Rakib Ekhsan az Unherd-ön írt rövid elemzést arról, miért döntött úgy India, hogy tartózkodik az ENSZ Közgyűlés március 2-i, Oroszországot elítélő határozatának szavazásánál. Cikkében a brit társadalomkutató és közíró rámutat, hogy miközben Kína tartózkodása senkit sem lepett meg, annál nagyobb meghökkenést okozott (vagy talán sokan észre sem vették, teszem hozzá), hogy India sem szavazta meg a határozatot. Hiszen India a világ legnagyobb demokratikus országa, és az USA stratégiai partnere. Ráadásul azt is megírta korábban a világsajtó, hogy egy indiai diák is az életét vesztette a második legnagyobb ukrán város, Harkov (ukránul Harkiv) ágyúzása során.
Csakhogy az Új-Delhi és Moszkva közötti szoros diplomáciai kapcsolatok 1955-re nyúlnak vissza. A hidegháború idején erősödtek meg, és azóta is tart a különleges kapcsolat a két ország között, fejti ki Ekhsan. A hatvanas évektől kezdődően India és a Szovjetunió mind katonai, mind stratégiai-diplomáciai és gazdasági téren is intenzíven együttműködött, sőt, a Szovjetunió aktívan támogatta Banglades függetlenségi törekvését az USA és Kína által támogatott Pakisztánnal szemben. A függetlenségi háború utolsó szakaszában, 1971-ben az akkori pakisztáni szovjet nagykövet,
Alekszej Rogyionov világossá tette, ki mellett áll az országa, amikor figyelmeztette Pakisztánt, "öngyilkos útra lép”, ha tovább eszkalálja a helyzetet az indiai szubkontinensen.
A Szovjetunió felbomlása után Oroszország megörökölte a "különleges és privilegizált” kapcsolatot Indiával. 2012-ben a volt indiai külügyminiszter és az Egyesült Királyság indiai Főmegbízottja, Randzsan Mathai odáig ment, hogy Oroszországot India "talán leglényegesebb, legmeghatározóbb” globális partnereként írja le.
A hidegháború óta a két ország főként az India-Oroszország Kormányközi Bizottság égisze alatt működik együtt, és kapcsolataik az ún. stratégiai ötszöggel írhatók le: politika, védelempolitika, terror ellenes küzdelem, polgári célú nukleáris energia és űrkutatás. A közelmúltban az öt pillér egy hatodikkal, a kétoldalú kereskedelemmel egészült ki, jegyzi meg Ekhsan. Mindkét BRICS (a Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika által alkotott gazdasági társulás) állam tagja a Sanghaji Együttműködési Szervezetnek is, amely egy kölcsönös politikai, gazdasági és biztonsági szövetség, és amelyben részt vesz Kína és a poszt-szovjet közép-ázsiai államok is. India tehát igen sok felületen és dimenzióban kapcsolódik Oroszországhoz, derül ki Ekhsan írásából.
A brit kutató azt is kiemeli, hogy a két ország viszonya különösen azóta mélyült el, amióta Indiát Narendra Modi, Oroszországot pedig Vlagyimir Putyin vezeti. Ekhsan rámutat, hogy tavaly Putyinnak mindössze két külföldi útja volt: az egyik júniusban Bidenhez vezetett Genfbe, a másik tavaly decemberben Új-Delhibe. Mióta Modit miniszterelnöknek választották 2014 májusában, nem kevesebb, mint 20 alkalommal találkozott Putyinnal, és 2017-ben például, Modi esedékes moszkvai útja előtt, Putyin véleménycikket jegyzett a The Times of India című lapban, az indiai-orosz diplomáciai kapcsolatok 70. évfordulóján.
Ekhsan szerint az is jól mutatja, milyen fontos Moszkva számára az indiai kapcsolat, hogy az orosz vezetés kifejezte nemtetszését India erősödő amerikai kapcsolatai miatt, különösen annak a QUAD-ba történő belépését nehezményezve.
(A QUAD a Quadrilateral Security Dialogue, azaz a Négyoldalú Biztonsági Párbeszéd nevű, az USA-t, Ausztráliát, Japánt és Indiát tömörítő szervezet.) A QUAD deklaráltan a "szabad és nyitott indo-pacifikus régió” megőrzéséért jött létre, főként Pekinggel szemben, és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter ki is fejezte abbéli aggodalmát, hogy a Nyugat "bele akarja rángatni Indiát a Kína-ellenes játszmáiba.”
Cikke végén a szerző hangsúlyozza, hogy India tartózkodása az ENSZ szavazáson egy régóta érvényben lévő külpolitikai irányvonal állomása, melynek célja a hidegháború óta meglévő különleges kapcsolat fenntartása Moszkvával. Ekhsan rámutat: a Nyugatnak érdemes lenne ezzel tisztában lennie, különösen most, hogy egyre többen pedzegetik, a világ visszatérőben van a hidegháborút jellemző multipoláris diplomáciához.
