A Rákóczi-szabadságharcban néhol igen terhelt, súlyos események is előfordultak, amelyekre nem szívesen emlékezünk – gondoljunk csak az ónodi országgyűlésen történtekre, amikor is Turóc vármegye követeire támadtak, egyikőjük helyben meghalt, míg egy másik követet kivégeztek. Hasonlóan sötét konfliktus tört ki 1708-ban a kurucok nyitrai táborában – amely során Rákóczi kedves katonája, Esze Tamás is életét vesztette.
Jobbágysorból kiemelkedve, Esze Tamás a Tiszahát egyik fejlett falujában, Tarpán született jobbágycsaládban.
Rákóczi nemesi híveit mindig is sértette előmenetele, és részben ezzel is magyarázták halálát, ugyanakkor ez nem tűnik valószínűnek. Az Esze család későbbi leszármazottai egyébként igyekezték önmagukat egy dunántúli, Veszprém vármegyei nemesi családból származtatni, de ezt a tiszántúli vármegyék sosem fogadták el, és egyetlen forrás sem támasztja alá.
Esze Tamás (forrás: Wikipedia)
Esze már a kezdetek kezdetén jelen volt a kurucok körében: a Tokaji Ferenc-féle hegyaljai felkelésben csak azért nem vett részt, mert Károlyi Sándor börtönbe vetette, de később természetesen folytatta a szervezkedést, részben személyes sérelme folytán (sókereskedelemből élt, de a császáriak elkobozták a lovait és szekereit). Esze Tamás volt az, aki az ekkor emigrációban élő Rákóczit javasolta egy esetleges felkelés pártfogójának, és ő maga is járt a későbbi vezérlő fejedelemnél. A szabadságharc kezdetére Rákóczi ezredese volt.
Sikeres katona
Esze Tamás ezredes már a harcok előtt kitűnt szervezőkészségével, az egész szabadságharcban inkább ez, mint hadi képességek jellemezték, de nem volt éppenséggel rossz vitéz.
Rákóczi mindvégig nagy becsben tartotta:
már 1703-ban felszabadította a jobbágysorból, 1708-ban pedig nemességet adományozott családja számára. Legmagasabb rangja a brigadéros (tábornok) volt.
Kurucok labanc rabokat hajtanak (forrás: Wikipedia)
Eleinte a Tiszántúlon vett részt, ott volt Kálló (ma Nagykálló), Szatmár (ma Szatmárnémeti) és Tokaj ostrománál, később a Felvidéken (például Kassa védelmében is részt vett) és Erdélyben harcolt.
Egy vitatott eredetű összecsapás
1708 pünkösdje (május 27.) a brigadérost a kurucok nyitrai táborában találta.
Sokáig azt tartották, hogy a tábori istentisztelet után a reformátusok és a katolikusok csaptak össze a táborban olyannyira, hogy ágyútűzzel kellett őket szétválasztani. Később az is elterjedt, hogy az ágyúra azért volt szükség, mert a nemeseket zavarta Esze Tamás karrierje – Esze ugyanis bár eredetileg nem vett részt az összecsapásban, a helyszínre ment, mert szét akarta választani a kurucokat. A valóság ugyanakkor úgy néz ki, kicsit más.
A kuruc vizsgálat, amely igen alapos volt, lévén a fejedelem egyik legkedvesebb katonája halt meg, illetve egyéb iratok alapján is úgy tűnik, hogy
Esze Tamás katonái verekedtek össze egy Czelder Orbán nevű, szepességi német családból származó brigadéros hajdúival
– vagyis Esze mégis erősebben érintett volt, mint azt hitték. Valószínűleg a vallási ok biztos, bár nem református-katolikus, hanem református-evangélikus vitáról kell beszélnünk, de sokkal valószínűbb, hogy nemzetiségi színezete is volt a dolognak, hiszen Esze reformátusai magyarok, míg Czelder lutheránusai németek voltak – éppen úgy, mint az ellenséges császáriak.
Kuruc lovaskatona (forrás: Wikipedia)
Az ágyútűz okozta halál sem tűnik valószínűnek, ugyanis a legtöbb visszaemlékezés arról tesz bizonyságot, hogy a brigadéros a verekedés közben halt meg.
A részleteket, ahogy a kiváltó okokat sem, máig nem ismerjük teljesen.
Az Esze család sorsa
Rákóczi természetesen nem feledkezett meg legrégibb hívéről:
hajdúit saját maga alá osztotta be, Esze szülőfalujának, a beregi Tarpának pedig hajdúkiváltságot adományozott. Esze Tamás öccse, János kapitányi rangot kapott (korábban alezredes volt). A gyilkosság kivizsgálását többször is kérték – főleg az özvegy –, amelyért a fejedelem igyekezett közbenjárni – ennek ellenére máig sem látunk tisztán az ügyben, és ez valószínűleg így is marad. Az Esze család pedig jobbágysorban maradt…
Borítókép: Veszprémi Endre: Rákóczi Ferenc találkozása Esze Tamással és gyalogos jobbágykatonáival, a talpasokkal a magyar-lengyel határon. 1953. (forrás: Wikipedia)
