Reaktor

150 éve született Horger Antal, a szegedi egyetem "fura ura"

1872. május 18-án, az erdélyi Lugoson látta meg a napvilágot Horger Antal nyelvész, a szegedi egyetem tanára és dékánja, az MTA tagja. A köztudatban a József Attilát a tanári pályáról eltiltó, vaskalapos professzor képe él, a nyelvtudós érdemeit, például a róla elnevezett törvényt, kevesen ismerik.

A német gyökerekkel rendelkező Horger Antal már huszonnégy esztendősen Brassóban tanított. A századfordulón Budapestre tette át székhelyét, előbb egy leányiskolában oktatott, majd a Budapesti Tudományegyetemen (a mai ELTE-n) megszerezte egyetemi képesítését. A Horthy-korszakban a szegedi, majd a második bécsi döntés után már a kolozsvári egyetem életének alakítója volt, de a közvélemény a napfény városában töltött időszakának egy konfliktusa miatt ismeri.

1925 márciusában az egyetem tehetséges hallgatójának, a magyar-francia-filozófia szakos József Attilának Tiszta szívvel c. verse jelent meg a Szeged c. folyóiratban – a költemény kritikusai hazátlannak és nihilistának titulálták a hallgatót és alkotását, a bírálatok a nyelvész professzor fülébe is eljutottak. Horger közölte József Attilával a kar álláspontját: a diák nem lehet pedagógus, de valójában nem bocsátotta el a költőt – lehetősége sem volt erre, hiszen csak két évvel később lett dékán –, aki bölcsészeti tanulmányait befejezhette volna, ám a hányatatott sorsú tollforgató Bécsben, majd a párizsi Sorbonne-on tanult később.

A professzor tevékenysége azonban több volt annál, hogy József Attilát középiskolai tanárnak alkalmatlannak találta: az akadémikusnak köszönhető az első magyar nyelvjárási térkép, erdélyi származása okán a csángó és székely nyelvjárások rejtelmeit kutatta (például 1908-ban Hétfalusi csángó népmesék címmel népmese-kollekciót adott ki), a húszas-harmincas években kiadták A magyar szavak története c. könyvét, majd az Általános fonetika, A magyar igeragozás története, valamint A magyar nyelvjárások c. művét. Nevéről nyelvtani szabályt is neveztek el, a két nyíltszótagos tendenciát, vagyis a Horger-törvényt: „három vagy annál több szótagú szavak lehetőség szerint megrövidüljenek, mégpedig olymódon, hogy az egymás mellett álló két nyílt (azaz magánhangzóra végződő) szótag közül az egyik elveszti magánhangzóját, tehát a szó egy szótaggal rövidebb lesz”. 

A Horger-szabálynak köszönhetően mondjuk halovány szavunkat halványnak, ahogyan a malom többes száma sem malomok, hanem malmok.

Sajnálatos, hogy egy tanár-diák nézeteltérés egy prominens költő és egy remek nyelvész professzor életét egyaránt megkeserítette – másképpen, lévén, hogy a költőben mély nyomot hagyott az eset, de a társadalom róla alkotott véleményét nem befolyásolta, a professzor esetében a képlet éppen ennek ellentettje. És a sors a konfliktust követően sem bánt kegyesen velük:

József Attila a professzor hírnevét akarva-akaratlanul, de örökre megpecsételő, Születésnapomra c. verse után több születésnapot már nem ünnepelhetett, még abban az évben, 1937-ben máig vitatott körülmények között meghalt, a magánéleti kudarcok sorát is elszenvedő Horger Antal (második felesége meg is lőtte) pedig egy évtizeddel sem élte túl egykori hallgatóját, 1946-ban elhunyt.

Horger Antal nem a honi kultúra ellenlábasa, hanem élharcosa volt, aki a magyar nyelvet – József Attila után szabadon – népének nem középiskolás fokon tanította.

nyitókép: nyolcezer.hu

Reaktor

Facebook

süti beállítások módosítása