Reaktor

A magyar politika több mint hosszú 2022-es éve

 ov_4.jpg

Igen hosszú és nehéz év van mögöttünk, a 2022-es év nem "fukarkodott" a nagy eseményekben, fegyveres konfliktusban, megdöbbentő politikai fordulatokban, tüntetésekben, gazdasági nehézségekben. Orbán Viktor szerint ez volt a rendszerváltás óta a legnehezebb év. Ezt olyanok tudják megmondani és megítélni, aki már felnőtt fejjel átélte az elmúlt 32 évet, de ez akkor is az egyén szubjektív megítélésén múlik, hogy elfogadja-e vagy sem. Azt mindenki tudja, hogy egy egységnyi idő az pontosan egyenlő azzal az egységnyi idővel, amit az jelöl. Egy évszázad az egyenlő száz évvel, egy év pedig négyből háromszor 365, egyszer pedig 366 napból áll. Azonban, aki valaha kicsit is jobban elmélyült a történelemben, az nem lepődik meg a "hosszú 19. század" vagy a "rövid 20. század" hallatán. 

Bármilyen furcsa, sokan az 1789-1914 közötti időszakot egybeveszik, illetve az 1918-1990 közötti korszakot is. A politikában igen sokféle időintervallumokról lehet beszélni. Amerikában a 2, a 4 és a 6 a "meseszámok", ugyanis a képviselőknek kétévente kell megmérkőzniük, míg a szenátorokat hat évre választják, illetve az elnöki ciklus tart négy évig. Magyarországon négyévente van országgyűlési választás, de például az önkormányzati választásokat (2014 óta) az EP-hez hasonlóan ötévente rendezik meg, 2023-at követően együtt a kettőt. Még lehetne sorolni a világ országainak az alkotmányaiban rögzített, az adott ország politikai működését meghatározó időszakokat, azonban a politika nem egy olyan jelenség, ami egyértelműen, minden esetben időben lehatárolható.

Olyannyira nehéz, hogy akár egységesnek tartott nagy történelmi korszakokat, mint például a Horthy vagy a Kádár-korszakot is sokan egységesnek látják, pedig üdvözítőbb azokat is szakaszolni, de ezt most nem szükséges részletezni. Sokan a rendszerváltás óta eltelt 32 évet is apróbb korszakokra szedi, a legalapvetőbb kettéválasztani a 2010 előtti időszakot a 2010 utánival. Megint mások a 2010 előtti időszakot is szétaprózzák, de ebben nem érdemes belemenni. Miért ne mondhatnánk azt ezek után, hogy ez a "politikai év" több volt mint 365 nap?

ellen.jpg

(kép forrása: telex.hu)

Mint jeleztem nem könnyű korszakhatárokat meghúzni, úgy hiszem, hogy ennek a "politikai évnek" még nem is nagyon lehet megállapítani a végét, mivel "még tart". Több párhuzamosan futó folyamat írható le ezzel az időszakkal kapcsolatban, amelyek meghatározzák ennek az időszaknak a milyenségét. Azonban legalább az elejét meg kéne határozni, én önkényesen az ellenzéki előválasztást jelölöm meg, ugyanis számottevő folyamatokat indított meg a politikai rendszeren belül. Egyrészt betetézte az ellenzék blokkosodási törekvését, ami majd az áprilisi vereség utáni dezintegrációt követően újra önálló fejlődési pályára kényszerítette azokat.

Ez az egyik fontos fejleménye ennek a korszaknak, hogy mire jut az ellenzék a versenyképességének a javítására.

A 2020-as évek úgy tűnik egy kifejezetten nehezen induló, viszontagságos évtizedként fog bekerülni a történelemkönyvekbe. A koronavírus-járvány évekig meghatározta a közéletet és a mindennapjainkat, azonban mára már egyre kevésbé esik róla szó. Amennyiben az előző "korszakban" a koronavírus volt, úgy ebben az időszakban a külpolitikai események lesznek a korszakot egybekötő malter. Itt elsősorban az orosz-ukrán háborúhoz és az Európai Unióhoz való viszonyulás lesz a meghatározó. A háború egyrészt, mert még nem tudjuk, mikor lesz vége, hogy végződik.

Az EU másrészt azért, mert ez az EU-Magyarország "párharc" cseppet sem tűnik epizódszerűnek.

A harmadik meghatározó kérdéskör elsősorban a kormányt érinti, hogy az hogy tud megbirkózni a gazdasági nehézségekkel, hogy tudja majd kordában tartani az inflációt, a bérek reálértékének a csökkenését, megtartani az energiaárak relatív megfizethetőségét. Nehéz megítélni, hogy a pedagógusok ügye szorosabban ehhez a problémahalmazhoz sorolható-e egyáltalán és nem kellene-e külön kezelni. Az egyszerűség kedvéért érdemes inkább egy kalap alá venni ezeket az alapvetően közpolitikai kérdéseket. 

arnyek.jpg

(kép forrása: magyarnemzet.hu)

Először tekintsük át a pártrendszer folyamatban lévő változását, az ellenzék átalakulását! Érezhető, hogy vonakodva említem egy lapon a kormánypárt és az ellenzék "problémáit", mintha két, egymással párhuzamosan létező entitással lenne dolgunk, amelyek nem igazán érintkeznek. Az ellenzék és a Fidesz nem tartja a másikat partnernek, nincs átjárás a két oldal között, párbeszéd sem igazán jellemző. A Fidesz a Nemzeti Együttműködés Rendszerének menedzserpártjaként a leggyorsabban reagálni képes párt, amely erőforrástöbblettel rendelkezik, csak akkor foglalkozik az ellenzékkel, ha arra feltétlenül szüksége van. A változások szempontjából a Fidesz éppen ezért "nem annyira érdekes", mint mondjuk az ellenzék.

A baloldali ellenzéki térfél egyeduralmáért a DK és a Momentum nyújtotta be az igényét, azonban jelenleg úgy tűnik, hogy rövid távon a DK lesz a befutó. A Gelencsér Ferenc elnöklete alatt lévő párt egyelőre csak az események követője, sem mint alakítója. A Demokratikus Koalíció egyértelműen a rendszerellenzéki politizálást folytatja, létrehozott egy rendszeren/Országgyűlésen kívüli Dobrev-árnyékkormányt és egy alternatív nyilvánosságot a DK TV alatt. Nem titkolt céljuk az Orbán-rezsim egyedüli, kormányzóképes és felkészült alternatívájaként feltüntetni magukat, ezzel magyarázzák az ellenzéki politikusok pártváltását is: ők azok, akik 2026-ban eredményesek lehetnek.

donath_1.jpg

(kép forrása: szeged.hu)

A Momentum választás utáni diagnózisában szerepelt az eddigi rendszerellenzéki hozzáállás enyhítése, a "céltalan orbánozás" meghaladása, a vidék megszólítása és a nyugati identitáspolitika mellőzése. Mindezt Donáth Annához lehet kötni, aki azonban elfoglalt, mivel októberben született meg az első gyermeke. Donáth nélkül nagyon úgy tűnik, hogy a Momentum vezető nélkül maradt, hiszen a donáthi gondolatoknak eddig nem igazán látni bármiféle foganatját.

Nem éppen a mérsékelt és megfontolt, az orbánozást meghaladni kívánó politikai erő képét festi le a párt "Házon belül" videósorozata, ahol nem éppen a kormányzóképességen van a hangsúly, hanem az orbánozó trollkodásokon. Természetesen az ellenzéken belül szükség lehet a hatósági áras szaloncukorról "diskurálni", de ez igencsak kevés egy árnyékkormányhoz képest, meg a DK ugyanezt legalább a DK TV-ben teszi. A Momentum volt az a párt, amely a leginkább megpróbálta "kisajátítani" a nyári kata és az őszi pedagógus tüntetéseket, úgy tűnik nehezen tudnak mozgalomból párttá válni, ez egyébként sem könnyű feladat.

A másik aggasztó jelenség a Momentum számára a DK-val szemben az, hogy míg az előző egy ifjúsági/rétegpártként rostokol, addig a DK igyekszik gyűjtőpártként viselkedni.

A Jobbik az MSZP és az LMP ugyanúgy külön utakat járnak, nem kívánnak eltűnni a politikai palettáról. A Jobbik jobbközép, konzervatív pártként próbálja újrafogalmazni magát, talán a Fidesz táborát elhagyó jobboldali értelmiséget célozzák meg, nem szeretne a vidék pártja maradni. Az MSZP egyre inkább szakpolitikai pártként viselkedik, az emberek közé megy, almát osztogat, lángosozik a piacokon, próbál küszöb felett maradni. Az LMP talán a legígéretesebb a hármasból, ugyanis az Magyarország zöld pártjaként próbálja meg bebetonozni a helyét a politikai rendszerben, illetve a sajátos EU-kritikájával ennyivel is tud mást mondani a többihez képest.

Még pár gondolat erejéig érdemes kitérni a Mi Hazánkra is, akik sikeresen bejutottak a Parlamentbe, azonban azóta nem feltétlenül emelkednek ki a többi ellenzéki párt közül. Folyamatosan erősödnek, de igazán nagy áttörést vagy eredményt nem igazán tudnak felmutatni. Egyenlőre tőlük és az LMP-től várható némi konstruktivitás, ami a kormány-ellenzék relációt illeti.

Néhány követelésük az, ami úgy ahogy megvalósításra kerül, gondoljunk csak a határvadászat felállítására, a szívhangrendeletre, a vármegyék bevezetésére és a Budaházy-ügyben bekövetkező fejleményekre.

szankcio.jpg

(kép forrása: mozgasterblog.hu)

Másodsorban tekintsük át a külpolitikai környezet jelentőségét a tárgyalt korszak szempontjából! Véleményem szerint az Európai Unióhoz való viszony és a háborúval kapcsolatos hozzáállás szoros összefüggésben van a hazai pártok szempontjából, fontos törésvonalként fog szolgálni. Ennek a törésvonalnak az elmozdulása akár komoly kihatással lehet a magyarországi erőviszonyokra is. A Fidesz előszeretettel viszonyul Brüsszelhez úgy, mint egy külső, ellenséges erőközponthoz, sőt, mondhatni az EU baloldala az "igazi ellenzéke" az Orbán-rezsimnek. A baloldali pártok inkább a nyugati minta követését választják, míg a Fidesz és a Mi Hazánk azt komoly kritikával illeti.

A baloldali ellenzék az Európai Ügyészséghez való csatlakozás mellett az EU orosz-ukrán háborúval kapcsolatos, mainstream álláspontját képviseli: a szankciók jók és működnek, míg a Fidesz és a Mi hazánk ezeket kritizálják. Az elmúlt hónapok állandó témája volt a Magyarországnak járó uniós források sorsa. Úgy tűnik hazánk ezeket a pénzeket végül megkapja, de érte sok és komoly vállalást kellett teljesíteni és várhatóan az Európai Unió ellenőrizni fogja a magyarországi folyamatokat. Ennek következtében nem elképzelhetetlen, hogy Orbán az EU kapcsán egy mérsékeltebb álláspontra kell majd, hogy áttérjen.

Ez attól is függ, hogy az Európai Parlamentet érintő korrupciós botrány mennyire fog kibontakozni és meggyengíteni az EU-t, mennyire dől be annak pozitív erkölcsi mivolta.

inflacio.png

(kép forrása: portfolio.hu)

A magyar kormány számára az egyik, hanem a legnagyobb feladat az állampolgárok szubjektív jóllétének a viszonylagos magas szinten való tartása lesz. A 2010-es évek óta igen erős része a kormányzati kommunikációnak a válságkezelés hangsúlyozása, a mindennapi emberek problémáival való törődés fontossága. A rezsicsökkentés az egyik legnagyobb eredmény, amelyre előszeretettel hivatkozik a Fidesz az már az eredeti formájában tarthatatlanná vált: az átlagfogyasztás felett már piaci árat kell fizetni. Boltok, éttermek zárnak be, spórolásra kényszerülnek az emberek. Mindeközben a boltokban pedig szembesülünk a másik igencsak súlyos problémával: az inflációval.

A tanárok és az oktatás helyzetének a rendezése pedig egyre égetőbb kérdéssé fog avanzsálódni a kormány számára.

A magyar emberek számára továbbra is az a legfontosabb, hogy jól éljenek. A Fidesz számára ez a legégetőbb kérdés: kezelni kell és kordában kell tartani a gazdasági visszaesést, illetve az inflációt. Az ellenzék ezt megpróbálja elsősorban a kormány nyakába varrni, míg a kormányzó jobboldal pedig a felelősséget ruházza át, az EU szintjére helyezi. Az ellenzék a válság kezelésére nem tartja alkalmasnak az ársapkák rendszerét, illetve az áfán is csökkentenének, míg a kormány a beavatkozást választja. Hogy Magyarország mennyire lesz képes lokális kivétel lenni egy globális válságban, azt nehéz megmondani, az eddigi válságokból származó tapasztalat kevés optimizmusra adnak okot.

2023.jpg

(kép forrása: piacesprofit.hu)

Egy olyan időszaka van a magyar politikának, amely túlmutat a 2022-es esztendőn, sőt, már 2021 vége óta tart és még várhatóan 2023-ban is tartani fog. Hol lesz mindennek a vége? Várhatóan a továbbiakban sem lesz könnyebb, mint ami eddig volt, sőt, nem lehetetlen, hogy egyhamar nem is fognak normalizálódni a viszonyok. Nagyon összetett folyamatokat lehet megkülönbözni, azt sem tartom vitathatatlannak, hogy még ki lehetne egészíteni ezt a három területet. Az ellenzék szempontjából 2024 egy meghatározó dátum lehet, ugyanis két választás is lesz majd: az önkormányzati és az EP. Az utóbbin egyértelmű, hogy mindenki külön fog majd indulni, azonban az önkormányzati komoly dilemma lesz majd az ellenzék számára.

Lesz-e előválasztás vagy alku? Indítani fognak a másik ellen jelöltet? Karácsony mögé beáll majd a baloldal vagy a pártok végül kigolyózzák Karácsonyt?

A külpolitikai problémák is tovább bonyolódhatnak vagy megoldódhatnak majd a 2024-es Európai Parlamenti választásokon: az EU-ba jelenleg egy igen erős baloldali-liberális fősodor van, azonban nem elképzelhetetlen, hogy 2024-ig megizmosodnak az Euroszkeptikus hangok és Orbán Viktor kevésbé lesz majd elszigetelve. Amennyiben az unión belüli "béketábor" megerősödik és esetleg a háború is holtpontra kerülne, akkor nem lehetetlen, hogy nagyobb nyomás helyeződne az EU döntéshozóira béketárgyalások erőteljesebb szorgalmazására.

Ettől függetlenül az se lenne baj, ha hamarabb állapodnak meg a harcoló felek és pont kerülne ennek a vérontásnak a végére. Természetesen az is kétes, hogy egy esetleges EU-n belüli politikai fordulaton múlna a háború vége, korántsem olyan biztos, hogy Putyin számára elegendő lenne Ukrajna magára hagyása, a pénzcsapok elzárása. Amennyiben a világpolitika helyzete is rendeződik, akkor jó eséllyel a világgazdasági helyzet is elkezdene javulni, ebből a szempontból a 2024-es év szinte mind a három aspektusból döntő év lehet és lezárulna ez a különös korszak.

borítókép forrása: magyarhirlap.hu

Reaktor

Facebook

süti beállítások módosítása