Ebben az évben több olyan országban is választásokat tartanak, amelyek eredményei Magyarország számára is fontosak. A valószínűleg ősszel megtartandó lengyelországi választások azonban különösen érintik Magyarországot, több szempontból is. Az ezer éves lengyel-magyar barátságot az egy évvel ezelőtt elkezdődött orosz-ukrán háború és az arra adott válaszok komoly próba elé állították, ugyanakkor azt nem szabad elvitatni, hogy Lengyelország még mindig Magyarország egyik legközelebbi és legmegbízhatóbb szövetségese Európában. A következőkben a minden bizonnyal idén ősszel megrendezésre kerülő lengyel választások kilátásait latolgatnám, bemutatva a főbb pártokat, különös tekintettel a választásokat meghatározó és a győzelemre esélyes lengyel politikusokra
Elsősorban érdemes tisztázni azt, hogy pontosan hogyan is zajlanak le a parlamenti választások Lengyelországban.
A választópolgárok a kétkamarás Parlament mindkét házába választhatnak képviselőket. A felsőházba, vagyis a Szenátusba, valamint a Szejmbe, amely az alsóháznak felel meg.
Előbbi 100, míg utóbbi 460 főből áll. A félreértések elkerülése végett fontos megjegyezni, hogy a Szejm kifejezést szokták használni a Parlament épületére is, mivel itt ülésezik mindkét ház, ugyanakkor az az alsóház hivatalos megnevezése. A Szenátus tagjait relatív többséggel választják meg, míg a Szejm képviselőit pártlistás arányos választási rendszerben. Ahhoz, hogy egy párt a Szejmben többségben legyen, 231 képviselővel kell rendelkezzen. Ez a rendszerváltás óta csak kétszer történt meg (mindkétszer a PiS érte el). További érdekesség, hogy a Parlament által megválasztott kormányfő, aki a magyar viszonylatokban a miniszterelnöknek felel meg, a Lengyelország Minisztertanácsának elnöke nevet viseli.
A 2023-as lengyelországi parlamenti választásokon várhatóan
két nagy, domináns párt fog indulni a győzelemért. Az egyik a jelenleg is kormányzó Jog és Igazságosság pártja (lengyelül: Prawo i Sprawiedliwość, PiS) és annak Egyesült Jobboldala, a másik a Polgári Platform nevű párt (lengyelül: Platforma Obywatelska, PO), és annak Koalíciója.
Előbbinek az a Jarosław Kaczyński a vezetője, aki testvérével együtt társalapítója volt a pártnak 2001-ben. Jelöltje minden bizonnyal a jelenlegi kormányfő, Mateusz Morawiecki lesz, míg utóbbinak az a Donald Tusk, aki 2007-2014 között volt Lengyelország Minisztertanácsának elnöke, valamint 2014-2019 között az Európai Tanács elnöke. Ennek a két formációnak van esélye arra, hogy többséget szerezzen. A két párt rivalizálása azért is ígérkezik érdekfeszítőnek, mert a 2019-es parlamenti választásoknak is ők voltak a főszereplői. Ahhoz, hogy megértsük, miért is számít ez a versengés kiemelkedőnek és meghatározónak, érdemes röviden kitérni a már említett 2019-es választásokra.
Jarosław Kaczyński, a PiS társalapítója, Lengyelország egyik legbefolyásosabb politikusa. Forrás: Wikipédia
Négy évvel ezelőtt is a PiS és a PO rivalizáltak egymással, ahol végül a PiS került ki győztesen, a Szejmben 235 mandátummal, ugyanakkor a Szenátusban ,,csak" 48 helyet szerezve elvesztette többségét. A választások érdekessége, hogy a PO nem külön, hanem a Polgári Koalíció nevű egyesülésben indult, ahol a zöldek és a szociáldemokraták is helyet kaptak. A választások után az a Mateusz Morawiecki alakíthatott kormányt, aki már az előző ciklusban is kormányfő volt.
Az azóta eltelt három és fél évben azonban a jelenlegi kormánypárt helyzete nem volt egyszerű. A Covid-19 miatt a lengyel kormány egy sor olyan szükséges intézkedést hozott, amely szükségszerűen számos kritikát váltott ki a választópolgárokból és az ellenzékből. Az orosz-ukrán háború kitörése után a lengyel kormánypárt egyértelműen és feltétel nélkül Ukrajna oldalára állt, és az orosz agresszor elleni minél keményebb fellépést szorgalmazta. Ebben a kérdésben nagy egyetértés mutatkozott Lengyelország és az Európai Unió között, azonban itt fontos rávilágítani a két fél közötti heves ellentétekre. Mint ismeretes, az Európai Unió jogállamisági problémákra hivatkozva visszatartotta a járványügyi helyreállítási alap összegét Lengyelországtól és Magyarországtól. A magyar kormány kompromisszumokkal elérte, hogy az alap egy részét folyósítsa az Unió, azonban Lengyelország még mindig nem kapta meg a szükséges forrásokat. Ez annak fényében is eltántoríthat választópolgárokat a jelenlegi kormánypárt támogatásától, hogy a kihívó Donald Tusk minden kétséget kizáróan az EU oldalán áll és az EU-pártiságot is kiemeli pártját illetően. Ez tehát bizakodásra adhat okot a befagyasztott pénzeket illetően. Ugyanakkor fontos kiemelni azt is, hogy egy felmérés szerint a lengyelek egyre kevesebb százaléka bízik az Európai Unióban, így elképzelhető akár az is, hogy Donald Tusk népszerűsége valamelyest csökkeni fog.
Donald Tusk, az Európai Tanács volt elnöke, a legesélyesebb ellenzéki párt vezetője. Forrás: Wikipédia
Az ősszel tartandó választásokkal kapcsolatban a Politico részletes közvéleménykutatásokat végez, ahol rendre a PiS jön ki favoritként: a legutóbbi felmérések szerint 37%-al vezet, míg a PO által vezetett koalíció, a Polgári Koalíció (lengyelül: Koalicja Obywatelska, KO
Összegezve tehát, az őszi lengyelországi parlamenti választások a PiS és a PO között fognak eldőlni. Ugyanakkor nem lehet előre megjósolni, hogy melyik csoportosulás fog győzelmet aratni, mivel addig még sok fordulat és nem várt esemény is történhet. Egy biztos: a jelenlegi helyzetben a lengyelországi választások biztosan kétesélyesek.
A borítókép forrása: The New York Times
