“Európa puskaporos hordója” – már régóta csak így emlegetik a sok etnikummal rendelkező térséget. Koszovó 14 évvel ezelőtti függetlenedése óta, szinte folytonosnak mondható a két állam közötti ellentét. Annál is inkább igaz ez, mert Koszovót Szerbia jelenleg nem ismeri el – egyébként Oroszország és Kína sem. Lehetséges egy újabb konfliktus a szomszédságunkban?
Nehezíti a jelen helyzetet az is, hogy a nyugati hatalmak meglehetősen le vannak kötve az orosz-ukrán konfliktussal.
(forrás: www.rferl.org)
Az elmúlt években többször is sor került a koszovói szerbek és a helyi albánok közti összetűzésre, azonban túl nagy visszhangot eddig nem keltettek ezek a mikro-konfliktusok. 2022 áprilisában például a vitatott státuszú ország északi részén, koszovói rendőrök és a mitrovicai szerb lakosság között történtek torlaszok és útlezárások. Olyan eset is akadt öt évvel ezelőtt, amikor szerbek gyűltek össze egy fontos híd közelében Észak-Koszovó területén – egyébként a szerb etnikum jellemzően az ország északi részeit lakja –, miután a NATO-s, ott állomásozó békefenntartó erők (KFOR) is aggodalmukat fejezték ki. Habár szerencsére az utóbbi két konfliktus nem eszkalálódott, a nyugati szövetségeseket nagy aggodalommal töltheti el az a tény, hogy sem a szerb állam sem pedig a “nagy orosz medve” a mai napig de facto nem ismeri el Koszovót szuverén államként.
A mostani helyzet ürügye ezúttal nem mást, mint, hogy Koszovó szigorító intézkedéseket kíván hozni a különféle beutazási dokumentumokról és rendszámok használatáról. Szerb részről ezt igen csak nehezményezik. Igazából a határátlépési szigorítások egymás állampolgárai iránt vica-versa be lettek vezetve a két állam területén, tehát aki Szerbiából szeretne Koszovóba utazni avagy fordítva hasonlóan nehéz dolga van az úti okiratok kapcsán. A koszovói fél mintegy olajat öntött a tűzre azzal, hogy lakosait felszólította, a régi, “elavult”, szerb jelzésű rendszámukat haladéktalanul cseréljék le – ezt sokan valószínűleg provokációként élték meg, mivel rengeteg szerb tekinti még a mai napig Koszovót a Szerb Köztársaság szerves magterületének.
(forrás: ednh.news)
A napokban kibontakozó összetűzésre válaszul az Egyesült Államok biztosította Pristinát az ország függetlenségének és szuverenitásának teljes körű és további garantálásáról. Eközben a másik oldalon Alexandar Vučić, a Szerb Köztársaság elnöke kijelentette, hogy “mindent meg fognak tenni a béke megőrzése érdekében, de ha kitörne egy háború, Szerbia nyerni fog”. Nehéz lenne megmondani, hogy a jelenlegi politikai helyzet mit fog okozni a térségben, de az biztos, hogy hosszú távon semelyik nagyhatalom nem fogja elbagatellizálja el a két kisállam egymáshoz való felettébb ellenséges hangulatú viszonyát.
A béke megsértése formálisan semelyik államnak nem érdeke, azonban nehezen lehetne elképzelni azt, hogy a jövőben Szerbia és nagyhatalmi szövetségesei, Oroszország és Kína, megemésztené a tartós nyugati befolyás gazdasági és politikai fennmaradását. Nyilvánvaló, hogy sem az orosz állam, sem a kommunista Kína nem érdekelt az USA és a NATO passzív terjeszkedésében, ugyanis mindkét keleti állam fokozott beruházásokat és politikai szimpátiát épített ki a Balkánon. A hangsúly tehát itt valójában nem is Szerbia és Koszovó ellentétére helyeződik, sokkalta inkább a háttérben lezajló nemzetközi politikai viszonyokat kell szem előtt tartanunk, ha valóban a dolgok mögé kívánunk nézni. Fontos az is, hogy kiterjesszük a szemléletmódot a világgazdasági eseményekre is. Minden állam érdeke az, hogy az egyébként zavarosnak mondható nemzetközi, globális térségben a gazdasági versenyből a lehető legjobban jöjjön ki.
Ez főként azért van így, mert ha nem jó a nemzetgazdaság, válság bontakozik ki és a mérgező infláció miatt magas költségek vannak, akkor az állampolgárok kifejezetten elégedetlenek lesznek, s az adott állam vezető politikusai mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy kárpótolják a lakosságot. A kínai sárkány és az amerikai sas vetélkedése valójában már igen régi időkre nyúlik vissza, s az ellentét apropója nem kizárólag gazdasági – bár ez a legjelentősebb –, hanem itt gondolnunk kell az alapvető kulturális különbségekre is, például elég ha csak megemlítjük, hogy a távol-keleti társadalmak határozottan erősebb kollektív tudattal rendelkeznek, mint az angol-szász materialista-individualista államok népessége. Így lehet tehát megérteni azt is, hogy valójában a kicsinynek tűnő, helyi, regionális konfliktusok miért tudnak olyan könnyedén globálissá válni. Szerbia ügyét sokáig az orosz "atyuska" pártfogolta, kétségtelen azonban, hogy ma már Kína sokkalta jelentősebb gazdasági és katonai alapokkal és potenciállal rendelkezik, mint a Putyin vezette regionális nagyhatalom. Oroszország a mostani helyzetben egyébként is el van foglalva az ukrán konfliktussal.
Valójában Koszovó ügye éppen azért nem tekinthető egy rendkívül bizonytalan, rettenetesen veszélyes problémának, mert aki határozottan fel tudná karolni a helyi szerbek ügyét, az 2022-ben egy számára jóval égetőbb és közelebbi cél elérésében érdekelt, ez pedig nem más, mint Taiwan státusza.
(forrás: www.telegraph.co.uk)
Hashim Thaçi állama és Szerbia az előbbi bekezdésekben tárgyalt érvek miatt nagyon valószínűtlen, hogy háborút robbantana ki, feltehetőleg a most lejátszódó civakodás egyik fő oka, a tapogatózás, s egyfajta kísérletezés afelől, hogy egyik vagy másik fél mit tudna kihozni a jelen pozíciójából. Koszovó stabilitása tekintetében ki lehet jelenteni, hogy a közeljövőben minden áron biztosítva lesz a nyugati hatalmak által, mivel stratégiailag az USA és szövetségesei jobban érdekeltek ebben a kérdésben, mint Kína vagy Oroszország vagy bárki aki fel merné vállalni a szerb ügyet.
