Bár az Egyesült Államok 46. elnökeként Joe Biden meglehetősen jól indította első 100 napját támogatottság tekintetében, igazán erőteljes esés pedig még 200 nap múlva sem volt érezhető, egy és fél év elteltét követően jelenleg nagyon nem kecsegtető számokkal néz szembe. De lássuk mit is jelent ez, mely közegekben érezhető a legnagyobb esés, illetve miért is különösen nagy probléma most ez az elnök számára.
Fotó forrása: FiveThirtyEight
A kép egészének megértéséhez érdemes a FiveThirtyEight projekt közvéleménykutatásokat összesítő eredményeit megtekinteni: eszerint Joe Biden elnök támogatottsága jelenleg 39.3 százalékon áll, míg az elutasítottsága 56.1 százalék. Mindez azt jelenti, hogy Biden kicsit több mint 520 nap elnökség után körülbelül 2.5 százalékkal népszerűtlenebb az amúgy közvéleménykutatásokban notóriusan nem túl kiemelkedően teljesítő Donald Trumpnál, Barack Obamával szemben 7 százalék fölötti az elmaradása, míg George W. Bushhoz képest több mint 30 – persze tudjuk, hogy a szeptember 11-ei történések utáni lépések végett Bush támogatottsága sokáig az egekben volt, elnöksége utolsó évében került csak 50 százaléka alá.
Fotó forrása: FiveThirtyEight
Valójában azonban az összehasonlítást a FiveThirtyEight projekt összes mért elnökével elvégezhetnénk, Biden abszolút mindenkitől vereséget szenvedne, vagyis minden elnöktől Harry S. Trumantól (1945-53) kezdődően.
Persze azt részletezni nem szükséges, hogy más időkről van szó, a hidegháborús logikában több közös ügy jelent meg, az amerikai közvélemény a mostanihoz képest általánosságban kevésbé volt polarizált, így kisebb-nagyobb eltérésektől eltekintve azt láthatjuk, hogy az elnökök – legalábbis elnökségeik első szakaszában – jobb megítéléssel rendelkeznek. A problémák sorozatát Biden számára jelzi azonban, hogy míg az első 100 napja rendkívül stabilnak mutatkozott – a támogatottsága gyakorlatilag 1 százalékot nőtt 53-ról 54-re –, és még a következő 100 sem hozott nagy zuhanást – a támogatottság 50 százalék körülire esett –, addig az azt követő szűk egy évben egyáltalán nem sikerült tartani a támogatottsági szintet, Biden pedig azon túl hogy (egyáltalán nem meglepően) szinte teljesen elbukott minden republikánus támogatást – a Reuters-Ipsos felmérés szerint a republikánusok összesen 7 százaléka értékeli Biden jelenlegi tevékenységét pozitívan –, a demokraták körében is érezhető egyfajta törés, a támogatottsága pedig már csak 73 százalék a körükben. Ami a további jellemzőket illeti,
Biden inkább mutatkozik nem sikeresen teljesítő elnökként a fehér amerikaiak szemében (elutasítottsága 64 százalék), a külvárosi (60 százalékos) és vidéki lakosok (70 százalékos elutasítottság) körében (csak tavaly egymillió szavazó állhatott át a republikánusok táborába, jellemzően külvárosiak), régiók tekintetében pedig elsősorban a déli államokban (63 százalék) és a Közép-Nyugaton (61 százalék).
Mindez nagy relevanciával bír, hisz míg a déli államok erős republikánus bázisokként működnek (nem csoda tehát, hogy a leghevesebb kritikák onnan érkeznek), Közép-Nyugaton fontos csatatér helyszínek találhatóak, és úgy tűnik, hogy míg 2020-ban épp Biden volt képes megfordítani államok egy részét a 2016-os Trump – Clinton csatához képest, addig egy most tartandó választáson nagy nehézségekkel nézhetne szembe akár Trump, akár egy más republikánus jelöltet illetően.
Az okok tekintetében problémák sorozatával néz szembe a jelenlegi elnök, amint pedig azt a Reuters-Ipsos felmérés is mutatja, az amerikaiak körében a legdominánsabb ügyként a gazdaság jelenik meg, mely kilátásai jelenleg korántsem rózsásak (elég csak az inflációra vagy az energiahordozók árára gondolni), különösen úgy, hogy elemzők már egyenesen a recesszió érkezésétől tartanak. Nem kétség továbbá, hogy Biden zuhanó népszerűségéhez az eredményesnek nem mondható külpolitikai tevékenységek is hozzájárultak, legyen szó az afganisztáni kivonulás körülményeiről és következményeiről, vagy épp az Oroszország által indított háborúra való reakcióról, amely kezdetben egyáltalán nem tűnt kudarcosnak, ám épp a gazdasági hatásoktól való félelem miatt sok kritikát hozott magával.
Ezen felül Biden az amerikai társadalomban érezhető hatalmas ellentéteket sem tudta az eddigiek során enyhíteni, sőt, a Demokrata Párton belüli törések is egyre erőteljesebbek, a mindenki elégedettségére játszó elnök pedig már nem tud a kezdeti hatékonysággal lavírozni a különböző érdekek sokasága között.
Végső soron pedig amellett sem érdemes elmenni, hogy a kampány során folyamatosan felmerülő gyengeség és erőtlenség újra meg újra megjelenik az elnökség során is, és bár vitákat lehet folytatni arról, hogy mennyire szignifikánsak is ezen ügyek, de egy elnök reputációját nem sokat segítik az olyan történetek, mint például a furcsán részletes és alapvető dolgokkal foglalkozó súgókártyák nyilvánosság elé kerülése, vagy épp a sorozatos csetlések-botlások – legyen szó sajnálatos módon konkrét esésekről.
Fotó forrása: Reuters-Ipsos
Biden népszerűségének zuhanása két szempontból is még nagyobb aggodalomra adhat okot, egyrészt a novemberi időközi választásokra kifejtett hatás miatt, ahol bár hagyományosan sem szerepel általában jól a hivatalban lévő elnök pártja – ez részben természetesnek mondható, hisz elégedetlenség esetén itt lehet igazán visszavágni az elnökválasztást követően –, ám amennyiben Biden támogatottsága a továbbiak során is hasonló tendenciákat követ, a vártnál is nagyobb vereség jöhet a demokraták számára. A másik – és talán még fundamentálisabb – probléma, hogy a rövid távú gazdasági kilátások sem globálisan, sem az Egyesült Államokban nem néznek ki jól, miközben más jellegű turbulenciák sokasága is kíséri az elnököt, így egyelőre nem arról van szó, hogy egy-két rövid távú ok miatt növekedne az elégedetlenség, hanem sokkal inkább arról, hogy komplex és könnyű módszerekkel nem megoldható ügyeket kellene kezelni meglehetősen gyorsan és célravezetően. Kérdés, sikerül-e...
Kiemelt fotó forrása: CNBC
