Éppen ma 150 éve hunyt el Vidróczki Márton, a leghíresebb magyar betyárok egyike. Életéről szinte semmi konkrétum nem maradt fenn, mindent átszőnek ugyanis a legendák és a népi emlékezet. Ugyanez mondható el haláláról is. Ki volt ő valójában, mit csinált és mit őrzött meg róla a nép?
Juhászbojtár fiaként
Vidróczki Márton 1837 novemberében született az akkor Borsod, ma pedig Heves vármegyei Mónosbélen magyar családba – mely neve alapján apai ágon szláv gyökerekkel is bírt. Apja az egri káptalan juhásza, Vidróczki András, míg anyja Kormos Anna volt. A későbbi legendák ugyan beszéltek arról, hogy előkelő, de törvénytelen (házasságon kívüli) származású volt – és ezzel is magyarázták azt, hogy betyár lett –, de ez egyáltalán nem tűnik valószínűnek.
Mónosbél látképe, ahol Vidróczki született (forrás: Wikipedia)
A korabeli lehetőségeknek megfelelően apjához hasonló életet élt, juhász- és kondásbojtár lett a közeli Bélapátfalván (Mónosbélhez hasonlóan ekkor Borsod, ma már Heves vármegye része). Bizonyos legendák szerint feljebbvalója sokat verte, emiatt lett betyár; míg
más emlékek alapján még bojtárként beleszeretett egy jómódú egri lányba, akit másnak szántak, és egy veszekedés közben megütötte a lány apját
– és ezzel magyarázzák azt, hogy betyár lett. Egyik sem tűnik valószínűnek, bár az elképzelhető, hogy voltak bizonyos szerelmi kalandjai (és az sem volt ritka, hogy a juhászbojtárt megverték – főleg, ha hibázott).
A nyílt ellenállás: a Kossuth-nóta
1859-ben Egerben besorozták, és szép trombitajátéka miatt a kürtösök közé került. Egy átmulatott estén azonban az ekkor tiltott Kossuth-nótát játszotta a bajtársak nagy örömére – míg a felettes osztrák tiszt nagy haragjára.
A kitört vita közben felettesét valóban megütötte, és hadbíróság elé került.
Tizenkét év várfogságra ítélték, melyet az egykor utolsó ellenálló Komárom várában kellett letöltenie. Kellett volna – ugyanis megszökött. A legenda szerint hatalmas testi erejével leteperte őrét, majd annak ruhájában a Dunába vetette magát. Szülőföldjére, a Bükkbe ment.
Az egyik komáromi erőd ma (Monostori erőd, nagyjából a szabadságharc környékén épül). Vidróczki megszökött innen (forrás: Wikipedia)
Otthoni évei
Katonaszökevényként – ráadásul hadbírósággal a háta mögött – egyetlen választása volt: rablóbandát gyűjtött maga köré. Heves, Borsod, Gömör és Nógrád vármegyékben működtek, de egyes hagyományok szerint olyan távoli vidékekre is eljutott, mint Zólyom. A rablások során szerzett zsákmányokból élt, és természetesen a rablóbandát is ezzel tartotta el. Mindeközben a vidék kocsmárosait, fogadósait megfélemlítve komoly bevételhez jutott.
A néphagyomány magas, jó kiállású, előnyös külsejű férfiként őrizte meg, aki mulatozásai közben egyre több nőt csábított el. Mint minden betyárra, rá is
úgy emlékeznek, aki csak az arra érdemeseket leckéztette meg, a segítséget pedig meghálálta; de nála az a különös, hogy a mondák szerint kezéhez nem tapadt vér.
A legenda szerint nem fogott rajta a golyó – ennek ellenére 1863-ban Verpeléten a pandúrok elfogták. Verpelétről tudni kell, hogy előfordultak olyanok, főleg a helyi kisnemesség tagjai között, akik a betyárokhoz hasonló tetteket követtek el, így részt vettek bizonyos borsodi kisnemesek (domaháziak) lólopásaiban és kereskedéseiben. Egy helyi kisnemes, Kozma Mátyás, még az 1880-as években is éppen vizsgálati fogságban ült lólopás miatt, amikor illegálisan tartott fegyvert találtak nála, miközben korábban már két évet ült – természetesen lólopásért.
Mivel Vidróczki rovásán sok volt, így a hozzá hasonló törvényen kívüliek börtönébe, Theresienstadtba – ma Csehország – vitték. Huszonhét évet kapott – de néhány éven belül megszökött.
Theresienstadt a mai Csehországban, ahonnan Vidróczki másodszor is megszökött (forrás: Wikipedia)
A Mátrában: Vidróczki legismertebb másfél éve
Második szökése után nem közvetlen szülőföldjére, hanem a Mátrába ment, ahol újabb rablóbandát állított ki.
Szinte alig másfél évet töltött itt, mégis a legtöbb monda, népdal és emlék ezen korszakához köthető.
Nagyjából hasonlóan élt, mint korábban: rabolt – a gazdagtól, a szegénytől nem –, a fogadósokat már megjelenésével megfélemlítette, állig felfegyverkezve járt, mulatozott-dorbézolt és nem vetette meg a nőket. A népi emlékezet részben ehhez köti halálát is:
előfordul olyan történet, mely szerint valamelyik szeretője árulta el; míg mások a babonás Vidróczkit emlegetik,
aki szerint ha varrás (kötés, öltözködés) közben a ruhán a cérna görcsösödik, az halált jelent, emiatt a szeretőivel mindig gondosan kibontatta ruháit – mígnem az egyik lustaságában azt hazudta, hogy megtette, de valójában nem. És aznap érte a halál a rettegett betyárt. De hol, s hogyan? Rengeteg hely magáénak vallja.
A szolga haragja: a végjáték
A legvalószínűbb az, hogy 1871 februárjában Bodonyban borozott bandájával, és az uradalom gazdatisztje elpanaszolta, hogy a Vidróczkiék által ellopott állatokat rajta akarja behajtani a munkáltató. Ezen felháborodva a betyárok nekiindultak, ugyanakkor egyikük, Pintér Pista (máshol Pásztor Pista), ellenkezett – és a vége dulakodás, mások szerint egyszerű támadás lett, és
Pintér baltával lesújtott Vidróczkira, aki belehalt a sérülésbe.
A történet különböző helyszíneket említ. Valószínűleg Mátraverebély közelében vagy Tiribesen (ami egyébként nincs messze Mátraverebélytől) történt, és bizonytalan, hogy Pintér Pista volt-e a gyilkos, vagy egy társa (Rácz Antal – más történet szerint ő ellenkezett – vagy Lőrinc Pista). Az sem biztos, hogy csak lesújtott Vidróczkira, vagy volt-e komolyabb dulakodás előtte – de olyan változat is fennmaradt, mely szerint halála után még bele is lőtt, sőt felismerhetetlenre verte. Egyes variánsok szerint maga Pintér jelentette a csendőröknek az esetet – de valószínűbb, hogy másnap találták meg. Egerbe vitték, nyughelyénél ma kopjafa áll. Persze a nép körében elterjedt – főleg azoknál, akik a felismerhetetlenre verés mellett tesznek hitet – az, hogy valójában nem őt találták meg a csendőrök, és az volt a banda célja, hogy félrevezessék a hatóságokat.
A nép egy része hitt abban is, hogy Vidróczki jó útra tért, és kocsmáros lett.
Van a történetnek egy másik változata. Eszerint nem Mátraverebélyen történt az eset, hanem a szilvás(várad)i fogadótól nem messze az erdőben. Vidróczkiék ugyanis betértek a csárdába, ahol a helyi parasztok és favágók mulattak. A kocsmáros nem volt otthon, a lánya, Biri, és a veje vitték az üzletet – tudták nagyon jól, hogy nem érdemes ellenállni, és azt is, hogy fizetség valószínűleg nem lesz. Vidróczki megcsókolta a lányt, amit a férj inkább nem vett észre – Pintér Pista viszont igen. Ő ugyanis meg volt győződve arról, hogy a lány tőle terhes. Egyébként magát sokkal rátermettebbnek tartotta Vidróczkinál, hiszen kizárólag Birin keresztül volt bármi érzése, az is csak azóta, hogy terhes, egyébként nem könyörült senkin – de Vidróczkit kétes kapcsolatból született szegény gyereknek tartotta, miközben az ő apja nagygazda volt. Mindezek ellenére Vidróczki a szolgájaként bánt vele. Emellé társult az a bánásmód, amit a lánnyal szemben alkalmazott – és kihasználva azt, hogy menekülniük kellett a felsőtárkányi csendőrök elől, bemenve az erdőbe fejbe vágta az éppen nem figyelő Vidróczkit egy kisbaltával. Ki tudja, hány ilyen legenda él(t) még a nép körében…
Vidróczki síremléke Egerben (forrás: Wikipedia)
Borítókép: betyárok kocsmában, majd börtönben (forrás: Wikipedia)
