Franciaország félprezidenciális köztársaság, ahol a végrehajtó hatalom megoszlik a köztársasági elnök és miniszterelnök közt, azonban előbbi nevezi ki (vagy akár váltja le) utóbbit. Az elnökválasztás – amit majd a nemzetgyűlési választás követ – kétfordulós, ha az első fordulóban egyik jelölt sem szerez abszolút többséget; ebben az esetben a két legtöbb voksot kapó jelölt jut be a második fordulóba (az első fordulót április 10-én, a második két héttel később tartják). Az előző, ’17-es választások első turnusában például Emmanuel Macron államfő és Marine Le Pen jobboldali radikális politikus kapta a legtöbb szavazatot, de esélyük sem volt átlépni az abszolút többséget jelentő bűvös 50 százalékot, így a második etapra maradt a döntés, ahol Macron durván kétszer annyi szavazatot kapott, mint riválisa (valamivel több mint 20, illetve 10 millió voksot zsebeltek be).
Idén megközelítőleg harmincan mérettetik meg magukat áprilisban, de reális sansza legfeljebb öt jelöltnek van.
Az „alapfogalmak” szemügyre vétele után lássuk a jelölteket, elsőként az újrázni igyekvő Macront. A centrista és technokrata Macron négy éve kormányozza hazáját, 2017-ben ő törte meg a szocialisták és a gaullisták váltógazdaságát, ezzel Macron (és az általa alapított En Marche) új lendületet hozott a francia politikába. Macron igen vegyes, hullámvölgyekkel tarkított négy évet tudhat maga mögött; megválasztásakor volt népszerűsége csúcsán, de pártolóinak több mint felét (!) bő egy év alatt elveszítette, 2018 novemberében a sárgamellényes tüntetések után érte el a mélypontot, azonban a szigorúan oltáspárti államfő nem kezelte rosszul a vírushelyzetet, ezáltal népszerűsége lassan növekedésnek indult, majd konszolidálódott. Bár az elnök március 3-áig várt indulásának hivatalos bejelentésével (mindez az orosz-ukrán krízis miatt húzódott el). Az ukrajnai háború kitörése óta Macron esélyei tovább nőttek, februárban a szavazatok szavazatok 25 százalékával kalkulálhatott, de a Politico szerint március idusán már 30 százalékot kapna.
A Nemzeti Tömörülés elnöke, a (szélső)jobboldali Marine Le Pen revansot venne a négy évvel korábbi vereségéért. Pozitívum számára, hogy idei kampányára határozottan nagyobb tőke áll rendelkezésre – köszönhetően például a magyar MKB Banktól kapott 10,6 millió eurós hitelnek. A táboron belüli mozgósítással sem lesz gond, Le Pen támogatói a legstabilabbak.
Pár hónappal ezelőtt nem sokan gondolták volna, hogy Macron egyik legádázabb ellenfele Valérie Pécresse lehet. Pedig így lett. A legnagyobb ellenzéki párt, a jobbközép Köztársaságiak pártja (LR) decemberben Pécresse-t választotta államfőjelöltjének – a párt először indít női jelöltet. Le Pen és Pécresse támogatottsága között minimális volt a differencia (a szavazatok 16-17 százalékát gyűjtenék be Le Pen, Pécresse ennél kevesebbet), viszont a második fordulóban nagyjából egyenlő esélyük lenne Macron ellen. A választási esztendőre Pécresse a kihívók közötti első helyen vágott neki, mostanra azonban Le Pen, de Zemmour is megelőzte a Republikánusok jelöltjét.
A Le Pennél is radikálisabb Éric Zemmournak már az elindulása is szenzációnak számított, bejutása a második körbe pedig csoda-kategóriába tartozna – gondolhattuk sokáig, de a küldetés Tom Cruise filmjeivel ellentétben nem lehetetlen most már, hiszen a publicista Pécresse-t már lehagyta, a Le Pennel szembeni különbséget pedig egy erős hajrával eltüntetheti a konzervatív újságíró. A bevándorlásellenes elemzőt ellenfelei titulálták már iszlamofóbnak, nőgyűlölőnek és jogállamtiprónak is.
A riválisokat jobban szemügyre véve szembeötlő, hogy az esélyesek között nincs baloldali jelölt – a regnáló elnököt leginkább „középre”, kihívóit jobbra lehet sorolni. A baloldal legígéretesebb elnökjelöltje Jean-Luc Mélenchon – de a bukmékerek szerint neki is nagyjából két százalék esélye van Macron helyébe lépni. Véleményem szerint a fő kérdés, hogy ki fog megmérkőzni Macronnal a második fordulóban – könnyen megeshet, hogy az előző választások „visszavágója” következik a második fordulóban Macron és Le Pen között. Legutóbb Jacques Chiracnak sikerült az újrázás – hogy Emmanuel Macronnak ez összejön-e vagy Franciaországnak új elnöke lesz, áprilisban kiderül.
