A Baltikum országainak biztonsági környezetét hosszú idők óta Oroszország agressziója dominálja. Az 1994-es függetlenedés után gyakorlatilag a semmiből kellett újjáépíteni hadseregüket és országuk védelmi képességeit. Mára Észtország, Lettország és Litvánia is NATO-tagország, Finnország (és a hiányzó magyar ratifikáció esetén Svédország) NATO csatlakozásával pedig Oroszország akaratlanul NATO-szigetté tette a számára stratégiailag kritikusan fontos Balti-tengert. A cikk a Baltikum védelmével foglalkozik NATO szemszögből.
A 2022-es orosz invázió megváltoztatta Európa biztonsági környezetét és óriási hatást gyakorolt a Balti-államok és a Balti-tenger biztonságára is. Növekvő védelmi költségvetések, védelmi tervek újragondolása, új NATO-tagállamok és még rengeteg változás történt a szövetség keretein belül. A Balti-államok különösen kitettek lehetnek egy esetleges orosz agressziónak ennek eredményeképp a NATO számára is prioritás a Balti-államok védelmének közös biztosítása. Ezt mutatja az is, hogy a 2023-as NATO csúcsot Vilniusban tartották.
Litvániát találhatjuk a legkiszolgáltatottabb helyzetben a Suwałki-folyosó miatt, mely egy katonailag nehezen védhető folyosó Lengyelország és Litvánia között. Egy esetleges orosz támadással Kalinyingrádból vagy Fehéroroszországból, a Balti-országok leválaszthatóak lennének Lengyelországtól, és egyben a NATO-tól is, hiszen szárazföldön ez az egyetlen, keskeny folyosó az összeköttetés. Ezt a képet az új csatlakozások azért árnyalják, hiszen Finnországgal és várhatóan Svédországgal a Balti-tagállamok területei könnyebben védhetővé válhatnak.
A Suwalki-folyosó. Kép forrása: https://cersipamantromanesc.wordpress.com/2023/07/18/coridorul-suwalki-si-importanta-lui-strategica-enorma-pentru-nato-si-uniunea-europeana-dar-si-pentru-rusia/
Védelmi változások a Balti-államokban a háború után:
Az egyik nagy változás a sorkatonaság visszavezetése hozta, immár Lettországgal együtt mindhárom Balti-országban sorkatonaság működik. Változás történt a védelmi költségvetésben is. Ahogy a lenti táblázatban leolvasható a Balti-országok esetében a NATO által kért 2% teljesítve volt, azonban a háborút követően megegyeztek az államok a GDP védelmi célokra történő fordításának 3%-ra való emelésére.
Érdemes megvizsgálni a fegyver importokat is, Észtország esetében 12 db dél-koreai K9 Thunder önjáró löveget szereztek be, ami jelenleg az egyik legjobb lövegnek számít a piacon, HIMARS rakéta-rendszert vásároltak az Egyesült Államoktól, CV-90 svéd gyalogsági harcjárművet Norvégiától, Blue Spear hajók ellen alkalmazható rakétákat Izraeltől.
Lettország esetében 6 db S-70 Black Hawk helikoptert az Egyesült Államoktól, Scimitar harckocsit Nagy-Britanniától, rakétákat Izraeltől, és légvédelmi radart Svédországtól. Litvánia Észtországhoz hasonlóan HIMARS rendszerre ruházott be, Hunt osztályú aknamentesítőt Nagy-Britanniától és német PZH 2000 német önjáró löveget.
| Észtország | Lettország | Litvánia |
| 2,3% | 2,2% | 2,5% |
A három Balti-állam védelemre fordított kiadásai GDP/%-os arányban.
NATO-tervek a Baltikum védelmére:
A NATO harccsoportokkal van jelen a keleti szárnyon, ezek pedig megtalálhatóak: Bulgáriában, Magyarországon, Lengyelországban, Szlovákiában és a három Balti-országban. Az észt NATO-harccsoport keretnemzeti vezető állama Nagy-Britannia, a litvánoké Németország, a letteké pedig Kanada. Németország ígéretet tett a Baltikum védelmére, és további 4 ezer katonával bővítette jelenlétét Litvániában. A tavaly Madridban tartott NATO-csúcs természetesen a Baltikumot is érintette, a NATO Oroszországgal szemben a „megtorlás alapú” helyett, „megtagadás alapúvá” válik, az „előretolt jelenlét” pedig „előretolt védelemmé” alakult. Továbbá ki kell emelni az akár 300.000 fős erőt, mely 1 hónapon belüli mozgósítással bevethető lenne a keleti határokon.
A 2023-as Vilnius-i csúcs eredményeként a Balti-államok harccsoportjainak keretnemzetei további erősítésekre szánták el magukat: Németország a már említett 4000 fővel erősítette a harccsoportot, Kanada további 1200 embert vezényelt Lettországba és 15 db Leopard 2 harckocsit telepített, az Egyesült Királyság egy másik megközelítést választott, a fejlesztések inkább a készültség irányába mentek, hogyha szükséges képesek legyenek dandár szintűvé növelni a harccsoportot.
A Balti-országok védelmi terve 2008-ra vezethető vissza, amikor az orosz-grúz háború után számolni kellett Oroszország további agressziójára, akár Európa irányába is. A Vilniusi csúcs után a hangsúly a készenléten és a megerősítésen van. A szövetségesek továbbá megállapodtak abban is, hogy rotációs rendszerben erősítik a NATO integrált lég- és rakétavédelmi képességeit is a Baltikumra összpontosítva. A Baltikum légterének védelmében Magyarország is részt vesz a Gripenekkel.
Mivel járulnának hozzá az új csatlakozók a Baltikum védelméhez?
Finnország esetében már megtörtént a csatlakozás, 23.000 fős hadsereggel rendelkezik, de ez felbővíthető 280.000 főre, amennyiben a helyzet kritikussá válik. Finnország esetében a tüzérségi haderőnem kiemelkedően erős, de harckocsik számára sem panaszkodhat, hadserege Leopards 2A6 és 2A4-esekkel van felszerelve. Légierőben az F–35 Lightning II-nek a szállítása 2026-ban kezdődik, amely egy ötödik generációs vadászbombázó repülőgép, és a F/A–18 Hornet gépeket váltja fel.
Az érkező F–35 Lightning II vadászbombázó gépek. Kép forrása: https://www.blogbeforeflight.net/2021/12/finland-selects-f35.html
Svédország csatlakozása még nem hivatalos, de már csak Magyarország ratifikációjára vár a csatlakozáshoz, amely előbb vagy utóbb, de meg fog történni. Svédország nagyon erős haditengerészeti képességekkel rendelkezik, de tengeralattjáró és vadászgép gyártásban is kiemelkedő, gondoljunk csak a Gripenekre. Svédország megerősítette jelenlétét a stratégiailag fontos Gotland-szigeten is, ami a NATO-csatlakozás után Oroszország elleni NATO védelemben kiemelkedő szerepet kapna.
Bár Oroszország hadserege súlyos veszteségeket szenvedett eddig az orosz-ukrán háború során, azonban az vitathatatlan, hogy amennyiben a háború befejeződik az újjáépítés megindul, és nem lehet letörölni a térképről Oroszországot és az orosz hadsereget. Tehát az orosz agresszió fenyegetése nem áll meg, ezért mind a NATO-nak, mind pedig a Balti-tenger államainak hosszú távon kell számolni a fenyegetésekkel.
Ahogy láthattuk a Balti-államok megpróbálnak tenni saját maguk védelmére, modern eszköz vásárlásokon, hadsereg létszám növeléseken keresztül, de védelmük nagyban függ a NATO-tól, mely már Madrid után megkezdte a csapatok erősítését és az elrettentést a keleti-szárnyakon. A kihívások folyamatosak, azonban mind a Balti-államok, mind pedig a NATO próbál megtenni mindent, hogy felülkerekedjenek a Balti-tengerre veszélyt jelentő orosz fenyegetéssel szemben.
