„Lengyel, magyar – két jó barát…” tartja a közmondás, de valóban helytálló-e ezen frázis napjainkban? Sokakban felmerülhet némi kétség, aggodalom a V4 csoport további, zökkenőmentes együttműködését illetően. A 2022-es esztendő a Covid19 pandémia és az egyre inkább kibontakozó gazdasági válság után egy szörnyű nemzetközi fegyveres konfliktust hozott a kelet-közép-európai térségbe. Részint ennek is köszönhetően nőhetett meg a szkepticizmus a visegrádi négyek politikáját illetően. Valóban elég egy ilyen rövid idő alatt bekövetkező konfliktus a több évszázados kötelékek szétszaggatásához?
A V4-ek politikai, s gazdasági kohézióját a regionális érdekeken túl a közös múlt, kultúra, vallás és sajátos identitás is meghatározza. A posztszovjet térség volt szocialista államainak társadalmában az európaiság magasztos fogalma sokkalta többet jelent, mint egy nyugat-európai polgár számára. Utóbbi esetben ugyanis többnyire csupán egy földrajzi fogalom, azonban térségünkben Európához egy fennkölt, érzelemdús, konstruált politikai világkép is hozzátartozik, melyhez olyan egyéb fogalmak társulnak, mint a demokrácia, szabadság és jólét. Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy Kelet-Közép-Európa határozottan más gazdasági és politikai útvonalat járt be a történelem során, s itt nem csupán a szocialista múltra kell gondolni.
(Forrás: hvg.hu)
A jelenlegi problémákat és nézeteltéréseket a Visegrádi Együttműködésben főként a fokozott gazdasági szankciók Oroszország ellen – itt elsősorban az olaj- és gázembargó ügyére kell gondolni – és a háború kapcsán kialakult katonai segítség közti proporcionális különbségek okozzák. Lényegében a hangsúly azon van, hogy Magyarország arányaiban nem vállal akkora szerepet az Ukrajnának küldött fegyverszállításokat illetően, mint a másik három visegrádi ország. Közvetlenül ezalatt nem azt kell érteni, hogy magyar fegyverek érkeznének Ukrajnába, de közvetetten támogatjuk Ukrajna fegyverellátását az EU-n keresztül, hiszen pénzzel járulunk hozzá a megadott Uniós kerethez. A többi visegrádi ország, velünk ellentétben közvetlenül is adományozott harci eszközöket az ukránoknak. Lengyelország és Csehország például még a Varsói Szerződés idején tervezett tankokkal, Szlovákia légvédelmi fegyverrel látta el a háború sújtotta országot.
(forrás: bbc.com)
Sokan úgy vélik, Orbán Viktor egyenesen ,,Putyin csatlósa", amiért nem segít katonailag az ukránoknak. Valójában arról van szó, hogy Magyarország egy békeszerető, NATO tagállam, s harmadik országokkal, mint Oroszország vagy Ukrajna nem kíván konfliktust kockáztatni. Utóbbi koncepciót egyébként az a tény is erősíti, hogy a NATO-ban működő kollektív biztonsági mechanizmus – az 5. cikkely szerint – egy globális háborúval fenyegetne, amennyiben egy tagállam harcokba keveredne egy harmadik féllel.
A háború kérdése tehát egy alapvető törésvonal lehet a visegrádi államok közös politikáját illetően. Ugyanakkor azt is érdemes kiemelni, hogy a Visegrádi Együttműködésben a kezdetektől is léteztek alapvető ellentmondások és szerkezeti problémák. Elég, ha abból kiindulunk, hogy a V4-ek nem rendelkeznek meghatározott, központi székhellyel vagy adott politikai intézményekkel, egyetlen szervük a Pozsonyban székelő Nemzetközi Visegrádi Alap (IVF). Az együttműködés dinamikáját sokszor a politikusok egymáshoz fűződő kapcsolata határozza meg (például azonos pártcsaládból érkeztek-e).
Racionálisan megközelítve a szervezetet, teljesen normálisnak mondható, hogy a visegrádi országok kapcsolatában néha előfordulnak “hullámvölgyek”, olyan periódusok, mikor a politikai elit nem tudja érdekeit összehangolni. Fontos itt jelezni, hogy ez nem jelenti azt, hogy a négy nép közötti gazdasági, kereskedelmi és kulturális kapcsolatok ilyenkor nagy mértékben gyengülnének. Feltehetően a hosszú távú geopolitikai érdek előbb-utóbb felül fog kerekedni. Utóbbi állítást arra lehet alapozni, hogy az együttműködés fundamentális értékeit már az 1991-es Visegrádi nyilatkozatban egyértelműen megjelölték:
„ … a történelem folyamán kialakult hagyományos kapcsolatrendszerük, kulturális és szellemi örökségük, vallási hagyományaik közös gyökerei.”
A jelenlegi bizonytalan helyzetben tehát a jövő kérdésére a választ a múltban kell keresnünk, s az előbb idézett szöveg is azt támasztja alá, hogy a V4-ek összetartó ereje egy olyan szervesen kialakult hálózat, mely képes túlélni a történelem megpróbáltatásait. Gondoljunk csak a 20. század legsötétebb időszakára. A második világégés alatt a kelet-közép-európai térség államai de facto különböző katonai-szövetségi rendszerbe tartoztak. Lengyelország német lerohanása után azonban a magyar kormány készséggel fogadott be több tízezer lengyel menekültet – annak ellenére, hogy látszólag az aktuális politikai és diplomáciai érdek következtében a Magyar Királyságnak Németországot baráti hatalomként kellett kezelnie. Napjaink problémái, konfliktusai is nagy kihívás elé állítják a visegrádi vezetőket, sorra jelennek meg cikkek arról, hogy a lengyel-magyar szövetség darabokra hullhat, ez az álláspont azonban azért sem helytálló, mert sokkal több a közös stratégiai, politikai érdek, mint az ellentét.
(forrás: demokrata.hu)
Feltehetőleg nem fog kialakulni a szomszédos háború végeztével egy merőben új világrend, ami felborítana mindent. Oroszország egyrészt már semmiképpen nem tekinthető szuperhatalomnak – Európában még mindig nagyhatalom, viszont látva a jelenlegi háborús helyzetet, feltehetőleg Oroszország "beavatkozása" nem a tervek szerint halad, ez is bizonyítja, hogy mára már komoly pozíciókat vesztett –, másrészt badarság azt feltételezni, hogy egy esetleges orosz győzelem után Putyin megtámadná a NATO-t – megint csak az 5. cikkelyt alapul véve. Egy új globális éra már így is kialakulóban van, függetlenül a háborútól. Azonban ennek elsődleges nyertese nem Oroszország vagy Ukrajna, még csak nem is Amerika, hanem sokkal inkább a Kínai Népköztársaság, mely gazdasága hamarosan felülkerekedhet az Egyesült Államokén – vásárlóerő-parítás alapján Kína 2017-ben már felülmúlta az USA-t.
(Forrás: oecd.org)
Európában azok a gazdasági mechanizmusok, melyek uniós szinten kialakultak, folytatódnak a jövőben is, erre egyébként jó példa az, hogy Németország a közelmúltban rendkívül fontos kereskedelmi partnerként kezdte elismerni a Visegrádi Együttműködés országait. Lehetséges, hogy sokak szemében a jelenlegi politikai helyzet vészjósló, sőt kétségbeejtő – főként, ha hozzátesszük a Covid19 pandémia során lendületet kapó izolacionizmust –, ennek ellenére úgy vélem,
a Visegrádi Együttműködés nem fog véglegesen darabjaira hullani.
Egyik ok a V4-ek túlélése mellett pusztán az a kézzelfogható tény, hogy napjaink világpolitikáját – ugyan még mindig elsősorban az állami aktorok közötti kapcsolatok dominálják – a 80-as, 90-es évektől egyre erőteljesebben befolyásolják a különböző jellegű nemzetközi szervezetek, nem-állami aktorok. A regionális, politikai szervezetek (mint amilyen a V4 is) ereje és egyben létjogosultsága éppen abban rejlik, hogy a kis, “erőtlen” államok együttes összefogással sokkalta hatékonyabban tudnak fellépni a nagyobb versenytársakkal, riválisokkal szemben.
(forrás: vasarnap.hu)
Nehéz lenne megjósolni, hogy a soron következő cseh elnökség milyen irányvonalat fog képviselni, s hogy a V4 együttműködés a jövőben ismét egy virágzó, s jövedelmező regionális szervezetként fog-e funkcionálni. Mivel a jelenlegi kilátások több európai országot fegyverkezésre késztettek, ezért valószínűsíthető, hogy a visegrádi politika is tovább fogja növelni katonai kiadásait a NATO keretein belül. Ezzel egyetemben a fenntarthatóság és a környezetvédelem is kulcsszerepet kellene, hogy betöltsön az elkövetkező találkozókon. A visegrádi országoknak ezen kívül fokozott mértékben és közösen kell kezelniük az energiaválság következtében felmerülő gazdasági recessziót is.
Összességében annyi biztos azonban, hogy
mind a négy visegrádi ország érdekelt a szövetség stabilitásában, mivel az eddigi együttműködés rendkívül gyümölcsözőnek bizonyult és gyakorlatilag minden fél számára egy win-win szituációt jelentett.
Ez igaz kereskedelmi, politikai és kulturális szinten is. Nem érné meg egyik V4-es országnak sem felbontani a több évszázados, szoros köteléket egy olyan háború miatt, melyet nem nekik kell megvívniuk.
(Borítókép forrása: ma7.sk)
