Az 1900-as évek közepétől a világ lakossága egy erőteljes növekedési pályán haladt, ám ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden térségben egyöntetű lenne az ilyesfajta gyarapodás. Míg ugyanis az elmúlt évtizedek legnagyobb húzóországai Kína és India voltak, a 21. század pedig Afrika esetében hoz majd robbanást, országok sokaságában népességfogyásra lehet számítani növekedés helyett.
Rangsor |
Ország |
Várható népességfogyás 2020 és 2050 között (százalék) |
1 |
Bulgária |
22.5 |
2 |
Litvánia |
22.1 |
3 |
Lettország |
21.6 |
4 |
Ukrajna |
19.5 |
5 |
Szerbia |
18.9 |
6 |
Bosznia-Hercegovina |
18.2 |
7 |
Horvátország |
18.0 |
8 |
Moldova |
16.7 |
9 |
Japán |
16.3 |
10 |
Albánia |
15.8 |
11 |
Románia |
15.5 |
12 |
Görögország |
13.4 |
13 |
Észtország |
12.7 |
14 |
Magyarország |
12.3 |
15 |
Lengyelország |
12.0 |
16 |
Grúzia |
11.8 |
17 |
Portugália |
10.9 |
18 |
Észak Macedónia |
10.9 |
19 |
Kuba |
10.3 |
20 |
Olaszország |
10.1 |
Ezt mutatja többek között a fenti táblázat is, mely top 20-as (korántsem örömre okot adó) rangsora jelzi, hogy bizonyos országok lakosságának szinte negyede eltűnhet 30 év alatt.
Ilyen például a listavezető Bulgária, ahol a már most tapasztalható 20 százalékos veszteség mellett 22.5 százalékos az előre jelzett csökkenés 2050-ig, vagyis csak 5.4 millióan fognak élni az országban – miközben 1987-ben a lakosok száma a 9 milliót is elérte, jelenleg pedig 6.9.
Nem sokkal jobb viszont a helyzet Litvániában (22.1 százalékos várt csökkenés) vagy Lettországban (21.6 százalék), ahogy Ukrajnában sem (19.5 százalék). Utóbbi különösen is érdekes példa, hisz meglehetősen népes országként az 1991-es 51.5 millióról a 2050-es 35.2 millióra való várható csökkenés drasztikusnak tűnik, a jelenlegi történések tükrében pedig az sem lenne meglepő, ha az esés még inkább erőteljes és rendszerszintű lenne.
A legrosszabb mutatókkal rendelkező államok természetesen nem véletlenül találhatóak szinte ugyanazon régióban (Közép-, illetve Kelet-Európában),
javarészt összeköti őket ugyanis a szocialista múlt, a rendszerváltást követő időszak gyermekvállalási kedvének visszaszorulása – míg 1988-ban a régióban egy nő átlagosan 2.1 gyermeket vállalt, addig 10 évvel később már csak 1.2-őt –, ahogy persze a tömeges kivándorlás is, ami megmutatkozik többek között a kelet-európai személyek más EU-s országokban való munkavállalásában és letelepedésében is, és nem kerüli el a szomszédos országok többsége mellett Magyarországot sem, igaz a csúcsidőszak után komoly mérséklődést mutat.
Vannak azonban kilógó államok is a toplistán; az elmúlt fél évtizedet más rendszerben élő Olaszország (10 százalékos várt csökkenés) és Portugália (10.9 százalék) mellett például Kuba (10.3 százalék) és Japán. Japán helyzete egyáltalán nem új,
az 1970-es évektől ugyanis meredek zuhanást követ a születések száma, aminek eredménye, hogy míg 2021-ben kicsit több, mint 811 ezer gyermek született, az elhunytak száma az 1.4 milliót is meghaladta (a helyzet nyilván nem egyedi, Magyarországon is felgyorsult a népességfogyás, a KSH adatai alapján 2021-re a 63 ezres értéket is elérte).
Az alacsony születésszám következtében Japán társadalma jelenleg a legidősebb a világon (49 éves), a gyermekvállalást célzó különböző kormányzati intézkedések pedig egyelőre csak kisebb-nagyobb mértékben képesek megoldani a problémát. Kuba helyzete sem sokkal rózsásabb, hisz átlagosan 1.7 gyermek jut egy nőre, ami jelentősen elmarad számos régióbeli ország eredményétől (Mexikóban és Paraguayban is 2 feletti, Guatemalában 3). Ezzel párosul, hogy az országba való bevándorlás mértéke elhanyagolható, ám a kivándorlás annál jelentősebb, komolyabb embertömegek igyekeznek ugyanis a térség egyik legkevésbé fejlett országát elhagyva máshol letelepedni.
Az említett példákkal szemben jelenleg még a globális növekedés időszaka érzékelhető (a legnagyobb termékenységi rátával rendelkező országok top 25-ös listáján pedig kizárólag afrikai államokat találhatunk, az első 8 helyezett esetében átlagosan 5 feletti gyermekszámmal), ám az előrejelzések szerint néhány évtizeden belül elérkezik a fordulat, 2100-ra pedig szinte az összes ország népessége csökkeni fog, míg a termékenységi ráta 1.7-re esik a jelenlegi 2.4 helyett. Mindazonáltal a következő évtizedek komoly átalakulásokat hoznak a globális népességeloszlás tekintetében, így mind a különösen növekvő, mind a drasztikusan csökkenő népességgel rendelkező országoknak komoly kihívásokkal kell szembenézniük a megfelelő működés érdekében.
Kiemelt fotó: Francesco Martino/OBC