Múlt hét csütörtökön került megrendezésre a CPAC Texas, a konzervatív erőket összefogó nemzetközi konferencia, ahol többek között Orbán Viktor miniszterelnök is felszólalt.
Orbán teljesen világossá tette, hogy a haladárok természetellenes politikájukkal el akarják választani a nyugati civilizációt keresztény gyökereitől. Ezért is tart ki a magyar kormány a a gender ideológia elutasítása, valamint a családbarát és határozott bevándorlásellenes politikája mellett.
Ahogy Mario Alexis Portella felhívta a figyelmet a Hungarian Conservative-on megjelent cikkében, a miniszterelnök beszéde most különösen fontos üzenettel bír a kongresszusban zajló fejlemények tükrében. Az Egyesült Államok Kongresszusa hamarosan elfogadja a Respect for Marriage Act-et, ami, ha törvénybe kerül, hatályon kívül helyezné a házasság védelméről szóló 1996-os törvényt, amely a házasságot egy férfi és egy nő egységeként határozza meg, és lehetővé teszi az államok számára, hogy megtagadják az azonos neműek házasságának elismerését.
A képviselőház júliusban már elfogadta az RMA törvényjavaslatot 267-157 szavazati arányban. Ha a szenátus elfogadja az RMA-t, az azonos neműek házasságát a szövetségi törvények értelmében mind az ötven államban elismerik.
Az LMBTQ+ támogatói nemcsak az emberi civilizáció és a család intézményének alapvető jellegét veszélyeztetik – amely egy férfi és egy nő monogám házasságán alapul –, hanem az RMA törvényhozók általi ratifikálásával egy lépéssel közelebb kerülnének a család, mint a társadalom magjának felszámolásához, írja Portella.
Az azonos neműek „házasságát” emberi jogként definiáló állam befolyása az, ami végül oly sokakat – mind homoszexuálisokat, mind heteroszexuálisokat – félrevezetett abban a hitben, hogy az ilyen „legalizált” kapcsolatok egyenlőek a férfi és nő közötti kapcsolatokkal, és ezért törvény által egyformán védeni kell azokat. Az indoklás az, hogy ha két felnőtt szereti egymást, akkor joguk van házasságot kötni. Portella emlékeztet, hogy antropológiai szempontból ezt a társadalom soha nem fogadta el. Római császárokat hoz fel példaként, akiknek bár voltak férfi szeretőik, mégsem kampányoltak a szenátusban a házassági törvények kiigazításáért, csak hogy házasságot köthessenek ágyasaikkal, mert tudták, az ellentmondana a természet törvényeinek.
Természetesen nem minden kapcsolatformának van jogi relevanciája, csak azoknak, amelyek strukturális társadalmi értékre tesznek szert, mint ahogy a család intézménye is.
Ez az objektív struktúra pedig olyasvalami, amivel az azonos neműek nem rendelkeznek, mert a kapcsolataik az etikai-személyi vonzalom viszonyára korlátozódnak, magyarázza Portella.
A szerző felteszi a kérdést: ha az következik, hogy ami örömet okoz, azt polgári jogi védelem alá kell venni, akkor miért ne köthetne többnejű házasságot egy férfi vagy nő, ha az is örömet okoz?
A férfi és nő közötti házasság, aminek kiteljesedése a maga a család, társadalmilag és kulturálisan mindig is a szexuális tevékenység és a gyermekvállalás egyetlen legitim és elfogadható menedékének számított. Ezt követően folyamatosan óvták és normák szabályozták, mert ez biztosította a gyermekek születését a kétszülős családokban, a házasságot kötött apa és anya közötti szerepmegosztás révén pedig biztosította a gyermekek egészséges szocializációját.
Ami a férfinak és a nőnek törvényes jogot ad arra, hogy összeházasodjanak, az nem a kölcsönös szeretet, hanem az a szándék, hogy elfogadják a házasság egységét és felbonthatatlanságát, melynek célja a nemzés és az utódok megfelelő felnevelése.
"Összefoglalva" – fogalmazott Orbán – "az anya nő, az apa férfi, a gyerekeinket pedig hagyják békén. Pont."
Orbán kiemelte, hogy a náci és kommunista borzalmak pont azért következhettek be, mert a kontinentális Európa egyes nyugati államai felhagytak a keresztény értékek követésével, ahogy a mai haladárok is le akarnak mondani a nyugati értékekről, és egy új, posztnyugati világot akarnak létrehozni.
Portella szerint a nyugati társadalom újjáéledése, amelyről a miniszterelnök is beszélt Texasban, nem csak elengedhetetlen, hanem létfontosságú is.
