Ha megkérdezünk ma egy átlag fiatalt, hogy mi az, amivel nap mint nap meg kell küzdenie, gyakran hallhatjuk a szorongást, mint válasz. Szorongás társasági szituációkban, teljesítmény- vagy döntéshelyzetekben – végiggondolva ez általában le is fedi a mindennapokat. A menekülést ezekből a helyzetekből szerencsére (vagy éppen balszerencsére) mindenki a kezében hordja a nap minden percében.
A telefonjaink kaput nyitnak a szociális platformok laza, letisztult, egyszerű és szórakoztató világába.
Átlagosan 7 órát töltünk képernyő előtt, abból 3 és fél telefonképernyőt jelent.
Ez lényeges része az éber óráinknak, ami a pszichénken is nyomot hagy. Megjelent a nomofóbia jelensége, a félelem a mobilhálózatról való leválasztódástól és a fizikai hiányérzetet is kiváltó üzenetek vibrálásának a hiánya, ahogy azt egy kutatás keretein belül egyetemisták körében fel is ismerték, mint a fantomvégtag szindróma újszerű változata.
A szociális médián létrehozott profilunkhoz kötődés alakul ki, egy kiterjesztett önérzetet hoz létre, ezért is érintheti az online zaklatás olyan érzékenyen az egyént, holott csupán névtelen megjegyzésekről van szó. Az interneten olyan vehemensen és féktelenül éri az embert a kritika (konstruktív vagy más), ami a való életben nem életszerű. Főként az instabil önképű fiatal léleknek veszélyes ez a környezet.
A gondolkodásmód sokat változik ebben a korban, de túl sok impulzusnak kitéve nem fejlődik természetszerűen.
A múlt század során gyakorlattá vált a fluid és kristályos intelligencia mérése. Lényegében a közismert IQ tesztekről van szó, a fluid a tanulékonyságot, absztrakt gondolkodást jelenti, míg a kristályos a lexikális tudást, amit megelőző tanulással és tapasztalatszerzéssel lehet elsajátítani. Van egy bizonyos Flynn effekt nevű teória miszerint az emberiség egy többé-kevésbé stabil fejlődést mutat az intelligencia szintjét illetően. Ezt számos nagy volumenű kutatás támasztja alá (Flynn J., 2009; Rönnlund & Nilsson, 2009; Al-Shahomee, et al. 2018), de ez messze sem jelenti azt, hogy garantált a gyarapodás az emberi értelemben.
Górcső alá véve társadalmi csoportokat, amelyeket hasonló hatások érnek kimutatható lefelé ívelés is.
A német nyelvterületen 1977 és 2014 között például visszaesést mutattak az adatok, a fluid kognitív képességekben csekélyebbet, mint a kristályosban. A skandináv országok sem állnak lényegesen jobban, Norvégiában, Dániában stagnáló számok a 90-es évek óta, Ausztráliában szintúgy, az Egyesült Királyságban pedig egyenesen 6 IQ ponttal csökkent az átlag.
Érdemes tehát közelebbről is vizsgálódni. Mi határozza meg ezeknek a teszteknek a végeredményét?
Már Flynn is megállapította, hogy az iskolázottság és jártasság a tesztkitöltésben óriási szerepet játszik, akárcsak korai életstádiumban a táplálkozás.
Én gimnazista voltam a Covid-19 járvány alatt. 2019-ben viszonylag leszűkültek a lehetőségek, ami szabadidős tevékenységeket illet. Sportoltam, szerencsémre voltak barátaim, akikkel kedvemre találkozhattam, tervezhettem a nyaram. Aztán hirtelen már nem. Ilyenkor került letöltésre a legtöbbek által az ismeretségi körömben a TikTok. Szembetűnő különbségeket vettem észre. És erre lassan megjelennek a nálam professzionálisabb megfigyelések is.
(Fotó: pexels.com)
A járvány jobban ráutalta az embereket a képernyőik segítségére, mint korábban valaha bármi más faktor. A munkánk, az oktatásunk ezen keresztül szerveződött. A IQ tesztek rövidesen a legkisebb gondja lett mindenkinek, aki előtt sorsfordító vizsgák álltak. Ez temérdek stresszt szült az egész generációban, se időt se teret viszont nem engedett a levezetésére. Amire sokkal több időt fordítottunk viszont: az a TikTok.
A járvány nagy nyertese a már egy milliárd felhasználót számláló platform, ahonnan elindult a rövid formátumú tartalom térdhódítása.
Egy reneszánsz az Instagram számára a reels vagy a YouTube számára a shorts. Mi több, van elmélet, miszerint a short-form content a térbeli intelligenciára egyenesen fejlesztő hatással van. Ez az a fajta gondolkodás, amely lehetővé teszi, hogy a ’lelki szemeink’ előtt képesek legyünk vizualizálni gondolatokat.
A káros hatást, amit figyelmünkre gyakorol, nem lehet félresöpörni. Az egy helyre koncentráció ideje szenvedi meg a leginkább. A túlstimulált agy rettenetesen sok információt fogad be végtelen órákon keresztül minden nap a rövid formátumú videók feldolgozása közben. Később a sokkal kevésbé stimuláló, de sokkal értékesebb (és főként: hitelesebb) információkat tankönyvekből, cikkekből és olvasmányokból már nem képes elérni szimplán mert unalmas a lerövidített, átrágott, leegyszerűsített de szórakoztatóvá tett összefoglalóikhoz képest.
Ez így nagyon tankönyvorientáltnak tűnhet. De ez messze nem csak a tanulmányokról szól. Egy idő után nehézséget jelent ez hosszútávú kapcsolat felépítésében és fenntartásában. Elvégre nem csak a karrierünkre kell, hogy figyelmet szenteljünk. És a nap végén ki ne nézne végig szívesen egy 2 és fél órás mozifilmet? Bár végül is van 30 másodperces összefoglalója is…
(Forrás: Pexels.com)
(Borítókép forrása: Pexels.com )
