Kevesen tudják, hogy a magyar huszárok híre Poroszországba is eljutott. Még kevesebben, hogy ott voltak az amerikai függetlenségi háborúban – sőt az amerikai lovasság egyik atyja is magyar volt. Ő Kováts Mihály, aki élete során harcolt Mária Teréziáért, a franciákét, a porosz királyért, kapcsolatban állt a lengyel hazafiakkal, végül pedig életét adta George Washingtonért.
Kováts Mihály származása
Sokáig csak feltételezés volt Kováts nemesi származása. Ma már úgy véljük, hogy egy 1666-ban nemességet nyert, előnevét a Heves vármegyei Mikófalváról vevő családból származott, amely a szatmári béke után elköltözött – mégpedig a Nagykunságba, Karcagra (korabeli nevén Karcagújszállás). Van ugyanakkor olyan forrásunk, amelyben magát nagykunnak nevezi. A források mindmáig ellentmondásosak, Kovátsot ugyanakkor minden hatóság kvázi nemesként kezelte. Latin tudása miatt nemesi „előnevet” is tudott magának kreálni, ezért nevezik sokszor Fabriczy Kováts Mihálynak (a „Fabriczy” a kovácsmesterségre utal, bár a latin „faber” több kézműves-iparosmesterség elnevezésében is megjelenik).
Kováts születési ideje bizonytalan, mivel a karcagi református anyakönyv csak az 1730-as években indul. Ő maga úgy néz ki, hogy 1724-ben született. Olyan korban, amikor a jászkunok régi, középkori eredetű szabadságukért küzdöttek, amelytől az uralkodó megfosztotta őket. Végül 1745-ben, nagyon magas összeggel tudták megváltani magukat, ez volt az úgynevezett redemptio.
Jászkun huszár
Ismert toposza a magyar emlékezetnek a jászkun huszár, nem véletlenül – hiszen
valóban működött egy jászkun huszárezred, de csak 1848 után; Kováts Mihály azonban ennek büszke előképe,
hiszen nem várva a redemptiora,
1740-ben a maga útjára lépett: beállt katonának.
Karcagon ekkoriban református gimnázium működött, amelyet minden bizonnyal Kováts is látogatott, hiszen jól tudott latinul. Ha tanult, akkor tanulmányait éppen csak befejezte, amikor Gyömrőn közhuszárnak állt. Úgy néz ki, mindkét szülőjét elvesztette ekkorra, anyját éppen 1739-ben.
1740-ben Kovátsnak rögtön lehetősége nyílt a tapasztalatszerzésre, ugyanis kitört az osztrák örökösödési háború. Ezredét előbb Sziléziába, a háború tárgyterületére vezényelték, majd Csehországba, a franciák ellen. Akik nem voltak teljesen franciák…
Fabriczy Kováts Mihály (forrás: Wikipedia)
Egy dezertőr hazatérése
Csehország után ezredét Itáliába küldték, ugyanakkor – bár forrásaink csekélyek – Kováts itt úgy néz ki, hogy rövid ideig tartó őrmesteri (strázsamesteri) szolgálat után
átállt a franciákhoz.
Ennek oka csehországi tapasztalataiban keresendő, ugyanis az ottani francia ellenfelek magyar huszárok voltak, mégpedig a kuruc Bercsényi Miklós fiának, Lászlónak a francia huszárezrede. Kováts itt szembesült azzal, hogy
magyar katonák idegen zászló alatt idegen érdekekért küzdenek.
Nem kis szerepe lehetett ennek a dezertálásban.
Mária Terézia (forrás: Wikipedia)
1745-ben ugyanakkor hazatért. Saját elmondása szerint a dezertőröknek kínált amnesztia lehetőségével kívánt élni, ugyanakkor nagyon valószínű, hogy a franciáknak egy bizonyos létszám fölött a magyar huszárok csak gyalogosként kellettek, ami igen megalázó egy huszárral szemben.
Kovátsot hazatérése után ismét besorozták,
és ismét a poroszokkal harcolt. A békekötés után azonban ezredét szélnek eresztették, viszont a porosz uralkodó felfigyelt a magyar huszárokra, és megbízott egy külföldön élő magyar köznemest, Székely Mihályt, a korabeli katonai vállalkozót azzal, hogy állítsa fel a poroszok saját huszárezredét. Sok egykor Mária Teréziáért harcoló magyar csatlakozott hozzá.
Franciáktól a poroszokig
Kováts először ismét a francia Bercsényi-huszárok közé állt, ugyanakkor
1752-ben beállt Székely Mihály porosz huszárezredébe.
Hamarosan a poroszok és az osztrákok ismét egymás ellen vonultak Szilézia birtoklása miatt, így Kováts most ugyanazért harcolt – csak éppen a másik oldalon. Nem sokáig: 1761-ben dezertált. Pedig eleinte igen sikeres katona volt, eljutott addig, hogy előbb a porosz trónörökös személyét biztosító csapatoknál szolgált (1758), majd a Habsburg-oldalról átszökő magyar huszárokból szervezett szabadcsapatot vezette. Az évtized végén a hadisarc beszedése volt a feladat, éppen azt várták el tőle, amit Hadik András tett: félemlítsen meg városokat, majd tárgyaljon velük. Sokszor a poroszok irreális összeget vártak, amit Kováts nem tudott beszerezni, ráadásul emberséges módon próbálta meg kezelni az eseteket, így felsőbb szintről sokan nehezteltek rá. Ez, illetve korábbi sérülései vezettek ahhoz, hogy a századosból előléptetett (legalábbis volt erre ígéret) őrnagy végül
Lengyelországba távozott.
A lengyel nemzeti mozgalom
Kováts a Lengyelországba távozás után valószínűleg a formálódó lengyel hazafias mozgalommal is kapcsolatba lépett, de ennek később lett jelentősége. Mária Terézia ugyanis amnesztiában részesítette az átálló katonákat, így ezt kihasználva hazatért – csakhogy Kováts tevékenysége már korábban is ismert volt az osztrák hatóságok előtt, így a hazatérő katonát Bécsbe vitték kihallgatásra. Előbb
vagyonelkobzásra és halálbüntetésre ítélték,
majd életfogytiglani várfogságra, ugyanakkor Mária Terézia ezt nem fogadta el, és végül az Államtanács elé terjesztette az ügyet – akik minden vádpont alól felmentették Kovátsot.
Mária Terézia szimpátiája Kováts iránt nemcsak ebben nyilvánult meg: Kováts ugyanis kihallgatást kért, és kérte, hogy ismerjék el a porosz őrnagyi rangját, részesítsék kegydíjban (kvázi nyugdíj), továbbá hogy kiképző lehessen valamelyik hadiiskolában. Bár az osztrákok szívük szerint nem támogatták volna, az uralkodó mindent megtett, amit Kováts kért, és végül mindent megítélt.
Kováts a Szepességbe ment, és egy itteni katonai iskolában lett kiképző. Feleségül vette Szinyei Merse Franciskát, akitől egy – három évvel késő elhunyt – fia is született, de néhány hónap után szétköltöztek. Mindeközben pedig Lengyelországból tömegesen szöktek át a független Lengyel Királyság hívei, mivel az 1760-as években Oroszország – a lengyel király halála után – katonai erővel avatkozott a lengyel politikába. A lengyel emigránsok természetesen katonákat próbáltak toborozni saját ügyüknek, amelyben úgy néz ki, hogy Kováts is részt vett. Ugyan az udvar eleinte szemet hunyt efelett, végül Kováts számára kényszerlakhelyet jelöltek ki Kassán – aki persze ezt megszegve előbb Budára távozott, utólag engedélyt is kapott a letelepedésre, utána viszont visszament a Szepességbe, és
részt vett több ezer lengyel katona kiképzésében, akiknek a célja Lengyelország függetlenségének biztosítása lett volna.
Kazimierz Pulaski lengyel ellenálló (forrás: Wikipedia)
Hitelezők fojtogatásában
Évi kegydíja nem lehetett kifejezetten sok, ráadásul egy részét lefoglalták felesége számára tartásdíjként. Először 1773-ban utazott Poroszországba egy régi adósságát rendezni, amely sikeres is volt, ugyanakkor nem javult az anyagi helyzete.
1776-ban már olyan súlyos volt a helyzete, hogy útra kelt. Az utazást is különös módon finanszírozta, ugyanis
nagy mennyiségű bort vásárolt egy paptól – természetesen hitelre –, amelyet eladott, és a bevételből előbb Olaszországba, majd onnan Franciaországba távozott.
Az osztrák hatóságok bottal üthették a nyomát. Innen pedig már egyenes út vezetett az Újvilágba…
Washington magyarja
1777 januárjában latin nyelvű levelet írt Benjamin Franklinnek, amelyben felajánlotta szolgálatait a fiatal államnak. Ezt a levelet az ekkor Franciaországban nagykövet Franklin soha sem olvasta el, ennek ellenére egy hónappal később, februárban Kováts hajóra szállt és Amerikába távozott.
Májusban kapcsolatba lépett George Washingtonnal,
és ugyan valamiféle felderítő tevékenységet végzett a számára, a bizalmát nem sikerült elnyernie, nem is igazán akarta alkalmazni. A korabeli hatalmi helyzet miatt ugyanis osztráknak vagy lengyel kapcsolatai miatt lengyelnek tartották, és az európai önkéntesekkel nem volt felhőtlen a viszonya a régi telepeseknek.
George Washington (forrás: Wikipedia)
A fordulatot egy régi ismerőse, a lengyel Kazimierz Pulaski megjelenése biztosította. Leverték ugyanis a lengyel függetlenségi mozgalmat, és Pulaski – Kovátshoz hasonlóan – Amerikába távozott. Neki sikerült meggyőznie Washingont, hogy érdemes kiépíteni a könnyűlovasságot – Washingon ugyanis bízott a vakmerő, rögtön a csatatérre menő és egyébként is komoly ajánlásokkal rendelkező lengyelben. Pulaskit tekintik emiatt az amerikai lovasság atyjának, de ő Kovátsot bízta meg a valódi szakmai munkával.
Washington végül egy német önkéntes légiót hozott létre Pulaski parancsnokságával, amelynek a kiképzőtisztje Kováts lett.
A légió végül 1778 elején állt hadrendbe, és többször is kitüntette magát, olykor csodával határos módon. Kováts Mihály is egy ilyen során kapott halálos sebet, ugyanis 1779 tavaszán Charleston felszabadítására indultak. A Pulaski-légió éppen akkor érkezett a városba, amikor már kapitulálni akartak, viszont a légió érkezésének köszönhetően végül az amerikaiaké maradt a város. Az ekkor 55 éves
Kováts ugyanakkor halálos sebet kapott,
és mivel holttestét sajátjai nem tudták kimenteni, így a britek temették el halálának helyén. Egyes brit visszaemlékezések szerint az amerikai függetlenségért harcolók kezében a Pulaski-légió volt a legjobb lovasság.
Kováts emlékezete
Halálának híre hónapokon belül Magyarországra ért, viszont
emléke feledésbe merült.
Sokáig egyedül Pulaskit emelte ki az amerikai emlékezet is, ha említették egyáltalán Kovátsot, akkor lengyelnek tartották. A múlt században előbb Magyarországon, majd Amerikában a helyi magyarság figyelt fel rá. 1955-ben halálának napját, május 11-ét az USA szenátusa Kováts Mihály-emléknappá nyilvánította,
a Szent Korona 1978-as hazatérésekor pedig az amerikai külügyminiszter név szerint is említette beszédjében.
Ma szobra áll Washingtonban, emléktáblája Charlestonban, és a charlestoni katonai akadémia egyik gyakorlótere is az ő nevét viseli.
Az, hogy hány országban szolgált, valójában semmit sem mond arról, hogy milyen ember volt vagy hogy hová tartozott. A korban ugyanis a katonaság ilyen volt: kevés állandó erő, akiket pedig egy nagyobb hadjárat miatt képeztek ki, szélnek eresztették annak végén. Nem volt ritka, hogy valamilyen nemzetiségű katonák több oldalon is megfordultak, ráadásul a birodalmi érdekek miatt valójában sehol sem saját nemzeti érdeküket képviselték.
Borítókép: Charleston ostroma, ahol Kováts halálos sebet kapott (forrás: Wikipedia)
