Október eleje óta a világ szeme ismét Izraelre vetül. Az országot ért brutális rakétatámadás mindenkit sokkolt, volumenében és hatékonyságában meglepetésszerű volt. A palesztin-izraeli konfliktus újbóli felszínre kerülése azonban korántsem tekinthető váratlannak: az állandó feszültség jól érezhető a Szentföldön.
A konfliktus mostani állásától és jellegétől érdemes lehet egy lépést hátralépni, hiszen tudható, hogy Jeruzsálem és vonzáskörzete évezredek óta egy forrópont a világtérképen.
Ez a kultúrák és vallások metszetében elhelyezkedő, a mai napig milliárdok által szent helyként tisztelt város kultikus jellegét illetően a világ egyetlen másik helyéhez sem hasonlítható.
Ennek megállapítása nem ad teljeskörű magyarázatot az évezredes forrongás megértésére, de bizonyos, hogy biztosít egy megkerülhetetlen olvasatot az értelmezéshez. Ha a vizsgálat tárgyát és helyszínét még inkább szűkíteni kívánjuk, a jeruzsálemi Templom-hegyet (másként: Mória-hegy) érdemes szemügyre venni.
Miért a Templom-hegy a palesztin-izraeli konfliktus legszimbolikusabb jelképe? Miért van a hegynek kiemelkedő jelentősége és mi a zsidóság mai álláspontja a templommal kapcsolatban?
A Templom-hegy történetéről
A jeruzsálemi Templom-hegy a judaizmus legszentebb szakrális helyszíne. Az aggada[1] szerint már a világmindenség keletkezése is ide köthető, hiszen a világ a Mória-hegy egyik sziklájából lett formálva. Ezen felül a hagyomány szerint a Templom-hegyen van az a szikla, amin Ábrahám saját fiát, Izsákot készült feláldozni, és ami később az első és a második zsidó templom főoltára is lett: a Szentek Szentjének alapzata.
A Templom-hegy feltehetően már Dávid király kora előtt is jelentős kegyeleti hely volt, ahova a bibliai hagyomány szerint Dávid Isten kinyilatkoztatására épített először zsidó oltárt. Az első templomot Salamon király idején építették fel Kr. e. 967-ben, amikor az elkészült templom harmadik terében meggyulladt Isten földi jelenlétének „szent lángja”, ami ezáltal e szentség örök otthonává tette a Templom-hegyet, determinálva ezzel a zsidóság templomának mindenkori helyszínét.
Az első templom egészen Kr. e. 586-ig állott, amikor II. Nabukodonozor Jeruzsálem végső sikeres ostromakor leromboltatta a várost, a papságot meggyilkoltatta, a zsidó lakosság jelentős részét pedig deportálták (babiloni fogság).
A zsidóság helyzete akkor javult, amikor Jeruzsálem és környéke perzsa fennhatóság alá került, és a közösség engedélyt kapott a templom újbóli felépítésére. A második templom többéves bonyodalom után így Kr. e. 515/516 márciusában lett ünnepélyesen felszentelve. Az új templomot a későbbiekben számos atrocitás érte, amit a Kr. e. 1. században kezdődő római uralom idején újítottak fel I. Heródes vezetésével, ekkor nyerte el az épület a Jézus korából ismert képét.
Az idő múlásával a zsidó nép egyre ellenségesebben viszonyult a megszálló római uralomhoz, ami végül háborúskodáshoz vezetett. Többszöri támadások után végül – miközben a zsidóságot belülről is véres politikai ellentét húzta szét – Titus római hadvezér méretes seregével Kr. u. 70-ben sikeresen hódította meg Jeruzsálemet és adott parancsot a politikai és vallási élet központjaként is szolgáló templom lerombolására.
A pusztítás olyan végzetes volt, hogy a zsidók menekülni kényszerültek Júdeából, ami végső soron a zsidóság világban való szétszóródását eredményezte (diaszpóra).
Ezzel a zsidók utolsó temploma tehát végleg elpusztult, de a Templom-hegy szentsége a mai napig sem szűnt meg.
A középkorban Jeruzsálem muszlim uralom alá került, és a Templom-hegyen – amit az iszlám is szent helyként ismer – Abd al-Malik Omajjád kalifa épített először mecsetet a 7. század végén. Ekkor építették az al-Aqsa mecsetet és a Sziklamecsetet, amik mind a mai napig a Templom-hegyen állnak.
A ma élő zsidók kapcsolata a Templom-heggyel
A zsidó jogtudósok többsége a mai napig a halakha[2] azon olvasatát fogadja el, mely szerint a zsidó hívőknek tilos felmenni a Templom-hegyre.
Ennek az egyik oka az, hogy a ma élő összes zsidót tisztátalannak tartják erre, mert közvetve vagy közvetlenül minden ember kapcsolatban volt halottakkal.
A templom korában ugyanis az embereknek lehetősége volt az a víz által megtisztulni, ami a „vörös tehén” áldozatának hamvával volt vegyítve. Ilyen áldozati állat (ami a bűn jelképe) azonban a második szentély lerombolása óta nem áll rendelkezésre. Ezen felül magának a templomnak a pontos méretei sem ismeretesek, így azt sem tudják pontosan, hogy a Szentek Szentje hol helyezkedett el, amit kizárólag a főpap látogathatott meg, szigorú tisztasági szabályok megtartása mellett. Mindezen okok miatt tehát a zsidó jogtudósok többsége abszolút módon tiltja a Templom-hegy látogatását, aminek megszegése Karet büntetéssel jár, ami Isten által kiszabott halálbüntetésnek felel meg.
(Forrás: https://kepmas.hu/hu/jeruzsalemi-templom-hegy-miert-olyan-fontos-es-miert-haborus-konfliktusforras)
A rabbinikus tiltás mellett a 13. századtól fogva Jeruzsálem muszlim urai az iszlám híveinek kizárólagos jogává tették a Templom-hegy látogatását, így a hatnapos háborúig (1967) a kérdésfeltevés csupán teoretikus volt. (Ennek ellenére a 19. században állítólag számos zsidó meglátogatta a hegyet, amit a helyi tradicionális zsidó közösség igyekezett akadályozni.)
Amikor azonban Izrael Állam megszerezte a teljes Jeruzsálem feletti kontrollt (1967), a Templom-hegy ügye égető kérdéseket és komoly kihívásokat idézett elő.
Az ügy kapcsán az Izraeli Állam alapvetően a hatnapos háború óta óvatos egyensúlyozásra törekszik, meghagyva a hegy területe és épületei feletti muszlim kontrollt. A hegyen álló mecsetek így továbbra is muszlim istentiszteleti helyként funkcionálhatnak, amíg a zsidók a második templom nyugati támfalánál (Nyugati Fal) imádkozhatnak. Mindemellett a Templom-hegy megnyitásra került zsidók és keresztyének számára is, de az izraeli kormány megtiltotta, hogy nem muszlimok imádkozzanak a hegyen. (Utóbbi döntést az Izraeli Legfelső Bíróság sem érvénytelenítette.)
Az izraeli állam politikai egyensúlyozása a lehetőségekhez képest egy relatíve stabil állapotot eredményez a Moriah-hegyen, bár kétségtelen, hogy ennek a garanciáját nagy mértékben az izraeli rendőrség adja. Illetve meg kell jegyezni, hogy
a szent hely a mai napig egy feszültséggóc, ahol gyakoriak az atrocitások, ahogyan az például idén áprilisban vagy éppen október 4-én, három nappal az aktuális konfliktus előtt is történt.
Az zsidó társadalom nagy része elfogadja a Templom-hegy kapcsán kialakult sérülékeny status quo-t, bizonyos csoportok azonban elégedetlenek az állam óvatos politikájával, és a muszlim uralom felszámolását követelik. A legszélsőségesebb csoportokat pedig egészen a harmadik templom felépítésének bizarr gondolata motiválja erre.
Hogyan viszonyulnak a mai zsidó gondolkodók a harmadik templom gondolatához?
A mai is uralkodó farizeus-rabbinikus zsidó jogi gondolkodás az írott jog (a Mózesnek átadott 613 bibliai szabály) mellett a szintén kinyilatkoztatásból eredő, de csak évszázadokkal később írásba foglalt szóbeli jogot is elismeri kiegészítő jelleggel. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a zsidó kultúrában a jogtudós vált a legfontosabb szellemi vezetővé, a jogtudomány pedig a legfontosabb tudománnyá. Így a jogról való gondolkodás sose volt teljes mértékben egységes, a különböző rabbinikus irányzatok bizonyos kérdésekről eltérő véleményeket képviselhetnek, így van ez a harmadik templom kérdésével kapcsolatban is.
A vallásos ortodox zsidók túlnyomó része a késő 19. századig, elfogadva a száműzetés állapotát, alapvetően passzív álláspontot fogalmazott meg a zsidó közösség jövőjét illetően: időszemléletük szerint a feltámadást egy földönkívüli, isteni csodaként képzelték el.
Ennek megfelelően kizárólag Istentől várták a harmadik templom megépítését, így elméleti szinten elutasították a Templom-hegyre való belépést: ennek ideje csak a messiás világra érkezésével jön el.
A 20. század azonban sok szempontból is új lehetőségeket hozott a zsidó közösségek számára. A századforduló környékén egyre több zsidó döntött úgy, hogy a nemzeti haza (újbóli) megteremtése céljából hazatér a bibliai földre (alijázás), aminek következtében a hazatérő zsidók száma 1922-re elérte a 84 ezret, ami a következő tizenhét évben meghatszorozódott. A zsidó közösség szignifikáns gyarapodása, majd Izrael Állam megalapítás (1948) számos új lehetőséget és egyben kihívást okozott a vallásos zsidó jogtudósoknak. A cionizmus kérdése kapcsán az ortodox zsidók különböző csoportjai eltérő álláspontot fogalmaztak meg, és az új honfoglalás kérdése egy jelentős törésvonallá vált.
A klasszikus ortodoxia Haredi (ultraortodox) csoportja teológiai alapon utasítja el a cionizmus gondolatát. Megmaradva a 19. századi klasszikus nézetnél, vonakodva figyelték a kibontakozó új zsidó állam létrejöttét. A Haredi zsidók a bibliai történelemszemlélettől idegennek látják a száműzetés és a feltámadás között egy új zsidó állam létrejöttét, így a cionizmust a történelem illegitim befolyásolásának tartják. Szélsőségként Eda Haredit és Neturei Karta a cionizmust egyenesen az ördög művének tulajdonítják, ami eltereli a zsidóságot a feltámadás felé vezető útról. Véleményük szerint a zsidóság kizárólag Isten akaratából és parancsából térhet vissza otthonába.
Ennek megfelelően a Templom-hegy emberkéz általi birtokbavételét éppúgy utasítják el, mint a cionizmust.
A Haredi zsidókkal ellentétben az ortodox cionisták vallási jelentőséget tulajdonítottak az őshazába való visszavándorlásnak és az új állam létrejöttének: szerintük a cionizmus egyenesen a megváltás első szintje. Véleményük szerint el fog jönni az idő, amikor Izrael Államban a szekularizmus helyét átveszi majd a szentség, és a valláshoz visszatérő zsidóság így felkészültté válik a megváltásra. Gush Emunim szerint az elfoglalt bibliai területekre való letelepedés Isten akaratából való kötelezettség a zsidók számára, így a telepesmozgalom szerinte közelebb hozza a megváltást. A kezdeteben passzív ortodox cionista mozgalom a 20. század harmadik harmadában megkerülhetetlen politikai erővé nőtt, és az izraeli politikai spektrumon a szekuláris cionisták és az anticionista ortodoxia közé pozícionálható. Nem véletlen, hogy a szekuláris-vallásos állam vita a modern izraeli politika egyik fő törésvonala, ami az aktuálpolitikára is nagy hatással van.
Az ortodox cionista közösségek között helyezkednek el azok a csoportok is, akik a többségi álláspontot elutasítva a zsidó jog értelmében elfogadják, sőt bátorítják a Templom-hegy zsidók általi látogatását, de akár szembe menve a jogszabályokkal az imádságot is.
Ez természetesen egy radikális álláspont, ami csak meghatározott vallásos zsidó körökben élvez aktív támogatottságot, de kétségtelen, hogy az ügy talán fő élharcosát, a Temple Institute fenntartását még kormányközeli személyek is támogatják. Látni kell tehát, hogy az izraeli társadalom álláspontja ebben a kérdésben és az államiság jövőjével kapcsolatban általában meglehetően megosztott, és a két pólus rendkívül távol áll egymástól.
Milyen hatással lehet az aktuális konfliktus a Templom-hegy jövőjére?
A palesztin-izraeli konfliktus újbóli fellángolásának hosszabb távú kifutására jelen írás keretei közt nem érdemes predikciókat megfogalmazni. Az mindenesetre igen valószínűnek tűnik, hogy Izrael meg fogja őrizni a Jeruzsálem és ezáltal a Templom-hegy feletti de facto kontrollt is. Bár elképzelhető, hogy a korábbi erőviszonyok a későbbiekben még inkább az izraeli fél javára fognak billenni, valószínűtlennek tűnik, hogy az izraeli döntéshozatal ezt rendkívül kényes politikai-vallási kérdést megbolygassa. Bár bizonyos körökben lenne igény a templom-hegyi status quo megváltoztatására, a muszlim őrizet és istentiszteleti helyszín minden bizonnyal fenn fog maradni, természetes az izraeli rendőrség szigorú felügyelete mellett.
[1] Az aggada elsősorban morális tanításokat, kiemelkedő tanítók részben legendás életrajzát, bölcsességirodalomba tartozó mondásokat és egyéb, nem jogi tartalmú, elsősorban rabbinikus hagyományt foglal magában.
[2] A halakha (szó szerint járás) szó a normatív hagyomány összefoglaló megnevezése, amibe beletartozik a rítusra, a kultuszra, a tisztaságra, az ünnepekre és más vallási kérdésekre vonatkozó szabályok összessége is.
(Borítókép: Panoráma kilátás a naplementében a Templom-hegyre / készítette: Jason Busa / stock.adobe.com)
