Sokáig méltatlanul árulónak tartották, miközben reális döntést hozott – sajnos akkor ez volt a reális döntés. Ma már a történettudományban konszenzus van arról, hogy Görgei nem áruló, sőt a magyar történelem egyik legnagyobb hadvezetője volt – ráadásul világszinten is igazán büszkék lehetünk rá. Élete azonban nem volt könnyű, és nemcsak Világos után: apját kitagadták, szenvedett a katonaságtól, jegyességét fel kellett bontania – miközben kiváló tudós is volt. Cikkünkben segítünk megérteni Görgei Artúrt.
Kitagadott apa, lenézett anya
Görgei Artúr – született Görgey – a Szepességben született, Toporcon, szász eredetű magyar nemesi család fiaként.
Apai felmenői az Árpád-korban, II. András uralkodása alatt érkeztek, részt vettek a későbbi ellenség, Lőcse alapításában, majd még az évszázadban nemességet és birtokot kapott.
Görgei Artúr (forrás: Wikipedia)
A hadvezér nagyapja, Görgey János volt (a harctéren halt hősi halált), György és az ősi családból származó Kubinyi Anna (a család az István korában érkezett Hontpázmány nemzetségből ered valószínűleg) unokája, László és Okolicsányi Mária fia – az Okolicsányiak szintén az Árpád-korból ismertek –, apai ükanyja, Máriássy Erzsébet (Görgey Illésné) családja egyenesen a honfoglalás korából ered, a hagyomány szerint Lehel vezértől származik (aki pedig a hagyomány szerint Árpád unokája volt). János érdekes házasságot kötött. Elődeivel ellentétben nem egy régi, Árpád-kori család lányát vette el, hanem Doloviczényi Anna Máriát. Nemesember lánya volt, ennek értelmében egyenrangú a Görgeyekkel, a Máriássyakkal vagy az Okolicsányiakkal, de mai szemmel nézve megmosolyogtató gondolkodású. Görgeyné asszony nemzetsége ugyanis 1701-ben kapott nemességet, amúgy evangélikus lelkészcsalád volt (a Görgeyek is Luther tanait követték). Ennek ellenére oly büszke volt nemesi származására, mintha maga lett volna a német-római császár.
Ma ezen mosolygunk, akkoriban nem mindenki tett így, és nemcsak azért, mert a nemesség önmagában elég volt (elvileg) ahhoz, hogy Görgeyné ilyen legyen. Görgey János és Doloviczényi Anna fia, György (szül. 1777) számára ugyanis a rátarti anya kinézett egy Szirmay-lányt, a régi szirmai Szirmay családból. Görgey György ugyanakkor beleszeretett egy lőcsei lányba, Perczián János kereskedő (valószínűleg örmény származású) és Liedermann Anna szepességi szász származású nő lányába.
1808-ban össze is házasodtak, ami miatt a rokonság, de különösen is a nyakas anyós kinézte a házaspárt a családból, az anyós valósággal „megátkozta” fiát.
A lőcsei városháza - a városból származott Görgei anyja (forrás: Wikipedia)
Ha ez nem lenne elég, Görgey György felesége hozományából birtokot akart venni az Alföldön, és a pénzt báró Podmaniczky János báróra bízta, aki elvileg a legjobb barátja volt, de kevesen kívánnak olyan legjobb barátot, aki a pénzt elsikkasztja – a báró ugyanis ezt tette, és hiába pereskedtek, az jó sokáig nem ért véget, miközben sokba került. A napóleoni háborúk végén bekövetkező devalváció pedig még tovább sújtotta anyagilag a családot, melybe tíz gyermek született (közülük négyen élték meg a felnőttkort). Görgey Artúr tehát igen nehéz gyerekkorral a háta mögött vált 1848-49 hadvezérévé.
Kitörő nemzeti érzelmek – egy szenvedő katonából
Görgey Artúr Késmárkon kezdte tanulmányait, és igen jó diáknak bizonyult – 1832-ben azonban lehetősége nyílt arra, hogy katonának álljon. Komoly kiképzést kapott, miközben természettudományokat is tanulhatott – amelyeket különösen is kedvelt. Katonatársaival ellentétben nem mulatozott, nem csinált adósságot, jó tanulónak és tehetséges katonának bizonyult. Ugyanakkor nyolc évig nem járt a Szepességben, illetve a magyar nyelvet is elkezdte felejteni, majd amikor egy magyar alakulathoz csatlakozott, még akkor is idegen földön kellett állomásoznia – mindezek hatására
feltört belőle a nemzeti érzelem,
és tudatosan választotta például a magyar huszárokat. Járatni kívánta a Pesti Hírlapot, Kossuthék ellenzéki, radikális reformer újságját, mellyel maga is erősen egyetértett.
A negyvenes években öccsének írt egy levelet, melyben kvázi elismerte, hogy valójában apja miatt vállalta a katonaságot (az otthoni anyagi helyzet miatt a legnagyobb nélkülözések alatt sem fogadott el pénzt apjától). Apja halála után megpróbált kilépni, már csak azért is, mert 1843 táján eljegyezte Medgyasszay Friderikát, egy Bécsben élő magyar kereskedő lányát. Ugyanakkor kiderült számára, hogy nyugalmazott katonaként is csak kaució megfizetése mellett házasodhat. Végül inkább a magyarság felé való hajlam, a haza iránti vágy és a feljebbvaló katonák iránt érzett ellenszenv miatt lépett ki 1845-ben.
Kiváló természettudós
Görgey ezután vegyésznek tanult a prágai egyetemen, eleinte hatalmas nélkülözések között – jegyese 1846-ban fel is bontotta az eljegyzést. Végül professzora segített neki, illetve egyik apai nagybátyja után örökölt, és így jövőképet láthatott maga előtt.
A prágai egyetem régi épülete (forrás: Wikipedia)
Doktori értekezése 1848-ban jelent meg, a kókuszdió illó olajairól írta (egy fontos savat fedezett fel benne).
Ez a műve kiválónak bizonyult, az osztrák tudományos akadémia is megjelentette, illetve komoly mennyiségben hivatkozottá vált, máig helytálló dolgozatnak bizonyult. Nem csoda, hogy a volt katona ilyen jól értett a természettudományokhoz, hiszen a kettő együtt járt, a katonai léthez szükséges érteni a természettudományokhoz. Sajnos 1849 után bár figyelemmel kísérte a természettudományokat, már nem alkotott.
1848: önkéntes, odaadó katona
Nem meglepő, hogy ilyen családi háttérrel és előélettel már 1848 május-június tájékán jelentkezett a honvédségbe, eleinte főként természettudományokkal kapcsolatos (lőszergyárak tervezése) és operatív dolgokkal foglalkozott. Később azonban igen tehetséges vezetőnek bizonyult, és ma már elismerjük ezt – ami pedig a legfontosabb: nem tartjuk árulónak.
Házasságkötése
Érdemes még szólni házasságáról. Mint látható volt, Medgyasszay Friderika felbontotta az eljegyzést, ugyanakkor Prágában megismerkedett egy ott tartózkodó francia társalkodóhölggyel, Aubouin Adele-lel – később Etelkának hívta. Görgey előbb rendezni akarta a viszonyait – visszatért volna Toporcra özvegy nagynénje birtokát igazgatni, és ezután esetleg valamilyen kisebb tudományos szerepet vállalt volna (bár mestere azt remélte, hogy majd az utóda lesz Prágában, és német egyetemek is várták). Nem udvarolt a francia lánynak, aki amúgy elismerte odaadását, komolyságát és becsületességét – és meglepődött azon, hogy
teljesen váratlanul megkérte a kezét 1848 januárjában. Görgey ugyanis megtudta, hogy a lány hazatér, ha a társalkodója férjhez megy – és ez esedékes volt.
1848 március végén kötöttek házasságot a prágai evangélikus templomban. Mindeközben azonban gondolatai otthon jártak, és öccsének írt levelében Görgey még a nemesség eltörlését is szóba hozta. A család több tagja használta a „Görgei” névalakot 1848-49 folyamán – Görgei Artúr azonban 1849 után nem tért vissza a hagyományos írásmódra, ellentétben testvéreivel.
Egy érdekes irodalomtörténeti párhuzam
Végezetül rá kell térnünk, mintegy kultúrtörténeti érdekességként Mikszáth Kálmán A fekete város c. regényére. A történet jól ismert: a kuruc korban Görgey Pál alispán és a lőcsei bíró – akik közt nem volt felhőtlen a viszony – a város és a Görgey-birtok határában éppen egy időben vadásztak, és a bíró – aki a város birtokának területén tartózkodott – lelőtte az alispán kutyáját, aki Lőcse földjére tévedt. Erre válaszul Görgey lelőtte a bírót: „Ebért ebet!”. A lőcseiek ezután a bíró utolsó vérével egy régi törvénycikkre hivatkozva körbekerítették a Görgey-birtok egy részét, amely a törvény értelmében ezután Lőcse tulajdonává vált. Lőcse ezután bosszút fogadott: addig feketében, tehát gyászruhában járnak, amíg meg nem ölik az alispánt.
A Görgey család kastélya Görgőn (forrás: Wikipedia)
A történet meseszerű, de valóban megtörténhetett, legalábbis mindkét család emlékezett rá, és elvileg krónikák is feljegyezték (bár konkrét példát soha sem hoztak fel erre a családtagok) – csak éppen 1548-55 közt (ekkor volt Görgey az alispán). Mikszáth ugyanakkor más párhuzamot is elrejt: a történet kissé szerencsétlen, magyarul alig tudó, frissen nemesített, pénzsóvár, valahol ravasz, de mégis inkább vicces Quendel apója – aki nemességét pénzen vásárolta – ugyanis egy valóban létező család nevét viselte. Quendel János fia Mihály katonai érdemeiért Szapolyai Jánostól 1530-ban kapott nemességet, később több evangélikus lelkészt is adott a család (egyik ága Sopronba származott). Csakhogy a Quendel névvel felhagyván a latinos-humanista Serpilius családnevet vették fel – és Görgey Artúr apai nagyanyjának, a büszke Doloviczényi Anna Máriának, aki megkeserítette fia életét, az anyja éppen Serpilius Zsuzsanna volt. Valószínűleg véletlen egybeesés, de a család létéről Mikszáth szinte biztosan tudott (és gondolni mindenképpen gondolhatott arra, hogy rokona a Görgeyeknek, de itt egy igen meghatározó személy révén még őse is volt a családnak a Quendel nemzetség).
Felhasznált forrás:
- Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben. I–II. Bp. 2004.
Felhasznált szakirodalom:
- Görgey Albert: A Görgeyek és a reformáczió. A reformáczió 400 éves évfordulójára. Igló 1916.
- Görgey Albert: A Topporci és Görgői Görgey nemzetség és a Svábóci és Tótfalvi Sváby nemzetség történetéből. Igló 1909.
- Görgey István: A Görgey nemzetség története. Második és befejező közlemény. Századok 38. (1904) 136–161.
- Hermann Róbert: Görgei Artúr (1818–1916). Magyar Tudomány 177. (2016) 816–828.
- Nagy Iván: Magyarország családai. Czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. I–XII. Bp. 1857–1868.
A borítókép: Lotz Károly: Táborozó huszárok (forrás: Wikipedia)
