1972. szeptember 20-án és 21-én az ABC-n futó The Dick Cavett Show keretein belül Maury Muehleisen aktív közreműködésével hangzik el az Operator c. zseniális dal egy bizonyos Jim Croce előadásában. Akkor senki sem sejtette, hogy pontosan 1 éven belül tragikus hirtelenséggel, pályája csúcsán, a repülőn tartózkodó öt társával egyetemben távozik az élők sorából. Az énekes-dalszerző mindössze 30 éves volt.
Jim Croce 1943 január 10-én látta meg a napvilágot Philadelphiában olasz-amerikai munkás szülők gyermekeként. Jellegzetes arcszerkezetét is emigráns szicíliai nagyszüleitől örökölhette. Az érettségi és 1 év Malvern Prep után kezdi el a pennsylvaniai Villanova Egyetemet, 1965-ben diplomázik családjában elsőként. Egyetemi évei derekán, 62-ben, 20 évesen zsűritag egy philadelphiai „hootenanny-n” (folk énekesek, zenekarok informális ünnepi eseménye), ahol megismeri az akkor 16 éves – 4 évre rá már felesége – Ingrid Jacobsont, akivel együtt kezdenek el zenélni. A Capitol Records ugyan szerződteti a folk-duót, viszont a 68-as Jim and Ingrid Croce c. album az eladásokat tekintve gyengén szerepel, a hatvanas évek második fele egyébként is a sikertelenség miatti küszködéssel volt tele.
A zeneiparból és New Yorkból kiábrándulva hazatér és egy Lyndellben található farmra költözik. Eme évekre íródik a New York's Not My Home.
Croce pénzhiány miatt dolgozott tanárként, kamionosként, munkásként építkezéseken és volt idő, amikor Dj-zett. Ezen évek tapasztalásait, élményeit, az itt megismert figurákat később kiváló dallamokba és szövegekbe önti bele, ilyen szerzeménye például a Workin' at the Car Wash Blues – a srácról, aki úgy véli, a világ ura lehetne, de csak egy autómosóban gürizik helyette – vagy a Bad, Bad Leroy Brown – magáról a dél-chicagói gengszterről, Leroyról. Slágerek.
A dalt Frank Sinatra is feldolgozta (Kép forrása: Discogs)
1970-ben kereszteződéshez ér élete. Ingrid várandós, stabil munkahelyet kell keresnie. Egyik este motoszkált benne a gondolat, hogy a zenélést nem lehet ennyiben hagyni (egy gitár kivételével mindent el kellett adniuk), belső késztetést érzett arra, hogy még egyszer megpróbálja. Ugyanezen az estén írta meg – feleségének és szó szerint magzatpózban fekvő fiának, Adrian James Crocenak – Time In A Bottle címmel az egyik, ha nem a legnépszerűbb számát.
(Kép forrása: jimcroce.com)
ABC Records kontraktus 71-ben, két éves turné, televíziós szereplések, A. J. születése. Ezek voltak Jim legsikeresebb évei, úgy tűnt végre kezdenek jól alakulni a dolgok. Az első baljós jelek a koncertekkel járó utazásból adódó kiégésben mutatkoztak: a folyamatos menetelés, a család távolsága felemésztette. Fokozta a bajt a rossz üzleti megállapodások következményeként ismét megjelenő pénzhiány. A család új kezdet reményében San Diego városába költözik, tervben volt egy nagyobb lélegzetvételnyi szünet is a koncertmaratont követően, ám a tragédia a család minden számítását keresztülhúzta, annulálta.
Azon a csütörtökön még Mauryval a natchitoches-i Prather Coliseumban léptek fel, a baleset pár órával később történt, amikor az őket szállító repülő felszállás közben egy, a ködtől nem látott fának ütközve lezuhant.
(Kép forrása: jimcroce.com)
Az utasok közül, Jim-et beleértve, senki sem élte túl a zuhanást. Elhunyt:
- Robert N. Elliot, a felelősnek tartott pilóta
- Maury Muehleisen zenésztárs
- George Stevens humorista
- Kenneth D. Cortese menedzser
- Dennis Rast road menedzser
Egyszóval Croce legfontosabb segítői, támogatói. Jim 30, Maury mindössze 24 éves volt. Robert Elliot nem tekinthető kezdő pilótának, hiszen a licensze 14 290 légtérben eltöltött órát jelzett, amiből 2190 csak a csapatot vitt gépen teljesített. Ez a gép soha nem érkezett meg a legközelebbi performansznak helyet adó texasi Austin College-ba. Egyetlen nappal az ABC szólólemez I Got A Name megjelenése előtt történt.
Movin' me down the highway, rollin' me down the highway
Movin' ahead so life won't pass me by
A Queen 1974-es Sheer Heart Attack albumán a Bring Back That Leroy Brown c. dal rá és a már említett Bad, Bad Leroy Brownra utal.
Egy egyetemre járt a szintén énekes-dalszerző Don McLeannel, aki American Pie című kultikus dalában az akkor 22 éves Buddy Holly 1959-es kora februári repülőszerencsétlenségét énekli meg – „The day the music died”.
Mindenkinek ajánlom, hogy akár Spotifyon, akár Youtubeon hallgasson bele az életművébe, különösképpen az I Got A Name és a You Dont Mess Around With Jim albumokba.
Dalaira egyedi sodrás jellemző, ami bevonzza az embert, megannyi történetet mesél el, olykor komoly gitártechnikai elemeket mutatva, máskor egyszerű, letisztult formát alkalmazva.
Jim Croce azon kevés előadók egyike, akinek igen rövid idő alatt sikerült jónéhány csodálatos dalt – vagy, ahogy náluk mondják „hit”-et – írnia, a kezdeti nehézségeket legyűrve nem egy alkotása telitalálat, játéka, valamint hangja a felvételeken és élőben egyaránt egyezik. Maximális tehetség, zéró effekt. Idén, 2023 szeptemberben 20-án lesz halálának 50. évfordulója, jövő januárban lenne 81 éves. Az örök felvetés a „mi lett volna, ha…” az ő helyzetében is egy érdekes kérdés, túl hamar hunyt el.
2022-ben Pennsylvania Historical Marker került elhelyezésre Lyndellben fellelhető otthona előtt, ezzel tisztelegve munkásságának.
(A borítóép forrása: jimcroce.com)
