A felkelő nap országát, Japánt, elsősorban gazdag kultúrájáról, történelméről, technológiai innovációjáról, precizitásáról, az elképesztően magas várható élettartamáról és erős munkamoráljáról ismerik világszerte. Az ázsiai ország azonban most egy hatalmas és tartós kihívással kell, hogy szembenézzen: a népessége folyamatosan és rohamosan csökken. A demográfiai tendencia, amelyet számos tényező vezérel, egyedülálló kihívást jelent Japán számára.
Előzmények
Japán népessége egészen a második világháború kitöréséig dinamikusan emelkedett. A szigetcsoport ország lakosságszáma 1875 és 1940 között 33 millióról 70 millió főre emelkedett. Az átlagos termékenységi ráta 4-5 között mozgott.
A Japán Császárság már a 20. század elejére a nyugati típusú államszervezeti és gazdasági reformoknak köszönhetően a térség regionális nagyhatalmává nőtte ki magát.
Japán nagyhatalmi ambíciói folyamatosan nőttek. A második világháborúba azért szálltak be, hogy tovább növeljék gyarmatbirodalmuk területét; létrehozzák a Nagy-Kelet-Ázsia szférájukat, ahol ők a domináns hatalom; leuralják Kínát; eltöröljék a nyugat-európai államok ázsiai gyarmatait és hozzáférjenek olyan értékes természeti erőforrásokhoz, amelyek Japánban nem találhatók. Japánnak világhatalmi törekvései voltak.
Azonban a számításaik nem jöttek be. Japán 1941. december 7-én Pearl Harborban megtámadta az Egyesült Államokat, majd a következő 4 évben totális háborút viselt a Szövetséges hatalmak ellen. Ezalatt az időszak alatt közel 3,1 millió japán ember esett el a harcokban, lett bombázások, atombomba vagy egyéb harci cselekmény áldozata, esetleg hadifogságba került.
Ez az akkori teljes lakosság körülbelül 4,4%-át tette ki.
Japán népessége így a háború alatt jelentősen megcsappant. A hadköteles férfiak távolléte miatt megcsappant a születésszám, a háborús veszteségek miatt és a romló egészségügyi szolgáltatások miatt emelkedett a halálozások száma.
A hidegháború során Japán a nyugati blokkba került. A háborús helyreállítás gyorsan megtörtént, és Japán bár az államformáját megtartotta, mégis liberális demokráciává vált és Japán az egyik legmodernebb, legkapitalistább állam lett a világon. Japán gazdasági fejlődése lenyűgöző és példa nélküli volt a világtörténelemben. A második világháború után Japán az Egyesült Államok támogatásával a gyors újjáépítés és modernizáció időszakán ment keresztül. Ez alapozta meg a háború utáni gazdasági növekedést.
Közelmúlt
Japán 1990-re a Világ második legnagyobb gazdasága lett, közvetlenül az Egyesült Államok után. És 2023-ban is harmadikak az USA és Kína után. Ezt az eredményt az ország elsősorban az innovációnak és a technológiának, a termelékenység dinamikus növekedésének köszönheti. Az olyan vállalatok, mint a Sony, a Toyota és a Panasonic, évtizedek óta a technológiai innováció élvonalában vannak a Világon.
Japán az erősen exportorientált gazdaságáról ismert. Az ország kiváló minőségű termékeket állít elő különböző iparágakban, beleértve az autókat, az elektronikát és a gépeket, amelyek világszerte keresettek. Japán jelentős összegeket fektetett be az infrastruktúra fejlesztésébe, beleértve a hatékony közlekedési rendszereket és az élvonalbeli technológiai infrastruktúrát. Ez elősegítette a gazdasági növekedést és az összeköttetést. Például a japán állami vonatvállalat évente 130 milliárd utazást bonyolít le, mindezt késések nélkül, nagysebességű vonatokon. A japán ipari termelés kiugróan gyorsan emelkedett az 1950-es évektől az 1970-es évekig, a fő iparágak az acélgyártás, a hajóépítés és a gépgyártás volt.
Japánnak viszonylag homogén társadalma van, rendkívül erős a társadalmi kohézió. A nemzetállami lét hozzájárult a politikai stabilitáshoz és a nemzeti célok egységes megközelítéséhez. A japán vállalkozások és kormányzati intézmények gyakran hosszú távú perspektívát vesznek a tervezéssel és a befektetéssel kapcsolatban. Ez a megközelítés lehetővé tette számukra, hogy átvészeljék a gazdasági kihívásokat és alkalmazkodjanak a folyamatosan változó globális feltételekhez.
Japán jól fejlett pénzügyi rendszerrel rendelkezik, amely támogatja gazdasági tevékenységét. Az ország bank- és pénzintézetei stabilitásukról és megbízhatóságukról ismertek. A japán vállalatok gyakran úttörők az innovatív üzleti gyakorlatok átvételében, mint például a Just-In-Time gyártás és a teljes minőségirányítás. Japán elképesztő összegeket fektet kutatásba, oktatásba és fejlesztésbe, ami különböző területeken, köztük a tudományban, a technológiában és az orvostudományban is előrelépést eredményez. A japán vállalatok globálisan terjeszkedtek, és számos országban jelentek meg. A globalizáció lehetővé tette számukra, hogy belépjenek a tengerentúli piacokra és diverzifikálják bevételi forrásaikat. Japán figyelemreméltó képességet mutatott a változó gazdasági feltételekhez és a globális piacok változásaihoz való alkalmazkodásra.
Azonban mindez a páratlan gazdasági fejlődés jelentős társadalmi változásokkal is együtt járt. Japán egy rurális, agrárjellegű országból a kapitalizmus mintaállamává vált. A népessége nagy része metropoliszokba költözött, magasan képzett egyetemet végzett állampolgárokká váltak, bekapcsolódtak a kapitalista gazdaságpolitikába.
A 4-5 körüli termékenységi ráta már 1959-ben a népességfenntartáshoz szükséges 2,1-es szintre csökkent. Ekkorra Japán népessége már 91 millióra növekedett. A következő években a születéskor várható élettartam gyors emelkedése miatt maradt fent a népességnövekedés. Japán népessége egészen 2010-ig növekedett és ekkor érte el a csúcsot, amikor is 128 070 000-en laktak az országban. Azóta a halálozások száma minden évben meghaladja a születések számát, tehát a először csak stagnált, majd lassan, de biztosan csökkenésnek indult. 2023-ra a 124 300 000-re csökkent, ami már majdnem 4 000 000 fővel alacsonyabb a csúcsnál. A népességszám ráadásul egyre gyorsabban csökken. 2022-ben már 800 000 fővel apadt a lakosságszám. Az ENSZ becslései szerint az évszázad végére a lakosságszám 75 millióra esik majd vissza.
Okok
Japánban az egyik legalacsonyabb születési arány a világon. A termékenységi ráta 1,3, ami 40%-kal alacsonyabb a népesség fenntartásához szükséges 2,1-es értéknél. Ebben olyan tényezők is szerepet játszhatnak, mint a magas megélhetési költségek a nagyvárosokban, a korlátozott gyermekgondozási támogatás és a hagyományos munkakultúra, amely súlyos terhet ró a dolgozó szülőkre, sok házaspárt eltántorítottak a gyermekvállalástól. A japán kormány kétségbeesetten próbálja ösztönözni a fiatalokat a gyermekvállalásra. Fumio Kishida miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy az országa „inflexiós ponthoz érkezett: „most vagy soha, meg kell állítani a népességcsökkenést”. Azonban az otthonteremtési támogatások egyelőre nem voltak emelték a születési rátát.
Japánban az egyik legmagasabb a várható élettartam világszerte, ami a születések számának csökkenésével párhuzamosan a népesség gyors öregedéséhez vezetett. Az időskorúak száma növekszik, míg a fiatalok száma csökken, ami egy fordított demográfiai piramist hoz létre. A 65 éven felüliek aránya már meghaladja a 30%-ot, már minden 10. ember 80 évesnél is idősebb. Japánban már minden 1500. ember 100 évesnél idősebb.
Japánnak történelmileg szigorú bevándorlási politikája volt, amely korlátozta a külföldi munkavállalók beáramlását, hogy ellensúlyozza a csökkenő népességet. Míg az elmúlt években erőfeszítések történtek a bevándorlási szabályok enyhítésére, Japán továbbra is viszonylag homogén társadalom. A tavalyi népszámlálás adatai szerint már 2 760 000 külföldi lakik Japánban, ami rekordnak számít. A Kishida kormány ezt a számot tovább szeretné emelni, hogy gazdaságilag aktív népesség Japánba költöztetésével próbálják enyhíteni a munkaerőhiányt.
A vidéki területekről a városi központokba való migráció a lakosságot meghatározott régiókban koncentrálta, tovább súlyosbítva a demográfiai egyensúlytalanságokat. Tokió ma a legnagyobb metropolisz a Földön, a maga 39 millió lakosával. Ma már a japánok 92%-a zsúfolt nagyvárosokban él , amíg vidéki kistelepülések százai válnak teljesen elhagyatottá, az ország középső része már szinte teljesen üres. A vidéki népesség száma ma már nem éri el a 10 milliót sem, noha 1960-ban még közel 40 millióan laktak vidéki településeken. Mivel a vidéken maradt lakosságnak is több mint az egyharmada 60 év feletti ember, akik már nem mobilisak, nem nehéz belátni, hogy a belföldi migráció nem fogja tovább ellensúlyozni a népességfogyást a városi régiókban, így hamarosan a nagyvárosok népessége is csökkenésnek fog indulni.
A japán népességfogyás súlyos következményekkel jár a társadalomra, a gazdaságra és a szociális ellátórendszerre nézve:
Ahogy a munkaképes népesség csökken, Japánban különböző iparágakban munkaerőhiánnyal kell szembenéznie, ami kihívásokhoz vezet a vállalkozások és a gazdaság számára. A Gazdasági Minisztérium számításai szerint 2040-re csak a magánszektorban 11 millió ember fog hiányozni a munkaerőpiacról. Shinzo Abe volt japán miniszterelnök az Abenomics nevű politikájával sikeresen integrált több millió fiatal nőt a munkaerőpiacra, ezzel enyhítve a munkaerőhiányt, azonban ez csak átmeneti megoldást jelentett.
A népesség csökkenése a fogyasztói kiadások csökkenését, a lassabb gazdasági növekedést és az idősek támogatását célzó szociális jóléti programokra nehezedő fokozott nyomást eredményezhet. Szociális jóléti feszültség: Az idősödő népesség megterheli a szociális jóléti rendszereket, beleértve az egészségügyet és a nyugdíjakat is, mivel kevesebb fiatal munkavállaló járul hozzá ezekhez a programokhoz.
Összességében világosan látszik, hogy Japánban óriási gondot jelent a népesség elöregedése és csökkenése. Amennyiben ezen a trenden nem tudnak változtatni, akkor a 20. század második felének legsikeresebb országa könnyen a jelentéktelenségbe süllyedhet.
