Reaktor

Hogyan hatott a gáz az ukrán-orosz kapcsolatokra?

foldgaz-gazvezetek-480958_portfolio_hu.jpg

A 2009-es orosz-ukrán gázvita elemzése amiatt fontos, mert segít bizonyos következtetéseket levonni egy esetleges energiahiányos időszakra. Van azonban az ügynek politikai mozzanata is, amely a két ország Európai Unóval való kapcsolatát érinti, már csak azért is, mert EU-s megfigyelők is részt vettek a vita rendezésében.

Az ukrán-orosz gázviták földrajzi kontextusa

Oroszország számára az energia lehet az az eszköz, amellyel hatni tud Európára, azonban közte és az uniós államok közt van Ukrajna, így

a gázt Ukrajnán keresztül kell szállítania ahhoz, hogy Európába jusson.

Ennek megvan az infrastruktúrája, amelyre Ukrajna pénzt költ (pl.: üzemben tartja), ráadásul Ukrajna is Oroszországból kapja a gázt. Mindezekből eredően sok a konfliktusforrás: mennyi tranzitdíjat kapjon Ukrajna a szállításért, illetve Ukrajna kísérletet tett többször is arra, hogy olcsóbban kapja a gázt. Oroszország és Ukrajna tehát kölcsönösen egymásra voltak utalva a gázszállítás során, és mindenféle politikai nézeteltérések nélkül is ott volt a   lehetősége. A 2000-es évek közepén azonban valóban politikai fordulat kellett a helyzet elmérgesedéséhez.

viktor_yanukovych_27_april_2010-1_wikipedia.jpeg

Viktor Janukovics, korábbi oroszbarát ukrán elnök (forrás: wikipedia.org)

A narancsos forradalom hatása

A 2004-es ukrán elnökválasztáson Viktor Janukovics oroszbarát, kelet felé orientálódó elnökjelölt nyert, de már másnap megindultak a tüntetések ellene. Ennek következtében végül megismételték a választás második fordulóját, ahol a nyugatbarát Viktor Juscsenko nyert – igaz, Janukovics később vissza tudott térni miniszterelnökként és elnökként is.

wiktor_juschtschenko_pr_sident_der_ukraine_in_der_universit_t_zurich_wikipedia.jpg

Viktor Juscsenko (forrás: wikipedia.org)

Oroszország számára Ukrajna gazdaságilag és politikailag is kiemelt szereppel bír, és azt is tudta nagyon jól, hogy

mind az ukrán ipar, mind az ukrán oligarchák számára szükség van az olcsó orosz gázra,

- egyébként Juscsenko szövetségese, a 2009-es gázvita idején a miniszterelnöki tisztséget betöltő Julija Timosenko vagyona is főleg az energiagazdálkodásból származott. Oroszország szinte rögtön lépett: a gáz árát köbméterenkénti 50 dollárról 250 dollárra akarta emelni. A Gazprom 2005 márciusában csökkentette az ukránoknak szállított gát mennyiségét.

letoltes_infostart_hu_1.jpg

Julija Tyimosenko (forrás: infostart.hu)

Nehéz egyezkedések

A gázvitát megelőző évek – 2005-2007 – állandó, márciustól decemberig tartó tárgyalásokat jelentettek. 2008-ban is így indult, semmi különös nem volt már abban, hogy nem tudnak megegyezni egészen decemberig, csakhogy abban az évben egyáltalán nem sikerült mindkét fél számára megfelelő megoldást találni, amelynek következtében 2009-ben Oroszország előbb az Ukrajnának, majd néhány nappal később az Európának szánt gázt zárta el.

Mit akart Oroszország?

Kifejtettem, hogy Oroszország számára mit jelent az ukránoknak szánt gáz árának felemelése, az import korlátozása, majd a gáz elzárása:

Kijevnek tud ártani,

illetve mivel Ukrajnában az oligarchák befolyása nagy (és sokuk éppen az energia terén bír befolyással), így akár ezen keresztül is tud destabilizálni és befolyásolni.

88eedcb88399405fb70904bdb81b05f1_magyarnemzet.jpg

Vlagyimir Putyin (forrás: magyarnemzet.hu)

Az viszont, hogy miért zárta el az Európának szánt gázt, elsőre nem teljesen egyértelmű. Ukrajnát vádolta azzal, hogy megcsapolja, azonban valószínűleg más is állt mögötte.

_08-04-2022_wikipedia_1.jpg

Dmitrij Medvegyev, orosz elnök 2009-ben (forrás: wikipedia.org)

Azáltal ugyanis, hogy Ukrajna elkezdett közeledni a nyugathoz, megnőtt annak a veszélye, hogy a nyugat közvetlenül Oroszország szomszédjává válik, miközben az oroszok ütközőzónát igényelnének. Oroszországban valószínűleg tudták nagyon jól, hogy az EU is függ az orosz energiától, így

az európai szállítás leállításával az Uniónak (is) akart üzenni.

Sőt az is elképzelhető, hogy egy esetleges konkrét ukrán-európai közeledéstől is féltek Moszkvában, így meg akarták előzni ezt is.

Európa színre lépése

Az Európai Unió már január 6-án követelte a szállítás helyreállítását, ugyanakkor később még erősebben részt vett a helyzet rendezésében. Egyrészt uniós megfigyelők is megvizsgálták a gázszállítást, másrészt maga is fellépett tárgyaló félként.

Ami ennél is fontosabb, hogy

ekkor kezdtek nyíltan beszélni Európa oroszoktól való függőségétől.

Konkrét adatokat számoltak: a földgáz negyven százalékát szerezték be ekkor Oroszországból, és ez szinte teljesen (90%) Ukrajnán keresztül jött. Ez utóbbi szempont megjelenik az uniós anyagokban, vagyis nagyon valószínű, hogy uniós szinten számítottak későbbi fennakadásokra, és az ukrán-orosz kapcsolatok romlására.

Felmerült továbbá a diverzifikáció kérdése is. Vagyis az uniós energiapolitika változásának egy szakaszát láthatjuk utólag a gázvitában.

Közeledett-e Ukrajna Európához?

Ukrajna ugyan megegyezett Oroszországgal, de politikailag nehéz térbe került. Oroszország azért szorongatta meg Kijevet, mert az közeledni akart a nyugathoz (persze a megfogalmazott gazdasági kritikáknak részben lehet alapjuk). Azáltal viszont, hogy beengedett uniós szereplőket a területére, továbbá hagyta, hogy belefolyjanak a tárgyalásokba, valójában tovább közeledett a nyugathoz – de ez értelemszerűen az orosz gázfüggőséget nem oldotta meg. Moszkvának a gáz állandó fegyver a kezében.

Persze Oroszország is elsősorban gazdasági érdekeit nézi, vagyis nem volt érdeke az, hogy hosszabb távon is leállítsa a tranzitot. Ekkor még nem romlott meg annyira a két ország viszonya, hogy ezt ténylegesen megtegye, sőt feláldozza európai bevételeit – vagyis kimondhatjuk, hogy Oroszország hosszabb távon magának ártott a 2009 január eleji eseményekkel (ráadásul valamilyen szinten hozzájárult az eset az orosz-európai viszony romlásához, még ha nem is ez volt sem az első, sem az utolsó lépés).

Ukrajna ugyanis már 2009 márciusában aláírt egy megállapodást az Unióval,

amely ráadásul éppen az energiapolitikát érinti (gázvezetékek felújítása). Vagyis az Unió és Ukrajna közeledett, amelyet a mai konfliktus előzményének is tekinthetünk.

Ukrajna esetében nem vált azonban ekkor véglegessé a kérdés, hiszen Janukovics elnök még egy ciklus erejéig visszatért (elnökként), ugyanakkor a gázvita elősegítette a nyugati kapcsolatok alakulását. Egyébként az Unió oldaláról sem dőlt el ekkor még minden: az orosz kapcsolatok megromlására 2014-ig kellett várni, ahogy Ukrajna felé is jóval óvatosabban közelítettek, mint később.

Borítókép: gázcsövek Ukrajnában (forrás: portfolio.hu)

Reaktor

Facebook

süti beállítások módosítása