Ahogy éleződik a kínai-tajvani(-amerikai) konfliktus, egyre aktuálisabb a kínai haditengerészet fejlettségének kérdése. Ez egyébként évek óta kiemelt téma biztonságpolitikai körökben – és különösen is az Egyesült Államokban -, hiszen megfordulni látszanak az erőviszonyok Kína javára. De vajon tényleg így van?
A haditengerészet fontossága
A hagyományos, 19. századi nagyhatalmi szemlélet a haditengerészetet tekintette egy birodalom legfontosabb katonai alapjának.
Ezen gondolat mai folytatása pedig egy nagyhatalom bukásaként értelmezi a flotta leépülését vagy a fejlődés jelentős megakadását. Az Egyesült Államokban – bizonyos körök szerint – az elmúlt években éppen ez történt, míg Kína igen tudatosan fejleszti immár két évtizede flottáját.
Más megközelítés szerint azonban az Egyesült Államok – amely még mindig óriási forrást biztosít a flottára, bár látni kell azt is, hogy Kína alacsonyabban tudja tartani a költségeket társadalmi okok miatt – nem veszít nagyhatalmi státuszából, ha nem a haditengerészetre helyezi a hangsúlyt. Ugyan a hangsúly áthelyeződött a katonai eszközökről más, például gazdasági, kiberbiztonsági lehetőségekre, vagyis a flotta egyáltalán nem olyan fontos, mint azt gondolnánk, ráadásul a nemzetközi együttműködések jelentősen gátolják a katonai erő bevetését (de a racionális megközelítés is ezt sugallja).
A valóságban azt látjuk, hogy a katonai erő továbbra is fontos – biztonsági kérdés is, de az elrettentést is szolgálhatja. Az Egyesült Államok kelet-ázsiai érdekei szempontjából kiemelt jelentősége van a kínai (és az amerikai) haditengerészet fejlettségének – és itt most nemcsak a flotta szimbolikájának, pszichológiai hatásának van szerepe, hanem egy esetleges háborúra is fel kell készülni, még ha ez senki érdekeivel sem egyezik. A flotta egyébként a kereskedelem szempontjából is fontos (védelmet biztosít a kereskedelmi hajóknak).
Miért fontos Kínának a tenger?
A válasz talán egyszerűnek tűnik: Tajvan – de ennél jóval bonyolultabb.
Tajvan valóban nemzetegyesítési hiányosság Kína számára,
és mivel az általuk szakadár tartománynak tekintett országot a tenger választja el Kínától, így kézenfekvő, hogy a haditengerészetnek Tajvannal szemben szerepe van.
De a kínai stratégia ennél összetettebb: szigetláncok alapján épül fel,
amelyet az amerikai gondolkodásból vettek át. Ezen szigetláncok minél közelebb vannak Kínához, annál nagyobb fenyegetettség számukra az esetleges amerikai jelenlét vagy kapcsolat, így alapesetben a kínai flottának az első szigetláncig mindig is felkészültségben kellett lennie, ott tudnia kellett konfliktust vállalni. Emellett három irányú a kínai készültség: észak, dél és kelet felé – érthető módon, hiszen Japán, Tajvan, Ausztrália stb. amerikai szövetségesek.
Az első szigetlánc vörössel jelölve (forrás: wikipedia.org)
A kínai világfelfogás – a kommunizmus mellett bizonyos buddhista és hagyományos nacionalista elemekkel felvértezve – emellett kiemelt szerepet biztosít Kínának, így az az ország, amely még a nemzetegyesítést sem érte el (Tajvan miatt), alapesetben is nagyhatalmi, birodalmi babérokra tör. Amint láttuk, egy birodalom esetében a katonai alap: a flotta.
A kínai flotta elmúlt két évtizede
1999-2000 fordulóján kezdték el Kínában fejleszteni igazán a flottát.
Korábban sem volt jelentéktelen, de fejlettségében jóval alulmaradt még akár szovjetekhez képest is, továbbá fontosabb saját gyártmányú fegyverekkel, hadiiparral nem rendelkeztek, hanem külföldi, olykor már elavult eszközöket szereztek be (bár a tajvani flotta fejlettségét már az 1960-as években meghaladta).
A 2000-es fordulópontig a Népi Felszabadító Hadsereg Hadiflottája (PLAN) a bevethető eszközök terén hiányt szenvedett, de – főleg szovjet technológiát felhasználva – megjelentek például rakétahordozók. 2000 után fokozatos fejlődésnek indult, de ez is külföldi eszközök megvásárlásával és technológia elsajátításával kezdődött. Ez utóbbi mindmáig jellemző a kínai hadiiparra, így a flottára is, de ma már értelemszerűen nyugati technológiát próbálnak alkalmazni.
Az átalakított, szovjet gyártmányú Liaoning repülőgép-hordozó (forrás: wikipedia.org)
2010 után már fokozott befektetéssel folytatódott a flotta szervezése. Ekkor kezdett látványosan megnőni a haditengerészetre fordított összeg – még a 2020-as világjárvány alatt is jelentősen nőtt a hadsereg költségvetése. Ennek következtében a rendelkezésre álló eszközök száma – akár a tengeralattjárókra, akár hadihajókra, rakétahordozókra stb. gondolunk – többszörösére nőtt, ugyanakkor minőségben ezek gyakran alulmaradnak a nyugati párjaikkal, hiszen sokszor a saját know-how hiányzik, más országoktól veszik át (bár ilyen téren is fejlődtek).
Ki kell emelni a hadi célra használt kikötők mennyiségét és azok változását is.
A második világháború óta az Egyesült Államoknak kevesebb, míg Kínának jóval több kikötője lett;
Subi Reef-kikötő a Dél-kínai-tengeren (forrás: commons.wikipedia.org)
Kínának majdnem 20 főbb kikötője van, az Egyesült Államok nagyobb kikötőinek száma a tízet sem éri el. Kína emellett tengeri kikötőket is épített, ráadásul igen jelentős méretűeket (pl. a Dél-kínai-tengeren több, Pearl Harborhoz hasonló kikötőt hoztak létre).
A kínai tervezésű és gyártású Type 003 Fujian hordozó (forrás: navalpost.com)
Látványos fejlődés ment végbe a hadiipar terén. Egyrészt a 2010-es évek végére – bár még mindig főként a nyugati eszközök lemásolását látjuk – megjelentek a teljesen kínai tervezésű és gyártmányú típusok. Másrészt
a kínai hadiipar az évtized második felében már többet termel (tonnában), mint az Egyesült Államok hadiipara.
Milyen minőségű ez a hadiflotta?
Azt látjuk tehát, hogy Kína hadiipara és haditengerészete jelentősen fejlődött az elmúlt két évtizedben, ma már az egyik legjelentősebb és legerősebb flotta lett. Kérdés, mit tud tenni a céljai érdekében, másrészt fel tudja-e venni a versenyt például az Egyesült Államokkal.
Valójában az még mindig probléma, hogy sok nyugati technológiát használnak, de egyre több a saját tervezés, a hadiipar termelése pedig kiemelkedő. Még ha minőségileg még mindig az amerikai alatt marad a kínai flotta, a mennyiség jelentősebb, és jelen tendenciák szerint ez a különbség egyre csak nőni fog. Persze az is tény, hogy a bevethető eszközök terén az amerikaiak jobban állnak, és bizonyos értelemben észszerűbb a felépítése, összetétele is.
Kínának hátránya, hogy több amerikai szövetséges is van a tengeren, de kérdéses, hogy ezek mennyire lennének elegek jelentős amerikai segítség nélkül, és hogy mekkora elszántsággal vennének részt Kína ellen. Amerika nem tudna teljesen Kínára koncentrálni, hiába rendelkezik több tapasztalattal.
Hszi Csin-ping kínai elnök (forrás: wikipedia.org)
Bár Hszi Csin-ping elnök korábban kijelentette, hogy nem célja Kínának a militarizáció, ennek éppen ellenkezőjét látjuk;
de korábban sem mindig egyezett a kínai kommunikáció a valósággal, például vettek egy orosz repülőgép-hordozót elvileg nem hadászati céllal, amelynek végül mégiscsak hadászati funkciója lett -, ráadásul az elnöknek volt olyan megszólalása is, amely szerint nem lehet várakozni a politikai megoldásra Tajvan esetében. Kína elsődleges célja a hadiflottával egyértelműen Tajvan, de a háború senkinek sem érdeke. Kína ugyanakkor – szemben az Egyesült Államokkal – az egész flottát képes lehet Tajvanra irányítani (de mindenképpen többet, mint az USA). Ma már emellett megjelent a nyíltvízi védekezés stratégiája is, vagyis már nem a partokat védi vagy védené Kína, hanem azokat a nyíltvízi területeket, amelyek nem is tartoznak a felségterülete alá (mesterséges szigetekkel próbál például terjeszkedni). Feltételezhető, hogy ma már képes lenne felkészülni jelentősebb hadi eseményekre a harmadik szigetláncon belül – ide tartozik Hawaii is.
(A borítókép forrása: mandiner.hu)
