Nagyon változatos politikai rendszer az amerikai: szinte mindig van valamilyen eltérő jelentőségű választás, ez biztosítja, hogy folyton változik a két nagy párt közötti erőviszony, illetve állandóan megújul rendszer. Azonban vannak olyan időközi eredmények, amelyek igen jelentősek, komoly előrejelzést jelentenek, hogy mit lehet várni a későbbiekben.
Ha Kaliforniában (ami egykoron komoly Republikánus bázis volt) egy nagyvárosi választókerületben időközin egy Demokrata nyer, az nem egy kiemelkedő győzelem. De akkor sem kapja fel a fejét senki sem, ha például Utah államban sokadjára újrázik egy Republikánus jelölt.
Texasban azonban egy figyelemreméltó speciális választást tartottak meg június 14.-én. Megüresedett a 34. körzet, miután a Demokrata Filemon Vela egy állásért visszalépett mint képviselő, így a helyéért a Demokrata Dan Sanchez és a Republikánus Mayra Flores szállt versenybe. A választás az utóbbi győzelmét hozta el, de miért is jelentős ez az amerikai jobboldal számára?
A két legfontosabb választás értelemszerűen az elnökválasztás, illetve a félidei választás (Midterm Elections), ezek mind komolyan befolyásolják az amerikai politika menetét, irányát. Az előbbi dönti el, hogy kinek a kezében lesz a végrehajtó hatalom, kinek lesz négyéves mandátuma, hogy alakítsa országa sorsát. Jelen esetben az utóbbi, a félidei választás az érdekes. Ilyenkor a Kongresszus mindkét kamaráját érintő választások zajlanak egyszerre, az országos politika a helyi mellett markánsan jelen van.
A teljes Képviselőház és a Szenátus jelentős része politikai csatározások színtere lesz, ekkor dől el, hogy az elnök pártjának többsége lesz-e a törvényhozásban. Ez azért fontos, mert az elnök mozgásterét nagyban meghatározza, hogy szövetségese vagy ellenlábasa van több. Régebben nem volt ismeretlen az, hogy meggyőzik egymást a képviselők, hogy akár táborokon átívelően együtt szavazzanak egy törvényjavaslatról, azonban ez manapság egyre kevésbé jellemző a tengerentúlon is. Egy amerikai képviselőnek szabad mandátuma van, azt kezd azzal, amit akar, ezt csak a szavazói kérhetik rajta számon, elméletileg.
Azonban a gyakorlat kezd egyre inkább másfelé mutatni, megjelent Amerikában az európai politikai rendszerekre jellemző pártfegyelem. Ilyenkor a képviselőket nyomás alá helyezi a párt, de akár a párthoz közeli agytrösztök, sajtók, aktivisták is, hogy ne szavazzon a pártérdekkel ellentétesen, nem származna abból politikai haszon. A képviselők félve a politikai elszigetelődéstől inkább beállnak a sorba, hiszen hamar légüres térbe találhatják magukat politikailag. Ha megteszik, akkor szabályosan hadjáratot indítanak a renitens politikusokkal szemben.
Ez volt megfigyelhető a tavalyi költségvetési vitában is, ahol egy maréknyi Demokrata politikuson múlt, hogy azt elfogadtassák a törvényhozással. Joe Manchin és Kyrsten Sinema ilyen szakadár, középre húzó Demokraták, ők azon kevesek közé tartoznak, akik a pártjukkal ellentétesen szavaznak olykor. De az amerikai jobboldali sajtóban is komolyan számonkérik, ha egy Republikánus nem elég bevándorlásellenes, ha nem áll ki a fegyverviselés jogáért vagy nem harsányan életpárti. Ezekre született is egy pejoratív megnevezés, ők csak név szerint Republikánusok (RINO=Republicans In Name Only). A Breitbart News jobboldali lap időnkénti „proscriptio”-ján gyakran szerepel Liz Cheney, Mitt Romney vagy Adam Kinzinger neve, ők a washingtoni „mocsárt” képviselik, mert együtt szavaznak a Demokrata kollégáikkal.
Ilyen politikai klímában az elnök mozgástere, ha elveszíti a többséget a Kongresszusban, olyan, mintha gúzsba kötve táncolna. Joe Biden Demokrata elnök könnyen lehet, hogy ilyen vagy ehhez hasonló helyzetben lesz az idén esedékes félidei választások után.
A Demokraták stratégiáját a 2020-as választás után még a legnagyobb jóindulattal is csak „hiányosnak” lehet nevezni, a „Build Back Better”-ből egyelőre nem sokat láthattak az amerikaiak. Természetesen nagyban hozzájárul a koronavírus okozta válságra még egy lapáttal rátevő orosz-ukrán háború is, amelynek még mindig nem tudjuk a végét. Értelemszerűen egyetlen hatalmon lévő politikus támogatottságának sem jön jól a válságok okozta következmények. Az infláció az amerikai állampolgárok pénztárcáját is markánsan érinti, a Republikánusok következetesen Joe Bident okolják érte, Bidenflation-ként hivatkozva rá. Ezzel szemben az elnök Putyint okolja a rossz gazdasági trendekért, bár az amerikai jobboldal gyakran kiemeli, hogy a magas szintű infláció egy jóval hosszabb, Biden elnökségét a kezdetektől végig kísérő jelenség.
A Demokratáknak várhatóan nehéz dolguk lesz, ha valami csoda nem történik, mivel az ő intézkedéseik lesznek a reflektorfényben, az nem elég teljesítmény, hogy Joe Biden nem posztol ki botrányos tweeteket. A félidei választás hasonló szerepet tud betölteni, mint mondjuk Magyarországon egy önkormányzati választás, értelemszerűen az előbbinek jóval nagyobb tétje van. A hasonlóság abban rejlik, hogy ilyenkor a hatalmon lévőket a választók megbüntethetik, ha rossz teljesítményt nyújtanak. Azonban ez korlátozottan magyarázza, hogy mi történt Texas 34. választókerületében.
A győzelem jelentősége abban is rejlik, hogy egy történelmileg stabil Demokrata körzetet hódított el Mayra Flores. Jellemzően kétszámjegyű százalékpontnyi különbség volt a Demokraták előnye a Republikánusok előtt, ebben a kerületben. Fontos kihangsúlyozni azt is, hogy egy dominánsan spanyolajkú választókörzetről beszélünk, 85%-os többséget képeznek. Ez azért aggasztó a Demokraták számára, mert az egyik legbiztosabb fölényük a Republikánusokkal szemben a latinók körében van, meg úgy általánosan a kisebbségeknél, például a feketék és az ázsiaiak között.
Donald Trump szavazótáborát főleg a fehér férfiak jelentették, a nőknél kisebb, de a nem-fehér szavazóknál jelentősebb hátránnyal bírt mind Hillary Clintonnal, mind Joe Bidennel szemben. Ez értelemszerűen azt hozza magával, hogy a Demokraták eredményesen politizálnak a kisebbségek felé. Azonban van egy lassú, trendszerű folyamat, ahol megfigyelhető, hogy kis mértékben, de nő a republikánusok támogatottsága a kisebbségek körében.
A 2016-os választás fenti exit polljának a több kategóriára történő lebontásából megmutatkozik, hogy a fehér többségi társadalom inkább republikánus, mint Demokrata, azonban a feketék 8% szavazott összesen Donald Trumpra. Ennél valamivel jobb volt a jobboldali jelölt támogatottsága az ázsiaiaknál és a latinóknál, de közel kétharmad így is Hillary Clintonra voksolt.
A 2020-as választás Trump vereségét hozta, ez egyértelműen a saját szavazótáborának az összeesését jelenti, rengeteg mérsékelt fehér Republikánus választó fordult el az akkori elnöktől. Sokkal kiegyenlítettebbek voltak az előbbinél az erőviszonyok, míg a három kisebbségénél minimálisan, de nagyobb arányban szavaztak a republikánusokra az exit poll alapján.
Ha van ilyen trend, hogy a hagyományosan Demokrata párti kisebbségek elkezdenek átszavazni a Republikánusokra, akkor az csak ősszel fog csak kiderülni. Ez az elpártolás esetleg betudható a progresszív-liberális frakció társadalomjobbító ténykedésének a Demokrata párton belül. A spanyolajkú kisebbségre „latino”-ként való hivatkozás szexistának nyilvánítása és a gendersemleges „latinx” kifejezés erőltetése lehet, hogy negatív következményeket von majd maga után. A CRT (Critical Race Theory) bevezetése a közoktatásba rettentően megosztja a társadalmat. A jobboldaliak kifogásolják, hogy olyanokról kell tanulnia a gyermekeknek, hogy ők a fehérségükkel elnyomják a kisebbségeket, csak a származásuk miatt lesz jobb életük. Sokan úgy gondolják, hogy ez már-már súrolja a marxizmust. A Demokraták úgy gondolják, hogy fontos, hogy minél szélesebb körben tanuljanak a nebulók arról, hogy az amerikai történelemnek van kevésbé fényes, sőt, egészen sötét fejezete is.
Nem megalapozatlan az az előrejelzés, hogy 2022. november 8-án mindkét házban Republikánus többség fog kialakulni, ezt hívják vörös hullámnak, „red wave”-nek. Ez a kis, szinte miniatűr győzelem azonban egészen jelentősnek bizonyulhat, ha a félidei választásokat akarjuk megjósolni. Várhatóan a Biden-adminisztráció elleni proteszt szavazás megy majd végbe, ahol a hatalmon lévőket megbüntetik, úgy, ahogy 2018-ban tették Trumppal. Biden és a Demokraták azonban most nem tudnak kampányolni az előző elnök személye ellen, esetleg majd két évvel később. Az kevés lesz, ha továbbra is a 2020. január 6-tal kampányolnak, amikor Trump fanatikus rajongói betörtek a Capitoliumba. Most a mundért kell megvédeni, ami most kifejezetten nehéz lesz, mivel ugyanazokkal a globális gazdasági problémákkal néznek szembe, mint mindenki más. Ha még kisebbségi szavazókat is veszítenek a Demokraták, ami a texasi időközi alapján több mint valószínű lesz, akkor nagyon nehéz félidejük lesz.
