Reaktor

A lányaink nem eladók! - India nemet mond a kiszolgáltatott gyerekekre

A katolikus, keresztény közösségeket sok helyen és fórumon vádolják, hiszen nézeteik gyakran szembe mennek az uralkodó szabadelvű irányzatokkal. A verbális üldöztetés világszinten problémát jelent. Miközben a pedofília bizonyos árnyalatainak elfogadásáról vita nyílik, a világvallás legnagyobb ünnepének a karácsonynak nevéből több nyelven kitiltanák a Jézus Krisztusra utaló szavakat. Bár hellyel közzel sikerült rendet tenni a fejekben, hogy a középkorban magát egyházi méltóságnak nevező zsarnokok és az inkvizíció végrehajtói csak nevükben egyeznek az életüket betegekért és szegényekért feláldozó, valóban keresztény emberekkel, a többség megmaradt a mocskolódás szintjén, és a globális elfogadás az elfogadás jegyében utasítja el azt a vallást, mely elsőként hirdette - akár halálbüntetés terhe mellett is - az elfogadást. 

check-india-targets-missionaries-of-charity-alleging-religious-conversion-61b9591acb219_600.jpeg

Forrás: ucanews.com

Többé kevésbé megedzette az ezeréves gyakorlat a vallás képviselőit, azonban a közelmúlt eseményei már civil, nem vallásos embereknél is megkongatták a vészharangot.

Indiában és Ázsia legtöbb országában jelen vannak különféle humanitárius szervezetek, melyek célja a szegények és elesettek támogatása. Ezen a csoporton belül kiemelkedő munkát végeznek Teréz Anya Irgalmas Nővérei. A lányok (mert rendkívül sok fiatal rendtársnő szenteli ennek a szolgálatnak az életét) újra meg újra rácáfolnak az apácákról alkotott savanyú, megfáradt képnek: szegénységi fogadalmat tesznek, majd a világ legtávolabbi pontjain, hegyeket megmászva, folyókat átszelve ők maguk kutatják fel, hol van a legnagyobb szükség rájuk. Földet művelnek a helyiekkel, tanítanak, gyógyítanak, jelen vannak iskolákban, kórházakban, de nem egy egyetemen is találkozhatunk ideig óráig a nővérekkel. Egy életen át utaznak és keresik az újabb feladatokat. Így tesznek Indiában is.

De miért is van szükség egy csapat elszánt szerzetesnőre Indiában? Bizonyos tartományokban nagyon kegyetlen sors jut a lány gyermekeknek. Egyáltalán nem akkora az értékük, mint a fiúknak, akiket jobban megéri felnevelni, ismert társadalmi szokások miatt. Sok kislány teljesen rendezett családi körülmények között "árvul el", és ha valaki ténylegesen árvaságra jut, azért nyilván nem állnak sorba az örökbefogadó szülők. Ha emellé testi vagy szellemi fogyatékosság is társul, a fiatal lányok helyzete tényleg kilátástalanná válik. Ilyen lányoknak alapították a Szeretet Misszionáriusai a menedékotthont, amivel semmi probléma nem is volt, mindaddig, amíg egy szép adventi vasárnapon meg nem érkezett a feljelentés, és december 13-án rendőrök nem rontottak az nővérekre. A raktárakat és magán holmikat felforgató rendőrök ironikus módon a 2003-as gudzsaráti vallásszabadságról szóló törvényre hivatkoztak, a konkrétabb vád pedig az volt, hogy a lányokat (akikre eddig is precíz műgonddal ügyelt a társadalmuk) kereszténységre nevelik. Erre semmilyen bizonyítékot nem tudott felmutatni a vizsgálat azon túl, hogy a Bibliát egy olyan raktárban tárolták, amit rendszeresen használtak az ott dolgozók. Miután mindenki lelki békéje helyreállt, vizsgáljuk meg az esetet a maga valóságában.

A nővérek semelyik lányt nem nevelték saját vallásukra, szabadon gyakorolták a hindu vallást. Azt, hogy a katolikus vallású nővérek a Bibliájukat egy közös raktárban tartották, és használták is, a vallásszabadság nevében elítélni nyilvánvaló önellentmondás, így tehát ne is keressük a miérteket a logika és igazság irányában. 

Cedric Prakash jogvédő szerint az eset egyértelműen valótlan vád, és egy olyan keresztényellenes propaganda része, ami évek óta büntetlenül folyik az országban. Az indiai társadalom 2,3%-a keresztény vallású, ezzel párhuzamosan a top tíz, keresztényeket legveszélyesebben üldöző ország között szerepel. 

A rendőrség távozása után (akik egy másfél órás etapban hallgatták ki a nővéreket, amiben igen nehéz lehetett boldogulni, tekintve, hogy a Bibliák tárolása és a saját vallásuk képviselete volt a vád) 7 órakor érkezett egy hattagú tisztviselő csapat, velük egy hölgy, aki a gyermekjóléti bizottság delegáltjaként mutatkozott be. Ő 11 óráig tartott igényt a szerzetesek figyelmére, szintén mindent átkutatott, átvizsgált, bár neki is az egyetlen dolog, amit megállapíthatott, az az, hogy az általa olyannyira féltett lányok egy nappal kevesebbet tudtak tanulni és a nevelőikkel lenni. 

Emmaculate nővér szerint ezek a zaklatások rendszeresek náluk, de még sosem derült ki, mit követtek el. A lányok boldogok, egészségesek, és ami nagyon fontos szempont, ez az egyetlen esélyük, hogy egészséges felnőttként, legalább valamennyi eséllyel visszatérjenek a társadalomba, akár hinduként, akár keresztényként. 

Reaktor

Facebook

süti beállítások módosítása