Albérlet, kollégium, szülői ház, vagy pár hetes vendégeskedés egy haver kanapéján. Sokan sokféle módon oldják meg a lakhatási kérdést, azonban általánosságban elmondható, hogy nem annyira egyszerű jó helyet találni jó áron. Budapesten ez főleg igaz, hiszen minden évben egyetemisták tömkelege költözik ide, az opciók száma pedig véges. Mi kell ahhoz, hogy jó helyet találjunk, és mennyire nehéz fiatalként boldogulni a fővárosban 2023-ban?
A koli talán az elsődleges opció az egyetemisták számára. Papírok százainak leadása, és a szociális helyzet bemutatása után van csak esélyünk bekerülni a legtöbb helyre. Egy főre jutó jövedelem, egy háztartásban élők igazolása, lakóhely távolsága az intézménytől, tanulmányi átlag és még sok-sok egyéb tényező játszik szerepet abban, hogy valaki a kollégiumi életformát folytathassa. Legyen az modern és felújított, vagy régi és omladozó, ezek az épületek hordozzák talán a legjobb sztorikat. Bár ez a legolcsóbb megoldás, nagyon sokan esnek ki a rendszerből a korlátozott férőhelyek miatt.
Talán nem mindenki vágyik az egész folyosóval közös zuhanyzó használatára, azonban a legtöbb szülő nem engedheti meg magának, hogy csemetéjük a drágább opciót, az albérletet válassza.
Jelenleg nagyjából havi ötvenezer forinttól kezdődnek a szobák, a határ pedig a csillagos ég.
Az albérlet választásnál nagyon sok tényezőt kell szem előtt tartani. Olcsóbb szoba akár napi több órányi tömegközlekedéssel, vagy egy drágább a Deáknál? Panel vagy bérház? A lakótárs/tulajdonos választás és a velük való együttélés buktatóiról pedig ne is beszéljünk. A lakás bérlésének számos előnye van, hiszen itt sokkal kevesebb emberrel kell osztozni a közös tereken – főleg a fürdőszobán - és a teljes függetlenség is adott. A szerződésben foglaltak teljesítése és a több havi kaució azonban sokaknál már egy albérlet lehetőségét is kizárja. Ha a szülői támogatás minimális, akkor nagyon kevés esetben képes egy friss egyetemista több százezer forintot letenni foglalóként.
Manapság talán még nehezebb egy fiatalnak szállást találni a fővárosban, hiszen az ingatlanpiac teljesen elszállt az elmúlt 2 évben.
Sokszor új, felszerelt, belvárosi ingatlanok kerülnek meghirdetésre, de ezek sokszor átverések részeit képezik. Általános érvényű igazság, hogy ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor általában nem az. A tavalyi évben például nem egy ismerősöm nézett meg lakásokat úgy, hogy a tulajdonos a kulcsok átadását a kaució elutalásától tette függővé. Ha mindez a lakásnál, személyesen történik, akkor persze nincs ok az aggodalomra, viszont kulcsokra várni napokkal, vagy hetekkel az utalás után... Fogalmazzunk úgy, hogy a kedves főbérlő már messze jár...
A másik elég friss probléma az a lakbérek ugrásszerű növekedése. Néhány hónapja költöztem ki egy nagyon szuper – és viszonylag kedvező – árú albérletből, ami tényleg egy „túl szép, hogy igaz legyen” helyzet volt. Az utánam következő lakó azonban már ezt biztosan nem így látta, hiszen tudomásom szerint dupla annyit kértek a következő beköltözőtől havonta. Az az igazság, hogy egy szerződés lejártával igazából sok szabály nem kötelezi a tulajdonost – annyit kér a lakásáért amennyit nem szégyell.
Ebben az esetben szégyenteljes volt az ár, de a budapesti lakáshelyzet feszültségének köszönhetően erre is volt „vevő”. Igaza van a különböző Facebook csoportok kommentszekciójának: akármennyire is vérlázító a hirdetés, túlárazott a lakbér, kopott állapotú az ingatlan, mindig lesz rá jelentkező. Eleinte nem akartam elhinni, de pár év és pár albérlet után sajnos be kellett látnom, ez így igaz. Nem lehetetlen tehát a „budapesti álom otthon”, azonban a megfelelő anyagi háttér nélkül nagyon nehéz ma egy fiatalnak megoldani a lakhatását. A piac összeomlásában reménykedőknek pedig rossz hírt kell közölnöm...
