A Széchenyi Könyvtár és az Iparművészeti Múzeum közreműködésével idén egész nyáron megtekinthető az Art Deco Plakátok, Tárgyak, Terek Kiállítása a Nemzeti Galériában.
A kiállítás a két világháború közötti média és mindennapok ('20-as, '30-as évek) vizuális kultúráját dolgozza fel. Velünk van még a mindennapokban, gondoljunk csak a Poirot Novellák sorozatára, a klasszikus Bauhaus építészetre vagy a minden szalagavatós osztály szabad táncában megjelenő egyenes szabású táncruhákra és a pulzáló, "bulis" tánclépésekre. Ez mind az art deco, de mégsem: nem beszélhetünk ugyanis esetében egy teljesen egyedi stílusirányzatról.
Merít az avantgardból, az egzotikus tájak művészetéből és a népművészetből is
-emeli ki katona Ildikó, a kiállítás kurátora. Hozzáteszi: ezeket nem adaptálja egy az egyben, hanem sajátos, önálló stílusjegyek mentén dekoratíve átalakítja. Ezért is nehéz önálló stílusfogalomként utalni rá.
A tárlat első és legfontosabb kiindulópontja a plakátművészet. Az eredeti állapotban megőrzött, többségében litográfia munkák több témába rendeződtek.
Kép forrása: Papageno.hu
Az első ilyen téma a tömény luxus volt: drága termékek, magas-kultúra, fellengzős szolgáltatások, és minden, ami feledtetni kívánta a vagyonosokkal a háború borzalmait, plakátokon helyet kapott a kiállításon. Dohány, cigaretta, hotelek, rádió, minden, amit ma már természetesnek veszünk, itt csillogó reklámokon kínálja harsányan a luxus érzetet-azaz valójában a felejtést. A tárlat vége felé ezek egyre kevesebben vannak, hisz mindenki érzi: érkezik valami, ami újra nyomorba dönti a reménykedőket.
A Magyarország-témájú plakátok szintén rendkívüli élményt nyújtanak. Ritkán látni olyan plakátokat, melyek hazánkat, mint turisztikai célpontokat reklámozzák. Nagyon érdekes látni, mit akartunk megmutatni magunkból a külföldieknek: mosolygós, napbarnított népviseletes lánykák, trikolór betűk, búzakalászok: a képeken mi vagyunk a luxus agrár-nép, a tejjel mézzel folyó Kánaán, és nehéz eldönteni, ezzel a külföldieket győzködtük - vagy inkább saját magunkat.
Mivel az art deco egy képzőművészeti jellegzetesség is, a plakátok mellett a tárlat elidegeníthetetlen része a klasszikus, akkor még hipermodernnek számító bútorzat, illetve pár technikai eszköz, ami magában hordozza az akkori formatervezés varázsát (pl.: a monumentális, csodaszép rádió).
A budapesti éjszakák Európában hatalmas népszerűségnek örvendtek: Berlin szórakoztató központjainak politikai ellehetetlenítése után pedig a magyar főváros bulinegyedei egész Európa egyik legkedveltebb célállomásai lettek. Az itteni programokat népszerűsítő reklámanyagok ikonikussá váltak, párat talán régi jó ismerősként köszöntünk majd a galéria falain.
A divat terén volt talán a legelsöprőbb az art deco: a nők tömegesen álltak munkába, a férfiak feladatai egyre sokrétűbbek lettek, így a legtöbb darab egyszerűbb lett, de a sikk és az elegancia iránt igény nem csökkent - így jött létre a jellegzetes, egyenes szabású ruhácska, a kis, egyszerű kalap vagy a szimpla, kényelmes félcipő. Ilyeneket is megtekinthetünk a plakátok sorai között.
Az újjáépítés is sürgető feladat volt a háború utáni felocsúdáskor. Az építészet a legtöbb művészeti ághoz hasonlóan feledni próbálta, mit jelent a puritán egyszerűségben való rettegés. Ezt az igényt láthatjuk megjelenni a csodálatosabbnál csodálatosabb látványterveken, melyeken hol megépült, hol lerombolt, hol soha el sem készült káprázatos üzletek, hotelek és lakóházak pihennek.
Szívből ajánlom a kiállítást mindenkinek, aki a stílus hozzám hasonló szerelmese, de azoknak is, akik a történelem iránt érdeklődnek, vagy csak szeretik meglátni a rejtett összefüggéseket a korabeli művészeti anyagokon. A tárlat augusztus 28-ig várja az érdeklődőket, a diákok és fiatalok pedig 2000 forint alatt is belépőhöz juthatnak. Csoportban méginkább gazdaságos menni, érdemes tehát összeszervezni a csapatot egy jó kis kulturális élményre. Mindenképp érdemes csendesen járni, hiszen lépten nyomon filmek, korabeli vetítések és zenék várnak ránk, melyekkel teljes lesz az élmény, és egy-két órára a fergeteges, mégis lelkében mélabús '20-as évek látogatói lehetünk.
