Reaktor

Van egy kis vulkanikus sziget Japán déli partjainál, amelyet Mageshima-nak hívnak. A sziget lakatlan, azonban egy 2023 januárjából származó műholdfelvétel alapján építőmunkások érkeztek ide. A feladatuk az, hogy a szigeten katonai kifutópályákat és lőszertároló épületeket építsenek. A japán kormány a helyi halászoknak jelentős összegeket fizet azért, hogy távol maradjanak a szigettől.

Ez azért van, mert a szigetet jelenleg egy katonai bázissá alakítják át. Noha a szigetet hivatalosan Japán építi, azonban azt mégis az Egyesült Államok haditengerészete és légiereje fogja használni. Az amerikai repülőgép-hordozóknak eddig a 2400 kilométerre délkeletre fekvő Guamban kellett gyakorlatokat végezniük, de mostantól itt is tudnak állomásozni. Ezáltal fenyegetően közel kerülnek Kína partjaihoz.

Azonban Mageshima csak egy a sok-sok kis sziget közül, amelyet katonai infrastruktúrával látnak el. Ezen szigetek nagy részén az Egyesült Államok fog katonai erőket állomásoztatni. A militarizált szigetek láncolata egy védvonal része, amely védelmi és (amennyiben szükséges agressziós) célokat fog szolgálni Kínával szemben. Ez egy olyan szigetlánc, amely Japán déli partjaitól egészen Tajvanig húzódik. Egy amerikai külpolitikai szakértő szerint 2023 lesz az az év, amelyben az Egyesült Államok katonai jelenléte a legjobban megváltozik a régióban a második világháború óta.

A most alkalmazott amerikai stratégia nem hasonlít semmihez sem, amit az amerikai haditengerészet a második világháború óta bárhol a tett világon.

Látványosan növekszik a feszültség a bolygó egyik legérdekesebb régiójában, a Dél-Kínai-tengeren.

Az első szigetlánc

Az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma négyévente jelentést ad ki "Nemzeti Védelmi Stratégia" néven, amely magában foglalja többek között a nukleáris fegyverarzenál bevetésének felülvizsgálatát és a rakétaelhárító ütegek telepítésének lehetőségét. Alapvetően ez egy olyan jelentés, amely alapján tökéletesen megérthetjük az USA viselkedését a régióban. A 2022-es jelentés pedig sokkal részletesebb a szokásosnál. A dokumentum pedig az orosz-ukrán háború és más geopolitikai konfliktusok ellenére egy országra fektet hatalmas hangsúlyt: Kínára.

A Minisztérium szerint a következő évtizedekben Kína lesz a legkomolyabb stratégiai versenytársa az Egyesült Államoknak.

„Kína zaklatja szomszédait, át szeretné formálni a régiót és a teljes nemzetközi rendet, hogy az megfeleljen a tekintélyelvű autoriter preferenciáinak”.

Az Egyesült Államok katonai, gazdasági, kulturális és politikai ereje alapján a hidegháború vége óta egyedül határozza meg a Földön a globális rendet. Ők döntenek arról, hogy a világban hogyan kereskedünk, milyen politikai és gazdasági rendszereket részesítünk előnyben.

Az USA-nak komoly oka van az aggodalomra. Kína dinamikusan modernizálja és bővíti hadseregét. A kínai hadsereg hihetetlenül gyorsan fejlődik. Viszonyításképpen: négyévente annyi új kínai hadihajót bocsátanak vízre, mintha egy teljes új brit haditengerészetet vetnének be. Ma már Kína rendelkezik a Világ legnagyobb haditengerészeti flottájával.

Mit értünk azalatt, hogy Kína zaklatja a szomszédjában lévő államokat?

Kína figyelmen kívül hagyja a tengeri határokat, rakétákat tesztel, halászhajókat tartóztat fel más országok nemzetközi vizein, mesterséges szigeteket és katonai bázisokat épít, valamint vadászrepülőgépei más országok légtere felett repülnek át. Különösen nő a feszültség Tajvanon, azon a szigeten, amelyet Kína a sajátjának vall, és mindent megtenne annak érdekében, hogy elfoglalja. Tajvannak geopolitikai, kulturális, történelmi és stratégiai jelentősége is van.

Tajvan hihetetlenül fontos sziget az Egyesült Államok számára. Kínának régóta fennálló történelmi igénye van Tajvanra, amely a Csing-dinasztia idejére nyúlik vissza. Amikor a kínai polgárháború 1949-ben véget ért, a Csang Kaj-sek vezette Kuomintang visszavonult Tajvanra, és továbbra is azt vallotta, hogy egész Kína törvényes kormánya.

A kínai kormány célja, hogy irányítása alá vonja Tajvant a politikai egyesítés elérése érdekében. Az "Egy Kína" elvét érvényesíti, amely szerint csak egy Kína létezik, és Tajvan annak része. Kína vezetése Tajvan státuszát szuverenitásának és területi integritásának kérdésének tekinti, és a sziget feletti ellenőrzést kívánja érvényesíteni.

Tajvan jelentős gazdasági szereplő a régióban, és szoros gazdasági kapcsolatokat ápol Kínával. A tajvani gazdasággal való integráció Kínának hozzáférést biztosítana a fejlett technológiához, tehetségekhez és piacokhoz. A bolygó legfontosabb alkatrészének, a mikrochipek előállításának jó 95%-a Tajvanon történik.

Tajvan stratégiai helyet foglal el a Csendes-óceán nyugati részén, és a sziget feletti ellenőrzés fokozná Kína tengeri és regionális biztonságát. Ez azt is lehetővé tenné, hogy Kína hatékonyabban terjessze ki a hatalmat a régióban.

Kína a jelentés értelmében egy olyan ország

„amelynek megvan a szándéka és ereje, hogy ténylegesen kihívást jelentsen az Egyesült Államok vezette globális rendnek, és újraírja a globális szabályokat és normákat”

. Az Egyesült Államok egy részletes tervet alkotott Kína feltartóztatására, és ahogyan fogalmaznak „nem késlekedhetünk”. Egy 10 éves időablakot adtak saját maguknak, amely időszak alatt jelentős katonai fegyverarzenált kell a térségbe telepíteni.

Az Egyesült Államok hadserege már most is jelentős erőket állomásoztat Ázsiában. Jelenleg 8 000 amerikai katona teljesít szolgálatot Guamban, a Csendes-Óceánon. 100 amerikai katonai bázis található Japánban, ahol 21 000 amerikai katona található a négy nagy szárazföldi szigeten. További 24 000 katona van a japán déli részén fekvő Okinawa szigeten. Dél-Koreában 22 000 amerikai katona állomásozik. Az Egyesült Államok haditengerészete egy kikötőt működtet Szingapúrban.

Az amerikai érdekek védelmében az elrettentést alkalmazzák. Az Egyesült Államok erős szövetségi rendszert épített ki a régióban. Azonban fontos látni, hogy Kína dinamikus fejlődése ellenére az Egyesült Államok figyelme lankadt a régióban és inkább két másik háborúra összpontosította erőforrásait a Közel-Keleten az elmúlt 20 évben. Irakra és Afganisztánra.

Az afganisztáni konfliktus 2021-ben véget ért, és ahogyan Kína egyre agresszívabban militarizálódik, a Védelmi Minisztériumnak az az állítása, hogy a status quo fenntartása érdekében az Ázsiában állomásozó csapatok nem fognak elegendő visszatartó erőt jelenteni. Most egy újfajta stratégiát alkottak meg, amelyet úgy hívnak: „integrált elrettentési stratégia”. Ezt tartja az USA az egyetlen olyan katonai magatartásnak, amely ténylegesen távol tudja tartani Kínát a céljaitól:

Azonban a stratégiának a fókusza az ázsiai amerikai szövetségesekre vonatkozik, olyan szövetségesekre, amelyek az Egyesült Államok azon céljával állnak összhangban, hogy elrettentse és visszatartsa Kínát.

A Pentagon a szövetségeseivel való együttműködés a stratégia súlypontja

Japán

Az Egyesült Államok egyik legközelebbi szövetségese a régióban Japán. Japán egy olyan ország, amelyet aggaszt Kína növekvő ambíciója. Fontos továbbá észlelni, hogy Japán nem csak a 4 nagy szigetéből álló állam. Az ország egy hosszú déli szigetsorral is rendelkezik. Ezek a szigetek érintik Tajvant is.

Ha elolvassuk Japán Nemzetvédelmi Stratégiáját, akkor az feltűnően hasonlítani fog ahhoz, amit a Pentagon kiadott. Mindkettő dokumentum Kínát tekinti a legnagyobb fenyegetésnek.

Délebbre található az Amami Oshima bázis, ahová Japán nemrégiben nagy hatótávolságú cirkáló rakétafegyvereket telepített. Ezeket a rakétákat az USA-tól vásárolják. Olyan rakétákról van szó, amelyek határozottan a Tajvani-szoros hatótávolságán belül helyezkednek el, ahol az Egyesült Államoknak már amúgy is 24 000 katonája található. Japánnak is vannak egyes szigeteken katonai bázisai, és még több nagy hatótávolságú rakétát és elektronikus hadviselési egységet telepítenek a már meglévő katonai létesítményeik mellé, amelyek célja a kommunikációs jelek megzavarása és megtagadása lesz.

Két másik Japán fennhatóság alatt álló szigetre is több nagy hatótávolságú rakétát telepít Japán, amelyek felhasználhatók akár kínai haditengerészeti hajók és repülőgépek elleni támadására. És Japán is közel 600 katonát helyez Ishigakira. A lánc utolsó militarizált szigete pedig Yonaguni lesz. Ez a Tajvanhoz legközelebbi sziget, alig 100 kilométerre keletre található tőle. Japán is elektronikus hadviselési eszközöket szerel fel, amelyeket a kínai kommunikációs jelek zavarására vagy kommunikációjuk figyelésére használnak. Ezek a szigetek Kínához és Tajvanhoz nagyon közel vannak. Japán ide is további katonákat tervez küldeni.

Ez egy nagyon erős jelzést küld Kínának, hogy Japán kész válaszolni a kínai fenyegetésre, amennyiben szükséges. Ez a vonal egyben fizikai akadályként is szolgál, amelyen minden kínai hajónak vagy tengeralattjárónak át kell haladnia ahhoz, hogy elérje a Csendes-óceánt.

Ez egy olyan vonal, amelyet Japán könnyedén irányíthat és felügyelhet, és rakétafegyvereket is telepíthet. Bármilyen számítás, amellyel Kína azt fontolgatja, hogy megtámadja-e Tajvant vagy sem, vagy bármit tesz a régióban, figyelembe kell vennie a gördülni kész rakéták falát.

Összességében ez a megnövekedett katonai jelenlét ezen a szigetláncon lehetővé teszi Japánnak és az Egyesült Államoknak, hogy figyelemmel kísérjék Kína kommunikációját és csapatmozgásait, felkészítve őket a gyors cselekvésre. Ezen kívül lehetővé teszi számukra a csapatok és utánpótlások előzetes elhelyezését az egész régióban, ami jelentős logisztikai előnyt jelent egy háború esetén.

Mindez hatalmas árcédulával jár. Japán, amely hivatalosan pacifista nemzet, eddig valós hadsereg nélkül, valójában azt tervezi, hogy megduplázza védelmi kiadásait.