A magyar nép körében elterjedt rablóvezérek, hősök mindenki előtt ismertek, Angyal Bandiról és Vidróczkiról mi is írtunk. A szlovákok egyik leginkább számontartott nemzeti hőse azonban ugyanígy zsivány volt, bár nem túl hosszú élet adatott számára. Juraj Jánosík – vagy Jánosi György – ugyanis csakhamar a hatóságok kezére került.
Szegény földművesből kuruc katona
Juraj Jánosík a Trencsén vármegyei Tyerhován született 1688-ban. A falut a 16. század végén alapították, telepesei északról-északnyugatról származó, tót vagy morva, illetve kisebb részt lengyel származású parasztok voltak, akik Sziléziából, illetve a mai Dél-Lengyelországból és Északnyugat-Szlovákiából származtak. Valószínűleg köztük kell keresni Jánosík őseit is. A falut 1899-ben Terhelyre nevezték át.
Jánosík szülőfaluja, Tyerhova, 1899 óta Terhely (forrás: Wikipedia)
Jánosík különböző trencséni tanyákon, a hegyes-dombos vidéken nőtt fel, ahol még jelen volt a korábbi kuruc bujdosók tevékenysége, illetve annak nyoma és emléke.
Többen közülük később részt vettek Rákóczi szabadságharcában – maga Jánosík is, Winkler Vilmos gyalogezredében szolgált.
Császári kézen
Jánosík nagyjából tizennyolc éves lehetett, amikor a kurucokhoz csatlakozott – vagyis ez 1706-ban történt. 1708. augusztus 3-án ugyanakkor a kurucok katasztrofális vereséget szenvedtek Trencsénnél, amelynek következtében többen fogságba estek, mások pedig átálltak. Nem tudni, hogy Jánosík magától vagy kénszersorozás útján, de
császári katona lett.
A nagybiccsei várban szolgált rabőrként – egészen addig, amíg szülei pénzzel meg nem váltották a katonai szolgálat alól (talán emiatt valószínűbb, hogy kényszersorozás miatt állt át).
Kapcsolata a rablóvezérrel
Nagybiccsei évei ugyanakkor nem múltak el nyomtalanul – sőt közvetve halálát is okozták.
Megismerkedett ugyanis Tomás Uhorcíkkal, a turzófalvi származású rablóvezérrel,
aki 1711-ben szökött meg a börtönből (egyébként az is felmerült, hogy éppen Jánosík segítségével). Uhorcík álnéven telepedett le Klenócon, Gömörben, de a zsiványokkal való kapcsolata megmaradt (elképzelhető, hogy később vette fel velük ismét a kapcsolatot). Jánosík is beállt a bandába, és csakhamar átvette a vezetést – bár minden valószínűség szerint ehhez meg kellett verekednie Uhorcíkkal, legalábbis a népi emlékezet szerint.
Nagybiccse vára ma - itt ismerkedett meg Jánosík Tomás Uhorcík betyárvezérrel (forrás: Wikipedia)
Jánosík bandája főként lólopással foglalkozott, a felvidéki területek mellett Morvaországba és Lengyelországba is eljutottak.
Természetesen a nép erősen kiszínezte személyét:
előnyös külsejű, ravasz, ugyanakkor igazságos rablóvezérként őrizte meg, aki a szegényeket sohasem bántotta, sőt a lopott vagyont szétosztotta közöttük. Az egyik legismertebb róla szóló történetben egy földműves ökreit megvette egy mészáros a liptószentiváni vásárban, ugyanakkor az értük kapott pénzt a kocsmában nem fogadták el, mondván az hamis. Jánosík éppen a kocsmában tartózkodott, és amellett, hogy kisegítette a gazdát, még egy levelet is írt a mészárosnak, hogy adja vissza az ökröket, majd megfenyegette. Ennek következtében a mészáros ugyan fegyveres védelmet kért, de végül a ravasz Jánosík bejutott a házba – éppen az ökrökre volt kíváncsi az előadott történet szerint –, és visszavitette az állatokat, a mészáros pénzét pedig elvette.
Juraj Jánosík egy lengyel fametszeten (forrás: Wikipedia)
Végjáték – kínzás és kivégzés
A nép szerint varázstárgyainak köszönhetően sebezhetetlen volt,
ugyanakkor ezek szükségesek is voltak a győzelemhez. Varázsereje volt hajának is, melyet egy óvatlan pillanatban a liptói pandúrok szét is bontottak – 1713-ban így végül sikerült elfogni. Tárgyalását Liptószentmiklóson tartották, természetesen kínzásokkal vegyítve, és a rablóvezért 1713. március 17-én ki is végezték.
Jánosíkkal együtt egykori mesterét, Tomás Uhorcikot is keresték, bár ekkor már csak az volt a „bűne”, hogy bújtatta a betyárt. Végül – hiába élt álnéven, gyakorlatilag állattartó hajdúként – őt is elfogták, és egy hónappal Jánosík kivégzése után kerékbe törték.
Jánosík halála nem teljesen egyértelmű, hogy miképp történt. Elképzelhető, hogy felakasztották – mint bármely elítéltet –, de maradtak fenn olyan történetek, mely szerint kivégzése során is kínozták, mint a legveszélyesebb bűnelkövetőket.
Jánosík kultusza
Jánosík személye könnyen a szlovák történelmi tudatba illeszthető, hiszen az „urak” ellen küzdött – nem mellesleg a nép is megőrizte emlékét, amelytől később át tudták venni a szimbólumokat és személyeket. Mára dalok, filmek és színdarabok szólnak róla, de írtak operát, illetve szobrokat is állítottak az emlékére – szülőfalujában egészen nagyot.
Amikor 2008-ban Frantisek Kasicky szlovák védelmi miniszter lemondott, akkor Jánosíkot – kissé humoros módon – posztumusz őrnaggyá léptette elő.
Jánosík hatalmas szobra Terhelyen (forrás: Wikipedia)
A miniszter Robert Fico köréhez tartozott, így a tette érthető, hiszen Fico és kormánya egyik példaképe éppen a rablóvezér volt.
A borítókép forrása: Wikipedia
