generáló témák említése (amint arról a második pont szót ejt), a másik pedig a rendkívül kínos személyes témák bedobása a „nagyközönség” elé. Ezen kínos témák között is van rangsor: míg a „te mostanság fogytál / híztál?” és a „mikor lesz végre barátod?” egy kezdőszintet jelölnek,

addig a világklasszikus kategória felé haladva már borzasztóan gyötrő kérdések és tanácsok jönnek szóba, például szakítással, szexuális élettel, gyerekvállalással, gyerekneveléssel vagy bizonyos egyéni nehézségekkel kapcsolatos ügyek.

Szintén a best of műsorba tartoznak a vicces történetek és emlékek, ezek pedig borzasztó sikert és sok nevetést eredményezhetnek – vagy azt, hogy az egyik fél számára kínos az adott emlék, felháborodik, vita alakul ki belőle, így a végén vagy a politikára történik a váltás, vagy jön az a bizonyos családtag már megint a hülye társasával.

5. Az sem mindegy, mi csúszik le!

Igen, témánál vagyunk, alkohol! Én alapvetően egyet tudok érteni azon kijelentéssel, hogy minden jó bulihoz kell egy kis alkohol, ám azt is tudnám erre mondani, hogy a legrosszabb bulik esetében is mindig van – nem is annyira kevés – alkohol. Képzeljük el azt, hogy egy fogadási iroda rendszerezi a karácsonyi vacsoránk várható alakulását: meglehetősen kicsi a szorzó arra vonatkozólag (tehát szinte biztosan bekövetkezik), hogy a házigazda kritizálni fogja a saját ételeit, valaki irracionálisan hamar lelép, illetve hogy a nagyi ajándéka talán mégsem annyira menő. Az azonban, hogy a nagynénid az egyetemi osztályzataid iránt érdeklődik a szüleid előtt tárgyak féléves leosztásban Neptun bizonyítékot kérve, miközben a nagybácsid elmeséli a lehető legkínosabb történetet rólad az újdonsült párod előtt, az már nagyobb szorzókat igényel… azért csak nem tennék meg karácsony estéjén...

És itt jön képbe az alkohol! A nem megfelelő mennyiségű – sőt, azt is mondanám hogy típusú – alkoholfogyasztás ugyanis a szorzókat (BUMM!) a földbe döngöli, a legkínosabb kérdések is beleférnek, a legapróbb nézeteltérés szikrája is leégeti még a szomszéd házát is, az esetleges társasjáték okozta atombombáról meg már ne is beszéljünk.

Ennél persze kevésbé drámai események is történhetnek: lehet, hogy a többség egyszerűen kedvetlenné és álmossá válik, valaki meg majd rosszul érzi magát az italtól. De azzal is ugyanott vagyunk, precíz rendszer kell tehát az alkohol kérdését illetően.

5+1. A karácsony az karácsony!

Így mielőtt mindenki azon kezdene el aggódni, hogy milyen szörnyűséges karácsonyi élményeim is vannak, igazából a karácsonyi időszak számomra az év egyik legkedvesebb periódusa, a karácsony pedig mindig a családban a legjobb. Tanácsként annyit mondanék tehát, hogy a családi összejövetel során csak adjátok önmagatokat (NE!) és szórakozzatok önfeledten (vigyázó szemetek legyen minden egyes családtagon!!). Boldog karácsonyt kívánok!

Kiemelt fotó: LiveAbout