Reaktor

Cikksorozatom harmadik részében a külföldi és a hazai egyetemi élet különböző aspektusait szeretném összehasonlítani, hiszen az otthoni alapképzésem után most egy frankfurti mesterképzésen folytatom tanulmányaimat. Bár sejtettem, hogy sok újdonság vár majd a németországi felsőoktatásban, ennyire nagy különbségekre nem számítottam. Lássuk tehát, melyek a legfőbb eltérések a két rendszerben, illetve, hogy hogyan telnek a mindennapjai egy frankfurti diáknak!

Neptun/Canvas

Aki akár egy percet is töltött a hazai felsőoktatásban, annak bizonyára nem kell bemutatnom a Neptun rendszert, másnéven a diákok rémálmát. Nem véletlenül születik a sok kritikus közösségi médiás poszt és meme, hiszen a tárgyfelvételi rendszerből csak a diákok egy nagyon alacsony, szerencsés hányada kerül ki győztesen. Nekem is megvoltak a saját „konfliktusaim” a rendszerrel, főleg, amikor órákra lefagyott az oldal túlterheltség miatt, és emiatt egy borzasztó órarenddel kellett kezdenem a félévet.

A jelenlegi iskolám a Canvas rendszert használja, ami a Neptun itteni megfelelője, csak összehasonlíthatatlanul jobb. Felhasználóbarát, nem fagy le, és mindent pillanatok alatt el lehet intézni vele. Hozzá kell tennem, hogy a tárgyfelvétel mint olyan az én intézményemben nem létezik, (az adott félévre szóló tárgyakat automatikusan megkapja mindenki) szóval ilyes fajta kihívásra még nem kellett használnom, így nem teljesen „fair” az összehasonlítás.

Tárgyak és kurzusok

Otthon általában úgy működik, hogy van egy halom óra, melyek közül sok egymásra épül, és bizonyos időpontokra fel tudjuk venni azokat – ha nincsenek betelve. Itt az egész teljesen máshogy megy. Míg anno volt olyan félévem, ahol 10-15 különböző tárgyam is volt, addig itt egy félévre összesen 5, maximum 6 tárgy van előírva, és ezeket koncentráltan – van, hogy egész nap egy tárgyat tanítanak – hallgatják a diákok.

Kicsit a levelezőhöz tudnám hasonlítani ezt az oktatásmódot, hiszen itt csak heti 3 nap van iskola, viszont akkor tényleg szinte egész nap (kb. 10-5, vagy 1-8) bent ül az ember. Negatívum, hogy a sulis napok nagyon fárasztóak tudnak lenni, hiszen hatalmas mennyiségű információ zúdul az emberre, viszont van 4 nap, ami teljesen üres, így van bőven idő dolgozni, tanulni, vagy kikapcsolódni.

Félévi rend és a vizsgaidőszak

A következő dolog, ami teljesen váratlanul ért, az a félévi rend és a vizsgák beosztása. Míg otthon általában az ember maga tudja felvenni és rendezgetni a vizsgáit egy egy-másfél hónapos periódusban, addig itt vizsga hetek vannak, ebből pedig kettő egy szemeszterben. Van egy vizsgahét október végén, egy pedig december közepén. Eleinte nagyon megijedtem, hogy több lesz itt a vizsga, de most már pozitívumként gondolok rá, hiszen így egy év el van negyedelve, és az anyag sem halmozódik fel annyira. 

Most, az első negyedben például 3 különböző tárgyam van, és ebből a három tárgyból fogok vizsgázni októberben. Ezt követően egy hét szünet után folytatódik a félév, a második negyeddel, ahol két új tárgyat kezdünk tanulni, és pár héttel később jön a következő vizsgahét. Számomra ez sokkal beláthatóbb, hiszen, ha le is marad az ember, akkor sem 3-4 hónap anyagát kell pár nap alatt bemagolni, hanem egy rövidebb, tömörebb anyagrészt, amire még talán emlékszik is az ember. :)

Diákélet

Tudom, mindegyik témánál ezt mondom, de a diákélet-béli különbségek is sokkal jobban megleptek, mint gondoltam. Budapesten diáknak lenni nagyon jó, - legalább is én nagyon szerettem – hiszen sok gyönyörű helyre lehet kiülni, beülni, és mindenki megtalálhatja a hozzá legközelebb álló életformát. Az egyetemek igyekeztek sok programot szervezni, de ez persze karoktól és szakoktól is függő, és sokszor hónapokat kellett várni egy újabb egyetemi bulira.

Na itt teljesen az ellenkezője történik. Az oktatás egy orientációs héttel kezdődik – itt nincs gólyatábor – ahol napközben az iskolát mutatják be, esténként viszont buli buli hátán. Első nap BBQ az iskola kertjében, második nap német étel és ital kóstolós vacsora, szerdára kibéreltek egy clubot, hogy együtt bulizzanak a diákok, csütörtökön pedig kocsmatúra volt a program, és így tovább.

Bulihajó, csapatépítős játékok, rendezvények, alumni ismerkedő est, és még megannyi egyéb programot szervez az itteni HÖK, annyit, hogy mindre elmenni szinte lehetetlen. Számomra ez egy nagyon pozitív dolog, hiszen sok lehetőség van, hogy megismerkedjünk szaktársainkkal, és hiába kerültünk egy új, idegen országba, még sincs az az érzés, hogy egyedül lennénk.

Ezek lennének tehát a legnagyobb, legszembetűnőbb különbségek a két oktatási rendszer között, így néhány héttel a kezdés után, viszont a következő hetekben még biztosan előkerül néhány dolog amit hozzá lehetne fűzni a témához, szóval biztosan lesz még következő rész, addig is hajrá minden régi és új egyetemistának!