Reaktor

Litvánia határozottan kiáll Tajvan függetlensége mellett

 lithuania-banner.jpg

Nancy Pelosi, az Egyesült Államok képviselőházának elnöke augusztus 2-án látogatást tett Tajvanban. Félő, hogy a pattanásig feszült viszony Kína és Tajvan között tovább romolhat. Stratégiai szempontból azonban a látogatásnak szimbolikus jelentősége lehetett, ugyanis ezzel az USA vélhetően azt a szándékát kívánta jelezni Peking felé, hogy a szigetországra egy szuverén, független államként tekint Washington. Emelett meg kell jegyezni, hogy a párhuzamosan, Európában kibontakozó háború már eleve igen nagy aggodalmat vált ki számos NATO ország tekintetében. Ilyen Litvánia is, aki egyedüli európai országként mert kiállni a Pelosi látogatás mellett.

 

Litvánia hazánkhoz hasonlóan egy rendkívül gazdag történelemmel rendelkező állam, mely sokáig orosz elnyomás alatt nem létezett térképen. A Szovjetunió szétesésével azonban új lehetőség nyílt a litvánok előtt, s mára már egy igen büszke nemzetként szerves részét képezik az Európai Uniónak. Gyorsan fejlődő gazdasága és jó kereskedelmi kapcsolatai miatt Litvánia mára már egyike a jóléti államoknak Európában. A gyönyörű természeti adottságokkal és sokszínű kultúrával rendelkező nemzet azonban a közelmúltban joggal érezhette magát fenyegetve. Oroszország ukrajnai inváziója sok európait borzongással töltött el, azonban Litvánia kifejezetten veszélyeztetve érezheti magát a Suwalki folyosó fontos katonai jelentősége révén.

Mikor a kínaiak a Pelosi látogatással egyidőben katonai gyakorlatozásokba kezdtek, egyedül a litvánok jelezték egyetértésüket a tajvani út fontossága kapcsán. Miért lehet vajon az, hogy a balti állam egyedüliként meri meghúzni a kínai oroszlán bajszát? Bár sejthető a többi uniós ország álláspontja, ők mégsem mondják ki koherensen, hogy bizony Kínának nincs joga egy szabad nemzet szuverenitását megsérteni. Peking viszonya Vilniusszal igazából már jóval az amerikai látogatás előtt elmérgesedett: 2021-ben több olyan eset is történt, ami igen erős ellenszenvet váltott ki a két ország diplomáciáját illetően. Egyike ezen eseteknek, mikor már-már titkos körülmények között Litvánia de facto nagykövetséget nyitott Tajvan részére. Valójában elsőre arra gondolhatunk, hogy egy nagykövetség megnyitása még nem jár komolyabb következményekkel két ország diplomáciai kapcsolatait nézve.

Ha azonban egy országnak egy másik állam diplomáciai képviseletet biztosít, az a nemzetközi jog szerint bizony azt jelenti, hogy a fogadó állam ezzel szimbolikusan elismeri a küldő ország szuverenitását.

Nagy port kavart tehát Litvánia ezen lépése, annál is inkább mivel eddig azok az országok, akik elismerték Tajvant, nem töltöttek be különösebben meghatározó szerepet a nemzetközi politikai viszonyokban: említhetjük ezek közül például Guatemalát vagy Haitit. Továbbá arról is beszélnünk kell, hogy Litvánia egy uniós tagország, s egy ehhez hasonló diplomáciai lépéssel az egész Európai Unió-t is képviseli, ennélfogva nagyobb felelősség is hárul rá.

tajvani-nagykovetseg-vilnius-506649.jpg(forrás: portfolio.hu)

A tajvani nagykövetség tekintetében meg kell említeni, hogy az egy kína elv tekintetében (hivatalosan) még az USA is neutrális politikát folytat, ezért is mondható nem hétköznapinak a litvánok diplomáciai manővere. Mindenestre a népi Kína reakciója mindent elárult ez ügyben, mikor már-már megalázó módon hangsúlyozták, hogy egy olyan kicsiny és nem számottevő országnak, mint Litvánia, nincs semmilyen joga beleszólni Kína belügyeibe. A litván állam következő lépése az volt, hogy a kormány a kínai készülékektől való megszabadulásra hívta fel a polgárait. További jelentősége az esetnek az, hogy nem sokkal a botrányt követően, Kína megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Litvániával – visszahívta a vilniusi képviselet tagjait, a litván nagykövetet pedig persona non grata-nak, azaz nem kívánatos személynek minősítette, mely után a vezetés ki is tiltotta a diplomatát Kínából.

(forrás: tomsquide.com)

A határozott litván magatartást azzal is lehet magyarázni, hogy a balti ország sorsközösséget érezhet Tajvannal. Mindkét ország elkötelezett partnere az USA-nak és mindketten meg vannak riadva a szomszédukban lévő nagyhatalomtól. Litvánia különösen erős kapcsolati tőkét tart fenn az amerikaikkal és hű szövetségese a Nyugat vezető hatalmának. Ezzel párhuzamosan a közelmúltban történt események miatt Vilniusnak a keleti térség nagyhatalmaival meglehetősen rideggé vált a viszonya. A kialakult helyzetet azzal lehet magyarázni, hogy Litvánia, aki 1990-ben elsőként mondta ki függetlenségét a Szovjetuniótól, teljes mértékben érdekelt a status quo fenntartásában – ezt az álláspontot egyébként Tajvan is képviseli. Peking mostani motivációi ezzel ellentétben pedig éppen a fennálló rendszeren akarnak változást eszközölni, azaz Kína feltétlenül érdekelt változásokat előidézni a térségét illetően.

Felmerül a kérdés, hogy a litvánok valóban jogosan lépnek-e fel Tajvan ügyében vagy a kínai félnek van igaza, mikor kijelenti, hogy harmadik aktoroknak a kínai belügyekbe nem lenne szabad beavatkozniuk. Nem tisztünk ítéletet hozni egy olyan ügyben, ahol voltaképpen nem is nagyon születhet mindegyik fél számára igazságosnak tekinthető megállapodás, kimondható viszont az a tény, hogy a Kínai Népköztársaság soha nem fogja Tajvant egy különálló országként elfogadni. Ez a diplomáciai hozzáállás részben a már említett okokkal – Kína egy szakadár területnek tekinti Tajvant és érdekelt a status quo felszámolásában –, részben pedig egy sokkal mélyebben gyökerező, sajátos ideológiai szemlélettel magyarázható. Itt nem másra kell gondolni, mint a régre visszanyúló sinocentrikus világkép továbbélésére.

Lényegében ez azt jelenti, hogy a kínaiak tradicionálisan úgy gondolják, hogy Kína avagy a Mennyei Birodalom a világ közepén helyezkedik el, s a többi nép is idővel be fog tagozódni az uralkodó, illetve a kínai állam alá, de ebből nem következik az, hogy erőszakosan akarnák meghódítani a világot.

Éppen azt kell hangsúlyozni, hogy az elv szerint gyakorlatilag mintegy “soft power” jelleggel az ország vonzóvá válik sokak szemében és az emberek szívesen élnek majd Kína vezetése alatt – ebben nincs semmilyen fenyegetőzés vagy agresszió a kínaiak részéről.

 (forrás: philnews.ph)

Meglehetősen más tehát a litván és a kínai perspektíva Tajvan helyzetét illetően, azonban ha jobban belegondolunk, s igazságosan mérlegeljük a helyzetet, arra az álláspontra juthatunk, hogy a litván retorika inkább káros, mint konstruktív.

Nagyon hamar veszélybe kerülhet a nemzetközi béke, ha Kína egyértelműen veszélyeztetve érzi magát a közvetlen szomszédságában.

El kell fogadni és tiszteletben kell tartani, hogy a kommunista ország nem fog engedni ebben a számára roppant érzékeny kérdésben. A másik oldalt figyelembe véve, a nyugatiaknak már csak azért is érdemes rugalmasabbnak lenniük Tajvan ügyében, mert egyfelől be kell látniuk, hogy a szigetország kulturális, gazdasági és geopolitikai szempontból is egyértelműen közelebb áll az anyaországhoz, mint például Litvániához, másrészt pedig a Balti térségnek is érdeke lenne a mihamarabbi kompromisszum a távol-keleti nagyhatalommal, hiszen a szomszédságukban éppen egy olyan háború zajlik, mely könnyen átterjedhet a Baltikumra is, s így főként Ukrajnára kellene figyelniük. Ehhez képest paradox módon azt vesszük észre, hogy a nemzetközi viszonyok elsimítása helyett Litvánia sokkalta inkább olajat önt a tűzre az olyan lépésekkel, mint például a Kínával való diplomácia megszakításának előidézése vagy a kínai elektronikai termékek, mobilkészülékek nyílt degradálása a helyi vevők előtt.

(forrás: researchgate.net)

A közeljövőben mindenképpen okos és higgadt külpolitikára lesz szükség a litván vezetés részéről és persze az is elengedhetetlen, hogy Vilnius végre észrevegye valódi stratégiai érdekeit, hiszen a népi Kína barátsága nem csak, hogy gazdaságilag profitáló lehet a térség számára, de szükségszerű ahhoz is, hogy az Európai Unió és az ázsiai ország közötti viszony ne mérgesedjen el.

 

(Borítókép forrása: cepa.org)

Reaktor

Facebook

süti beállítások módosítása