95 éve a mai napon, 1927. október 25-én született Lawrence Kohlberg pszichológus. Jean Piaget – aki a gyermekek gondolkodásának fejlődésével foglalkozott – egyik követője volt, azonban Kohlberg már egy specifikusabb területet vizsgált: a gyermekek erkölcsi fejlődését és nevelését.
Jelen cikkben az ő elméletével foglalkozunk az évforduló alkalmából.
Az erkölcsi fejlődéssel kapcsolatban is fontos beszélni először Piaget-ről, hiszen az ő gondolataiból indult ki Kohlberg is.
Piaget három szakaszt állapított meg az erkölcsi fejlődésben.
A pszichológus szerint az első szakasz a motoros viselkedés szakasza, amely nagyjából a gyermekek 3 éves koráig tart. Ez a szakasz leginkább a szokások elsajátításáról szól; ekkor még nem jellemző az igazi együttműködés a gyerekekre, hisz még túl kicsik hozzá, hogy megértsék egymás szándékait és céljait, és annak megfelelően játsszanak.
Következő szakaszként a heteronóm erkölcs szakaszát fogalmazta meg. Ez a szakasz kb. 3 és 7 éves kor között húzódik. Ekkor a szabályok a gyermek fejében megkérdőjelezhetetlen törvényekként léteznek, amik kívülről érkeznek hozzá – legtöbbször a szülők által megfogalmazott szabályok ezek. Azonban mégiscsak jellemző erre a korosztályra a szabályszegés: nem azokat a szabályokat szegi meg, amiket törvényekként értelmez, hanem azokat, amik a más gyerekekkel való együttműködésre és játékra épülnek. Épp azért, mert előbbiek felülírják az utóbbiakat.
Kép forrása: femina.hu
Az autonóm erkölcs szakasza 7 éves korban jelenik meg. A szabályok már nem kívülről érkeznek, ugyanis internalizálta, elsajátította őket. Ez azt jelenti, hogy nem kell valakinek megfogalmazni egy adott helyzetben, hogy mi a helyes, hisz már a gyerek is tudja és érti. Természetesen ezzel együtt jár az, hogy a szabályok nem megkérdőjelezhetetlenek: előfordulhat, hogy egy adott szituációban a szabálynak nem lenne sok értelme, így változtatnak rajta. Például tudják a kisiskolás gyermekek, hogy az iskolában nem szabad szaladgálni, de az udvaron való kergetőzésnél ezt a szabályt módosítják. Ehhez képest a kisebb gyerekeknek az oviban ezt külön el kell mondani, hisz nem gondolják, hogy a szabályok módosíthatóak.
Kohlberg elméletében továbbfejlesztette és kibővítette Piaget gondolatait.
Ő már három szinten belül hat szakaszt különböztetett meg: prekonvencionális szinten a heteronóm erkölcs és az instrumentális erkölcs szakaszait, konvencionális szinten a személyközi igazodás és a társadalmi rendszerhez való igazodás szakaszait, valamint posztkonvencionális szinten a társadalmi szerződéshez való igazodás és az egyetemes etikai elvekhez való igazodás szakaszait.
Szerinte a prekonvencionális erkölcsiség szintjén a gyermekek még nem a társadalmi szabályokra támaszkodnak; ehelyett a cselekedeteik helyességét saját igényeik és félelmeik szerint ítélik meg.
A heteronóm erkölcs szakaszában a gyermekek még egocentrikus nézőpontja uralkodik. Ez egy teljesen egészséges dolog ebben a korban: a gyermekek csak a saját szempontjukat tudják figyelembe venni. Ennek megfelelően nagyon fontos motivációjuk, hogy a tekintélyszemély (legtöbbször anyuka) által megalkotott szabályok betartásával elkerüljék a büntetést.
Az instrumentális erkölcs szakaszában a gyermekek felismerik a saját érdekek érvényesítésének fontosságát. Rájönnek, hogy mindenkinek vannak saját érdekei, amiket követni szeretnének. Az számít helyesnek, amiben meg tudnak egyezni (természetesen becsületes dolognak kell lennie). Tehát ekkor már a gyerekek felügyelet nélkül is feltalálják magukat a játékban, ugyanis meg tudnak egyezni a szabályokról.
A könvencionális erkölcsiség szintjén a gyermek azt tartja szem előtt, hogy családja és környezete mit vár el tőle: ezeknek a személyeknek akar megfelelni.
A személyközi igazodás szakaszában az a legfontosabb, hogy a gyermek jó legyen – saját maga és mások szemében is. Ekkor már felül tudnak kerekedni saját érdekeiken: előfordul, hogy a kölcsönös megegyezéseket fontosabbnak tartják; igyekeznek alkalmazkodni társaikhoz, belátják, hogy néha ezért háttérbe kell szorítani saját szükségleteiket, törekvéseiket.
A társadalmi rendszerhez való igazodás szakaszában már a társadalmi rend fenntartása a legfontosabb – emiatt kell betartani a szabályokat és teljesíteni a kötelességeket. Az számít helyesnek, ami hozzájárul a társadalom, és ezen belül az adott csoport jóllétéhez. Nagyon fontos ekkor a lelkiismeret is, hisz ez diktálja azt, hogy mi a kötelesség, és mik azok a szabályok, amikkel el lehet kerülni a rend megzavarását.
A posztkonvencionális erkölcsiség szintjén a gyermekek (akik eközben fel is nőnek) először itt nem veszik figyelembe a tekintélyszemély szabályait, elvárásait. Erkölcsi elveiket már az alapvető jogok és értékek mentén alkotják meg.
Kép forrása: hu.depositphotos.com
A társadalmi szerződéshez való igazodás szakasza már a társadalom felett álló nézőpontot képviseli: figyelembe veszik a jogi és erkölcsi szempontokat is – rájönnek, hogy néha ezek konfliktusban állhatnak egymással. A szabályok társadalmi szerződés mentén alakulnak ki: vannak bizonyos jogok, amik mindenkire érvényesek, épp ezért mindig be kell tartani őket; ilyennek számítanak például az életre és szabadságra való jogok. Ezek olyan szabályok, amik a legtöbb ember számára jók és hasznosak – épp ezért tartjuk be őket.
Az egyetemes etikai elvekhez való igazodás szakaszában az embereket olyan értékek vezérlik, amik az igazságosságra épülnek: élet tisztelete, személy méltóságának tisztelete, jogok egyenlősége. Saját maguk által választott etikai elveket követnek; felismerik, hogy ezek ütközhetnek törvényekkel, de a kettő között való választásnál elveik szerint cselekednek. Ezt legjobban mutatja be a példa, ami alapján Kohlberg vizsgálta az erkölcsi fejlődést: ez nem más, mint a Heinz-dilemma.
Egy asszony rákban szenved, a gyógyulásához szükséges gyógyszert nemrég fedezték fel. A gyógyszer a gyógyszerésznél 2000 dollárba kerül, azonban a férj, Heinz csak a pénz felét tudta összegyűjteni. A gyógyszerész így nem segít neki, ezért éjjel betör a boltba, és ellopja a gyógyszert felesége gyógyulása érdekében. Azt kell eldönteni, hogy vajon Heinz jól cselekedett-e.
Aki elért ebbe az utolsó szakaszba is, helyesnek fogja ítélni – döntését elvei irányítják: az élethez való jog fontosabb, mint a törvény, amely tiltja a betörést és a lopást.
Kohlberg ezt a hat fejlődési szakaszt vázolta fel. Érdekes lehet megfigyelni magunkon, hogy mi melyik szakaszba tartozunk, hisz nem mindenki jut el a hatodik szakaszig. De talán még érdekesebb felismerni, hogy mely szakaszban vannak a gyermekek, akiket ismerünk, hisz az biztos, hogy az erkölcs egy hosszú fejlődési folyamat eredménye.
