Reaktor

Hiánypótló, nagyon fontos munkát végzünk a Megafonnal

 kepernyofoto_2022-01-11_9_37_59.png

Milyen visszajelzések érkeznek a közönségtől? Hogy áll a közösségi médiában a jobb- és a baloldal? Mit köszönhet Demszky Gábornak? Podcast Bohár Dániellel.

Meghallgatható a YouTube csatornánkon,
És Apple Podcast-en is.

Nemrég Afrikában jártál a Hungary Helps szervezésében, egész pontosan Kenyában. Miért volt kiemelten fontos, hogy a magyarok missziót szervezzenek Afrikába? 

Én kicsit távolabbról kezdeném a választ, hogyha megengeded. Aki ismer vagy követi a munkásságomat, az tudja jól, hogy a migráció nekem olyan témaköreim közé tartozik, amivel nagyon szeretek és nagyon gyakran foglalkozom. Alapvetően már nagyon sok riportot készítettem, mondjuk nyugat-európai városokban, országokban, tényleg Európát már körbejártam. Migrációs szempontból nagyon sok helyet megvizsgáltunk, hogy mit okozott az a túlzó migráció, amit mondjuk Németországban a kormányzat lehetővé tett, de jártam a balkáni útvonalon is. Szerbiától Montenegrón, Bosznián, Törökországon át Bulgáriáig. Tehát, a teljes balkáni útvonalat.

Már nagyon vágytam is egyébként arra, hogy megnézzem, hogy azok a kiinduló országok, ahonnan az emberek elindulnak, azok hogy néznek ki. És a Hungary Helps nagyon sok országban, nem csak Kenyában, meg nem csak Afrikában, hanem tényleg kontinenseken átnyúló programokkal rendelkezik.

A Hungary Helps lehetőséget biztosított arra, hogy Kenyába elmenjek velük, Azbej Tristan államtitkár úrral és az ő csapatával. Megmutatták, hogy testközelből mi az, amit ott helyben csinálnak. Egyebekben óriási élmény volt. Én először voltam Fekete-Afrikában. Észak-Afrikában már jártam korábban, de Fekete-Afrikában először voltam és óriási élmény tényleg. Az első napok kultúrsokként hatottak teljes mértékben, minden szempontból. Utána az ember átcseréli a gondolkodásmódját, és elkezdi úgy figyelni a dolgokat, hogy nem is az ottani fejjel, de európai és az ottani fej átalakulásával, szóval egy kicsit ilyen szemlélőként látja az egészet. Én megtapasztaltam azt, hogy mennyire fontos, hogy Magyarország ott segít. Tehát nem azt csinálja, hogy idehozza ezeket az embereket, és itt valami történik velük. Nagyon nagy segítség az, amit egyébként a magyar kormány ott helyben tud nyújtani.

Részben már megválaszoltad a következő kérdésem, de azért felteszem, hogy bővebben beszélgessünk a bevándorlásról. Így, hogy már jártál Afrikában, pontosan Afrika közepén, hogyan vélekedsz a bevándorlásról? Hiszen ebből a térségből érkezik a bevándorlók egy jelentős része.

Visszatérve Kenyára, Kenya nem egy elsődleges kibocsátóország, hanem egy tranzitország. A környező országok eléggé instabil államok, amik körben vannak, és egy csomóan úgy mennek Európa irányába, hogy Kenyát érintik. De a környező országok tényleg, hát valamelyik borzasztó állapotban van, és onnan nagyon sokan útnak indulnak. A bevándorlás szerintem korunk legfontosabb témája, Tehát, szerintem az a téma, vagy az a probléma, amivel egyébként szerintem a legtöbbet kellene foglalkozni, mert a jövőnkről szól, a gyermekeink jövőjéről, a mi magunk jövőjéről. Ahogy már az előző kérdésedre válaszoltam, hogy egy csomót foglalkoztam Nyugat-Európában a migrációval. És tényleg végigjártam német nagyvárosokat. Az egyik kedvenc példám, a kedvencet most idézőjelben mondom, Frankfurt.

Frankfurt volt az első olyan város egész Európában, ahol a lakosság aránya átcserélődött. Tehát, Frankfurtban már 50-51-nél is több százaléka a lakosságnak bevándorló hátterű, vagyis kisebbségbe kerültek a németek.

És most Frankfurtról beszélek, Tehát a német ipar, a német állam egyik legfontosabb városáról. És ez az átcserélődés azt eredményezte, hogy Frankfurtban olyan no-go zónák alakultak ki, ahogy a skandináv világban hívják ezeket, gettók, ami kifejezést Németországban nem mernek használni, de hogy ott olyan gettók alakultak ki, ahova a német emberek egyszerűen nem mernek bemenni. Mi bementünk forgatni ezekre a helyekre, és olyan „új németek”, akik persze nem németek, hanem afgánok, szírek, stb. hosszasan sorolhatnám a közel-keleti államokat, olyanok élnek ott, akik már kb. tizenöt éve ott vannak, de a német tudásuk, az a Guten Tagig fejlődött a tizenöt év alatt. Tehát, értem én, hogy tök jó ez a multikulti meg minden, csakhogy az, amiről beszélnek mondjuk az Európai Parlamentben a politikusok, hogy mennyire sikeres az integráció, meg milyen programok vannak erre, hogy integrálják ezeket az embereket, az a való életben nem működik.

Tehát, nem tanulják meg a nyelvet, ami szerintem egy alapvetés, mondjuk, hogyha valaki elmegy egy másik országba élni, akkor nyilván a nyelv megtanulása az az első lépés. A helyi kultúrához pedig semmi közük.

Élik ugyanazt az életüket ezekben az általuk kialakított gettókban. És egyébként tök érdekes, mert ezek a városrészek, mondjuk így, akkor ugyanúgy néznek ki Brüsszelben, ugyanúgy néznek ki Frankfurtban, ugyanúgy néznek ki Londonban, és mindegyik országban. Tehát, látszódik, hogy „na, most az arab negyedben vagyunk”. Na, most az arab negyedben vagyunk, az arab negyeden belül is a szír, az afgán, a török, és akkor sorolhatnám melyik negyedben. Tök durva egyébként, hogy seperc alatt olyanná formálják a város képét, amilyenné ők szeretnének.

Aktívan jelensz meg a közösségi médiában. Ezzel kapcsolatban mi a véleményed, szerinted a konzervativizmus kap elég felületet a Facebookon, Youtube-on? Mit gondolsz arról, hogy a nem liberális mainstreamnek megfelelő gondolatokat közvetítő embereket sokszor letiltják ezekről az oldalakról, lásd, ez velem is elég sokszor megtörtént.

Hogyha ezt a kérdést mondjuk, nem tudom, másfél évvel ezelőtt teszed fel, akkor azt mondom, hogy hát igen, nehéz helyzetben vagyunk, és hogy tényleg nincsenek jobboldali hangok, meg hogy tényleg rosszul állunk. Viszont az elmúlt egy-másfél évben, többek között a Megafon kezdeményezésének köszönhetően jobb szintre jutottunk, ez egy friss élmény. Biztos a hallgatók is szokták nézni, a Mandinernek van most már ilyen interakció-összemérő versenye, jobb- és baloldali megmondóemberek, vagy influenszerek között. Illetve a Telexnek is van ilyen kimutatása, és pont megnéztem az aktuális ilyen listát, amiben összehasonlították a két oldal megmondóembereit, és pont Deák Dániel barátommal nevettünk rajta, hogy ketten több interakciót értünk el egy hét alatt, mint a baloldali megmondóemberek, influenszer oldalak.

Onnan, hogy nincs senki, vagy nagyon kevesen vannak, akik a közösségi médiában felvállalták volna a jobboldali véleményt, egy év alatt eljutottunk oda, hogy ketten képesek vagyunk elverni őket, és akkor a többi megafonos arcról, Rákay Philipről, Déri Stefiről, Kötter Tamásról, Trombitás Kristófról, Kopaszról, Konverzióról nem is beszéltem.

Tehát, mindegyikőjük olyan nagyszámú embert ér el, ami szerintem hatalmas teljesítmény, tényleg óriási teljesítmény. És ma már azért ki merem azt mondani, hogy a Facebookon, hogyha ebben az ún. „vélemény kategóriában” versengünk, akkor óriási győzelmet aratunk. Igazából hétről hétre, napról napra, időről időre, ami szerintem egy hatalmas teljesítmény, mert azért ezt egy olyan focipályán játsszuk, ahol nem nekünk lejt a pálya alapvetően. Ahogy te is említetted, az én oldalamat is korlátozták, letiltották, letörölték már az oldalamat is, sőt most nagyjából két hónappal ezelőtt egy új oldalt kellett létrehoznom. De a jobboldali közönség egy valódi közönség, Tehát, ők nem csak trollok az interneten, hanem valódi emberek, valódi lélekkel, meg érzelemmel. Két-három nap alatt visszanőtt majdhogynem olyanra az oldalam, mint amilyen volt előtte. Mert egyszerűen igényük van az embereknek arra, hogy legyenek ilyen emberek, akik elmondják a véleményüket és megmutatják azt, hogy hogyan is lehet gondolkodni a világról, és tök jó érzés nekik viszonyulni ehhez. Szóval szerintem nagyon fontos az a munka, amit a Megafonnál elvégzünk, mert olyan hiánypótló teljesítmény ez, amire eddig nem volt példa.

Kicsit több mint egy éve indult el a Pesti TV, ami azóta kapott hideget és meleget is egyaránt. Te hogyan látod az elmúlt egy évet? Miért volt fontos egy fiataloknak szóló jobboldali tévé?

Én azt gondolom, hogy a nyilvánosság vagy a média szeletekből áll. Tehát, ahogy a társadalomnak, a médiának, a nyilvánosságnak, mindennek vannak rétegei. És szerintem a PestiTV elgondolása már csak abból a szempontból is nagyon jó volt, hogy egy olyan szeletét szólítsuk meg a nyilvánosságnak, amit eddig még jobboldaliak nem próbáltak megszólítani. Tehát, eddig nem tudtam elképzelni, hogy lehet olyan, hogy mondjuk professzionális televíziós műsort huszonéves, most idézőjelben mondom, gyerekek készítenek, és az tök érdekes, tökre nézhető, tök jó dolgokról beszélnek. Szerintem ebből a szempontból is egy nagyon fontos lépés volt. Illetve mondom, én azt gondolom, hogy

a nyilvánosságban, a kommunikációban sokfelé kell különféle hangnemben beszélni az emberekkel. És emiatt mondom azt, hogy tök jó, hogyha van egy Hír TV-nk, és tök jó, hogy van egy Pesti TV-nk, ami egy teljesen más szegletére lő, mondjuk a nézőket tekintve.

De mindegyiknek megvan a maga szerepe és megvan a maga helye. És nyilván van átfedés, de szerintem teljesen más emberek nézik a Hír TV-t, és teljesen más emberek nézik a Pesti TV-t. És mondom, ez, hogyha most a közösségi médiára visszamegyünk, ott is nyilvánvalóan a követők között van egy nagyon nagy átfedés, de mondjuk most már említettem a Deák Danit, hogy aki őt követi, az lehet, hogy azért követi őt, mert például én már lehet, hogy sok vagyok, vagy idegesítő, vagy satöbbi, de ő a szó jó értelmében higgadt. Őt azok nézik, akik az elemző típusú emberre vágynak, és nem erre az ilyen harciasabb hangnemre. Tök jó, hogy mindenki megtalálja a magának való dolgot. Szerintem ez a nyilvánosságnak a lényege.

Szerinted miben más jobboldali újságírónak lenni? Ha a kritika mennyiségét nézzük, jobboldaliként több kritikát kapsz, mint egy 444-es vagy telexes újságíró? 

Úgy néz ki a magyar médiában vannak jobboldali újságírók és vannak „független objektív” újságírók, de baloldali újságírók nincsenek. Tehát, olyan nem létezik, hogy baloldali újságíró, csak független objektív. És ez nem vicc egyébként. Van ez a Teletext nevű újság, ez az Index, csak most ez a neve, hogy Teletext. És ott volt egy vita, amikor ezzel a Fábián Tamás nevű emberrel vitatkoztam. És másfél órán keresztül vitatkoztunk, mondjuk a vita az erős kifejezés, mert inkább veszekedésnek, vagy személyeskedésnek nevezném mind a két oldalról. Merthogy egyébként nem tudsz párbeszédet folytatni velük, mivel már az alap felállás is rossz.

Tehát, igen, én onnan közelítettem meg a kérdést, amit te is mondtál, hogy vannak jobboldali újságírók, akiknek az értékrendje konzervatív, jobboldali nemzetben gondolkodik, amelyet most szerencsés helyzetben a magyar kormány politikája képvisel. És vannak ők, akik egyébként full baloldaliak.

De olyan baloldali propagandisták, hogy néha így irigylem őket, hogy hogy lehetnek ennyire baloldali propagandisták. Például nem is olyan rég, amikor jött Macron, és találkozott a baloldali pártok vezetőivel, Karácsony Gergely volt ott, Dobrev Klára, Márki-Zay, meg még valaki, nem emlékszem, mindegy. Szóval akkor ott egy ilyen előszobában teljesen puritán körülmények között lent a pincében, vagy nem tudom hol, találkoztak. És akkor tényleg nagyon sokat nevetgéltünk, viccelődtünk ezen a Facebookon, mi magunk is. És akkor megérkezett néhány nap bootolás után a Telexnek, Teletextnek, ahogy én hívom, a magyarázata, hogy teljesen természetes a diplomáciában az, hogy nincsen magyar zászló kirakva, nincsen semmi, még egy pogácsa, meg egy víz sem. Azt is meg tudják magyarázni, hogy egy ilyen sufniban találkozik velük a francia elnök. Tényleg az a propaganda, amit nyomnak, az egészen döbbenetes. Zárójel bezárva. Szóval, visszatérve ehhez a vitához, ami nekem abból a szempontból tanulságos volt tényleg, hogy teljesen más világban élünk, teljesen máshogy látjuk a dolgokat, és ők ezt elhiszik. Tehát, ők, amikor azt mondják, hogy független objektívek, ők ebbe nem röhögnek bele. Ők ezt teljes mértékben elhiszik, hogy igen, ők független objektívek, stb. Na most az, hogy valószínűleg baloldali pénzemberek támogatják őket, az lényegtelen, de tényleg elhiszik az egészet, szóval egészen döbbenetes, és éppen emiatt, hogy most mennyi kritika ér, nyilvánvalóan a baloldali emberek, azok gyalázkodnak a Facebook oldalamon, de szerintem egyébként őket is éri kritika. A nagy különbség az, hogy amíg mondjuk, egy jobboldali konzervatív ember azért nem megy el olyan stílusba, mint ők, és itt most kommentekre, privát üzenetekre gondolok, addig mondom, az ő táboruk azért elég durva hangnemet enged meg magának.

Mi volt az a cikk, vagy botrány leleplezés, amire kiemelten büszke vagy a karriered során?

Húha! Ez életút interjú. Olyan botrány? Az az igazság, hogy biztos, hogy aki ismer, annak vannak ilyen jelenetek a fejében, amiket látott. Biztos, hogyha ilyen populáris választ kéne adnom, akkor most azt mondanám, hogy „hú, az nagyon-nagyon jó volt, amikor a Demszky megpróbált lelocsolni a 18-as választásoknál”. Több millió ember látta kábé. Utána mentem az utcán, és már ott idéztek belőle az emberek, és így mondták nekem. Szóval biztos az ilyen nagy jelenet volt. De ilyen volt szerintem, amit ugyancsak sok ember láthatott, amikor Simicska Lajossal elmentem mignont vásárolni. Egy olyan emberrel, aki a nyilvánosságban nem szerepelt még. Tehát, az, hogy egy ilyen tíz perces klipben vagy videóban valaki próbál beszélgetni vele, ilyen felvétel még nem készült róla soha az életében. Tehát, az is ilyen nagy szám volt.

Én amire igazán büszke vagyok... Tehát, ha mondjuk most a kérdést úgy tennéd fel, hogy „majd 15 év múlva mit mutatok meg a kisfiamnak, hogy amúgy apa mit csinált a 20-30-as éveiben”, akkor azok biztos az olyan riportok lesznek, amelyek a migrációval foglalkoznak.

Mert tényleg olyan filmeket készítettünk, most már Afrikától egészen, nem tudom, Dániáig, vagy tényleg a teljes vagy a fél világot bejárva, ami szerintem hiánypótló a magyar médiapiacon belül is. Vagyis amikor valaki veszi a fáradságot, elmegy Párizs külső kerületébe, ahol amikor kiszálltunk a metróból, azonnal odajött hozzánk egy rendőr, hogy most rakjuk el ezt a kamerát és inkább szálljunk vissza a metróba, mert nem akarja a helyszínelésnél a kést kivenni a hátunkból, meg ilyenek. Szóval ezek olyan sztorik voltak, hogy szerintem ez az, amire igazán büszke vagyok. Tehát, tök jó a Demszky locsolása, meg ezek is, de amire igazán büszke vagyok, azok ezek a bevándorlással kapcsolatos filmek.

A jobboldalisághoz hozzátartozik a hazaszeretet. Viszont ma már az említett közösségi média oldalakon ciki hazafiasnak lenni. Például, hogyha kiteszek egy posztot arról, most ez egy szélsőséges példa lesz, hogy nekem fáj Trianon, akkor biztos, hogy sok rossz ízű trollkomment érkezik rá. Szerinted ezen hogyan lehet változtatni?

Szerintem nincs így. Szerintem nem így van, ahogy mondtad. Szerintem Magyarországon ma több olyan ember van, aki nagyon szereti a hazáját és büszke arra, hogy magyar. Az, hogy neked az érzeted a közösségi médiában, hogy kiteszel egy ilyen posztot, hogy most akkor maradjunk ennél, hogy fáj Trianon, de hogyha mondjuk kitennéd ezt a posztot Trianon évfordulójának napján, mondjuk tegyük fel, akkor valószínűleg érkezne rá, nem tudom, hogy hány ismerősöd van, de mondjuk akkor beszélek az én oldalamról, kitennék egy ilyen posztot, érkezne rá, nem tudom, ötezer lájk. Ami eléggé pozitív, és mondjuk érkezne három gyalázkodó kommentelő. Tehát, 5000 pozitív komment áll szemben, három gyalázkodó kommenttel. Én értem, hogy a te érzeted ebből az, hogy „Úristen, de gáz, hogy valaki még ezzel kapcsolatban is így nyilvánul meg”, de ez egy hibás érzet. Tehát, hogy csomószor van ahogy mondtam, én a közösségi világban élem a fél életemet, Tehát, hogy ismerem ezeket az érzeteket, de ők pont erre apellálnak.

Pont arra apellálnak, hogy elvegyék a kedvedet ettől az egésztől, mert írnak öt olyan kommentet, amivel legyaláznak, de közben ott van egy csomó ember, aki viszont egyetért vele, amit mondjuk egy like-kal fejezett ki, de nem fog belemenni, hogy igen, szerintem is borzasztó, satöbbi.

Tehát, itt az arányokat érdemes megfigyelni. Ez egy hangos, kicsi réteg. Legutóbb a foci EB kapcsán nevetgéltünk ezen, hogy Magyarországon van egy réteg, de mondom, most itt egy kicsi rétegről beszélek, aki, ha játszik a magyar válogatott, mondjuk a franciákkal, ez egy valós példa, akkor a francia válogatottnak szurkol magyarként. Tehát van egy ilyen réteg. Ezt mondjuk nem tudom, Horvátországban valaki megpróbálná, szerintem nem lenne hosszú karrierje az életében semmilyen szempontból. Hogyha újságíró csinálna ilyet, hogy cikkeket írna, hát nekem nagyon jó horvát ismerőseim vannak, mondták, hogy nem nagyon szoktak ilyennel próbálkozni, meg eszükbe sem jut ilyen.

Mert egyszerűen a hazaszeretet az hazaszeretet, a politika, az meg egy másik dolog, de itthon sikerül ezt a kettőt összemosni.

De mondom, nyugodj meg, ez egy kicsi réteg. Tehát a normális magyar emberek azok úgy gondolják, most az aktuális példánál maradva, hogy fáj Trianon, ez egy sarkos példa, de a mindennapokban a magyarságukat az emberek jelentős része büszke magyarként éli meg.

Örülök ennek és köszönöm, hogy ebben megerősítettél.

Megnyugtattalak?

Pont azért érezhetem így egyébként, mert lehet, hogy kicsi a réteg, de olyan hangosak, és ahogy fogalmazzák ezeket a kommenteket, az jobban fáj, illetve jobban megmarad, mint száz pozitív.

Pontosan ez a céljuk.

Ebben nagyon jók.

Dehát ez ugyanaz egyébként, hogy még erősítsem benned, hogy mikor iskolás voltál, és hazamentél azzal, hogy kaptál egy ötöst, akkor mit mondtak a szüleid? Semmit. De kaptál egy egyest, akkor például nekem jött anyukám, és azt már nem akarom elmesélni, hogy mi történt. Tehát, hogy az emberek a rosszra reagálnak. Egyszerűen így vagyunk beállítva. Vagyis hogyha nyolcvanszor leírják neked, hogy igen, egyetértek veled, oké, mész tovább. De ha van egy, aki beleköt a te álláspontodba, az meg fog maradni. Egyszerűen az emberi lélek így működik. 

Interjút készítette: Tóth-Bíró Zsófia

Reaktor

Facebook

süti beállítások módosítása