Az elmúlt hetek slágertémái a rezsicsökkentést és a katát érintő változások. Minden megszorító intézkedés komoly társadalmi elégedetlenséget vált ki, mindenki félti az addigi életszínvonalát, bármilyen is legyen az. Nehezére esik az állampolgároknak elfogadni, hogy ezekre azért van szükség, mert éppen ez a racionális lépés a gazdasági helyzetet tekintve. Senki sem szereti, ha a rövidebbet húzza, ha az állam belenyúl az életébe. A dolog hirtelensége és a felkészülési idő szűkössége pedig tovább rombolja a kormány iránti bizalmat.
A katások tüntetéssorozatba kezdtek, ezt kihasználva az ellenzéki pártok szintén az utcára vonultak. A várható népszerűségvesztésből mindenki profitálni akar, hiszen jelenleg nagy versengés van a kormány baloldalon. A Jobbik a túléléséért, az MSZP, az LMP, az Együtt és a Párbeszéd inkább (cinikusan fogalmazva) a mérhetőségért, a DK és a Momentum pedig a vezető szerepért küzd. Márki-Zay Péter pedig remélheti, hogy a megmozdulás oldalvízén evickélve a mozgalmából végül pártot alakíthat, hogy érzékelhető társadalmi igény legyen a Mindenki Magyarországa Mozgalomra.
Azonban a Mi Hazánk különutasként veszi ki a részét a kormányellenes tüntetésekből. A radikális jobboldaliak augusztus első napjaira szervez országos demonstrációkat a rezsit érintő változások ellen. Összesen 18 nagyobb vidéki városba fognak elmenni, Budapest azonban kimarad. A megszorító intézkedések különböző reakciót váltott ki ellenzéki pártokból: a választáson együtt indulók a katát érintő változások ellen tüntettek Budapesten túl pár vidéki nagyvárosban (Szeged, Debrecen, Székesfehérvár), de a rezsi kapcsán csak neoőszödöző posztokig és országgyűlési felszólalásokig jutottak. Ezzel szemben a Mi Hazánk pont fordítva cselekszik: a kata megszorítás ellen csak felszólal, míg demonstrációt szerveznek Budapest kivételével „szinte mindenhol” a rezsi kapcsán. Felmerül a kérdés, hogy mégis miért ezt a taktikát követik? Mi magyarázata van annak, hogy más témát, időt és helyet választottak a radikálisok?
Legelőször vizsgáljuk meg a harmadikutasság szimbolikus aspektusait! Elsőre hibának tűnhet a Toroczkai vezette párt részéről, hogy azon melegében nem vonultak utcára a kisadózók mellett. Azonban a Mi Hazánk a „Se Gyurcsány, se Orbán!” alapállása meghatározza a párt arculatát és viselkedését. Ők egyaránt megvetik a balliberális oldalt (jobboldalisága ellenére egyszerűbb a Jobbikot is idesorolni) és a kormánypártot is, ebből adódóan nem akarnak együtt mutatkozni a számukra unszimpatikus ellenzékkel. Ők „A Jó, a Rossz és a Csúf” spagettiwestern képét akarják felfesteni magukról a két oldallal szembeni viszonyukról. Ők megkívánják különböztetni magukat az elmúlt 30 év politikai garnitúrájától. Harmadik félként ők akarnak az erkölcsileg tiszta, nem besározódott erő lenni.
(kép forrása: 25yearslatersite)
Ebbe a szereposztásba nem fér bele, ha együtt tüntetnek „Gyurcsány ellenzékével”, de azon felül is van kockázata egy ilyen lépésnek. A kormányoldal várja azokat a pillanatokat, ahol összemoshatják a Parlamentbe frissen bekerült pártot az örök mumussal, Gyurcsány Ferenccel. Ha van egy autonóm ellenzéki szereplő, akkor a kormánypárt kommunikációs gépezete megpróbálja beskatulyázni és ezáltal delegitimálni annak a törekvését, hiszen azzal is csak Gyurcsány hatalmi törekvéseit akarja előmozdítani. A Fidesz úgy alakíthatja a napirendet ahogy akarja, már feltehetőleg be is van készítve az a közmondás, hogy
Összenő, ami összetartozik.
Az egyértelmű elhatárolódás mellett azonban van más, racionális magyarázata is, hogy ezt az utat választotta a Mi Hazánk. Várhatóan sok szavazót fog veszíteni a Fidesz, egy 3 milliós szavazótábort nehéz is egyben tartani. Azonban minden pártnak megvan a maga, sajátos társadalmi beágyazottsága. Az ellenzék a fővárosban és a nagyobb vidéki városokban volt a legerősebb az országgyűlési választáson, a Mi Hazánk pedig éppenséggel ott érte el a leggyengébb eredményeit. A baloldali ellenzék hatótávolságának a korlátoltságát mutatja be, hogy most is a nagyvárosi polgárokat próbálták és próbálják meg elérni. A Mi Hazánk vidéken érte el az országos átlag feletti eredményeit, mondhatni ők inkább a vidék pártja.
(kép forrása: valaszonline.hu)
A Medián kutatása alapján megállapítható, hogy az iskolázottság növekedésével egyre inkább csökken a kormánypárti szavazók aránya, míg a kevésbé tanult emberek közt lényegesen kisebb az ellenzék támogatottsága. Az is egy lényeges megállapítás, hogy a településtípus is meghatározó változó, minél kisebb lélekszámú egy település, annál nagyobb a Fidesz-KDNP támogatottsága. Az egyesült ellenzék a legjobb hatásfokkal pont ezt a tanult réteget próbálhatja meg lecsippenteni a kormánypártról, itt a Mi Hazánknak csak minimálisan tud teret nyerni. Mondhatni nincs sok keresnivalójuk az Oktogonon vagy a Nyugati téren. Párhuzamosan felmerül a kérdés, hogy a baloldali ellenzéknek tényleg ezt a viszonylag kis Fidesz réteget kellene mindenáron átállítania? Nem az értelmiségiekből van hiánya a centrális erőtér baloldalának.
Talán ebből indultak ki a radikális jobboldaliak, amikor kiválasztották a helyszíneket. A nagyvárosi elefántcsonttornyaiba betokosodott, értelmiségi ellenzék még csak az elméleti vita szükségességének a kijelentésig jutott el, hogy tenni kéne valamit, hogy eladhatóvá váljanak a vidéki szavazók számára. A Mi Hazánk a fő- és nagyvárosi súlytalanságából kiindulva támadja a Fidesz Achilles-ínját, itt érhetnek el mérhető áttörést. Tudják nagyon jól, hogy a kis egzisztenciák többen vannak és ugyanúgy féltik a megélhetésüket, őket érheti a legrosszabbul bárminemű megszorítás. A Fidesznek a legtöbb vesztenivalója vidéken van.
Összefoglalva a Mi Hazánknak van egy erős önmeghatározása, adnak a szimbolikus politizálásra. Ők nem csak Orbán Viktor és a Fidesz ellenében határozzák meg magukat, hanem Gyurcsány Ferenc és a hatpárti ellenzékkel szemben is. Nem akarnak „összegyurcsányozódni”, ennek a félelemnek kínál alapot a kormánypárti kommunikáció azon jellege, hogy egy táborba tereli ellenzékét, ahol csak éri. A Mi Hazánk ezt a Gyurcsány Ferenccel történő összemosást, a delegitimációt akarja elkerülni. Egy pillanatig sem akar egy lapon lenni a másik ellenzéki pólussal, nem akarnak rálépni a Jobbik útjára. Azt meg főleg nem akarják, hogy a Fidesz kommunikációs szinten is rátegye őket, hogy egy lapra kerüljenek a baloldallal. Továbbá azt remélhetik, hogy a vidéki szavazók megkeresésével megtalálják az „aranytojás tojó tyúkot” és nagyobbat hasíthatnak a Fidesz-tortából, mintha Budapesten próbálkoznának.
Azonban mégis kérdéses, hogy ennyivel az események forrósága után mekkora sikerrel tudnak mozgósítani elégedetlen embereket a radikálisok. A Mi Hazánk szempontjából nehéz megállapítani, hogy mekkora érdeklődés jelentené a demonstrációsorozat sikerességét. A vidékre történő fókuszálásnak kézzel fogható eredménye csak a 2024-es önkormányzati és EP választásokon lehet majd. Toroczkaiék tudják, hogy kinek van több mondanivalójuk, tisztában vannak a korlátjaikkal, ezért fordítják a fejüket a rezsire és a vidékre.
