Reaktor

Csókról és szerelmi típusokról
A te kapcsolatod melyikbe tartozik?

falusi-csok.jpg

Július 6-án ünnepeljük a csók világnapját. A csók az érzelmek szimbolikus kifejezésére szolgál, akár arcra adott, akár szájra adott csókról beszélünk. Utóbbi esetében vonzalom, szexuális vágy is előidézi.

A csókolózásnak rengeteg pozitív hatása van, például javítja a hangulatot azáltal, hogy a dopamin termelődését fokozza a szervezetünkben. A dopamin egyfajta boldogsághormon, amely fontos szerepet játszik a jutalmazásban (tehát a csókot is jutalomként éli meg agyunk). Mindemellett pedig a stresszt is képes csökkenteni: közben ellazulunk, testünk relaxál. De közben mi történik a testben? Csökken a kortizol (amely stressz közben termelődik) és nő az oxitocin szintje (boldogság- és szeretethormon). Az endorfintermelést is serkenti, aminek fájdalomcsillapító hatása van. Izmainkra is jótékony a hatása: a csókolózást 34 féle arcizom, valamint 112 helyzetváltoztatásért felelős izom garantálja.

De kalóriáktól is meg tudunk szabadulni a segítségével: Dr. Alexander DeWees rájött, hogy percenként 2-3 kalóriát tudunk elégetni csókolózással.

A folyamattal együtt járó nyálcsere immunrendszerünkre is pozitív hatással van: baktériumokat cserélünk, amik ellen a szervezetünk antitesteket termel – immunrendszerünk ellenállóbb lesz. És ezek mellett még számtalan olyan egészségügyi és mentális ok van, amiért megéri csókolózni, például a magas vérnyomást és a koleszterinszintet is csökkenti.

A szájra adott csók hátterében leginkább a szerelem áll.

(Természetesen előfordulhat más is; régen népszerűbb volt a szájra puszi közeli kapcsolatban álló családtagok között, ma is van, aki gyermekének a puszit a szájára adja. És persze ne feledkezzünk meg a legendás képről: Brezsnyev és Honecker csókjáról.)

40998721_3128693_352f0076a01894f4f5fc079d363a8a1b_wm.jpg

Azonban ebben a cikkben inkább a szerelemre fogok kitérni. A szerelem állandóan sürget minket, motivációt érzünk arra, hogy együtt legyünk a másikkal; mindazonáltal az érzelmek intenzitása az elején a legnagyobb, utána csökken. Ez rejti a nagy feladatot: ahogy múlik az idő, egy kapcsolaton mindig dolgozni kell, hogy a szerelmet és szeretetet meg tudjuk tartani. A nyugati kultúrákban a szerelemnek igen fontos szerepe van az elköteleződésben, a későbbi családalapításban, gyerekvállalásban. (Sajnos ez még ma sem mindenhol van így, sok helyen a házasság alapja még mindig nem ez.)

A szerelemről két fontos elmélet is van: az egyik John Alan Lee, a másik Robert J. Sternberg nevéhez fűződik.

John Alan Lee elméletében hat fő szerelemtípust állapított meg, ezeket latin szavakkal jelölte. Az első az Eros, ez foglalja magában a szenvedélyes szerelmet. Ennek tökéletes filmbeli példája a Micsoda nő!-ben Vivian Ward (Julia Roberts) és Edward Lewis (Richard Gere) szerelme. A következő típus a Ludus, a játékos szerelem, a szerelmesek leginkább játszanak egymással. Ez található meg a Veszedelmes viszonyokban. A harmadik a Storge, a baráti szerelem, ami a kezdeti barátságból alakul ki. Ezt ismerhetjük fel a Harry és Sally című filmben. A Mania, vagyis a birtokló szerelem az Eros (szenvedélyes) és a Ludus (játékos) kölcsönhatásaként jön létre. Ahogy a neve is mutatja, ez a végletekig függőséget okozó, mániákus szerelem. Filmbeli példája: Tortúra. A Pragma, azaz a praktikus szerelem a Ludus (játékos) és Storge (baráti) részvételének köszönhetően jön létre. Az ésszerű döntések mentén fejlődik, ennélfogva pedig gyakran hiányzik belőle a szenvedély. Ezt mutatja az Átlagemberek című film. Az utolsó típus pedig az Agape, vagyis az önzetlen szerelem. Ebben pedig az Eros (szenvedélyes) és Storge (baráti) játszik szerepet. Ebben az esetben a szerelmesek odaadóak, gondoskodóak, törődőek a másikkal szemben, önfeláldozásra is képesek a másik érdekében. Ennek egy tökéletes példája a Titanicban Rose (Kate Winslet) és Jack (Leonardo DiCaprio) szerelme.

colour_wheel_of_love_jpeg.jpeg

Robert J. Sternberg is egy érdekes elméletet állított fel a szerelmi típusokra vonatkozóan: a szerelem háromszögelméletét.

Három komponenst állapított meg, amelyek mentén szerveződnek a típusok. Ezek az intimitás, az elköteleződés, valamint a szenvedély.

Az intimitás egymás fontos pillanatainak, érzelmeinek megosztását jelenti: a szerelmesek nagyon közel állnak egymáshoz, szinte mindent tudnak a másikról. Az elköteleződés során a szerelmünket tekintjük az egyetlennek, nem cserélnénk le őt. A szenvedély pedig a vonzódást, az erotikus érdeklődést, valamint a másikra irányuló szexuális vágyat foglalja magában. Nyolc szerelemtípust különböztetett meg. Ha egy kapcsolatban csak az intimitás van meg, akkor szeretetről, ha csak az elköteleződés, akkor üres szerelemről, ha csak a szenvedély, akkor elvakult szerelemről beszélhetünk. Romantikus szerelem az intimitás és a szenvedély, társas szerelem az intimitás és az elköteleződés, buta szerelem a szenvedély és az elköteleződés jelenlétének köszönhetően jön létre.

A legjobb típus az, ha mindhárom komponens megtalálható a kapcsolatban: a szenvedély, az intimitás, valamint az elköteleződés; ekkor beszélünk beteljesült szerelemről.

Ha pedig egyik komponens sincs meg, Sternberg szerint nincs szerelem.

41720344_c4019d7cdbf30abe0492ae02ece37601_wm.jpg

A csók világnapja alkalmából érdemes azt is végiggondolni, hogy kapcsolatunk melyik típusba tartozik. Ha jó úton haladunk, megnyugodhatunk. Ha pedig úgy találjuk, hogy ez még nem megfelelő, tudjuk, hogy milyen irányba kéne változtatni. Egy biztos: a csókolózás nem tud ártani sem magunknak, sem a másiknak, sem a szerelmünknek.

Csókot ezret előbb, utána százat,
s ezret másikat adj, és újra százat,
ezret újra utána, s újra százat,
s ezrek ezre ha csattant már a szánkon,
belezavarodunk a számolásba,
s jobb, ha nem sejti az irigy gonosz, hogy
ennyi csók is létezik a világon.

(Catullus)

Reaktor

Facebook

süti beállítások módosítása