Október 5-én jelent meg Reisz Gábor új filmje, a Magyarázat mindenre, ami végre nem csak generációs problémákkal és életérzéssel foglalkozik, hanem kőkeményen belenyúl a politikába és megalkot egy olyan filmet, ami kurzusokon átívelő tud lenni.
A film aktuál politizál, de nem a vásári paródia módon, ahogy sokan teszik azt a liberális értelmiség körében, hanem képes volt a mai Magyarország totálisan átpolitizált valóságát képernyőre vinni. A film egy kísérlet, ami bemutatja, hogy egy fiktív történetben, mi lenne az a valóság, ami megtörténne, ha egy érettségiző felhasználná a politikát arra, hogy a felkészületlenségét ráfogja a politikára.
A történet a filmhez megadott leírás alapján:
,,Nyár van Budapesten. A gimnazista Ábelnek az érettségire kellene készülni, de épp most ébredt rá, hogy szerelmes legjobb barátjába, Jankába. Janka jó tanuló, a vizsga miatt nem kell izgulnia, viszont ő is reménytelenül szerelmes, csak éppen a történelemtanárukba, Jakabba. Jakabnak családja van, pedagógusként próbál túlélni Magyarországon, és korábban már összetűzésbe került Ábel konzervatív apjával. A két részre szakadt társadalom feszültségei felszínre törnek, amikor Ábel történelemérettségije országos botrányba torkollik, ő pedig valahol a két oldal között áll, mindennek a kellős közepén, és még mindig szerelmes.”
A szimbolikus filmek legnagyobb problémái azok szoktak lenni, hogy a szimbolikus stílushoz erős, archetipikus karakterek, egy erős fő narratíva és egy fókuszált történetmesélés kell, amelyek miatt a karakterek nem életszerűen viselkednek, a főnarrativa leuralja a világot - nem tud a megalkotott világ részletei érvényesülni, ezért mű lesz a környezet - és végül a túl fókuszáltság miatt a formanyelv nem tud stilisztikus lenni. Ezek az ordító veszélyek ellenére - amely veszélyek egy nagyon szűk ösvényt jelölnek ki, amely ösvény metszete a szimbolikus filmeknek és egyszerre metszete a közönségfilmeknek is – sikerült megtalálni az aranyközéputat, amely útnak a lábnyomait, a hiteles szereplők, a mellékszállak és a történetmesélés adja.
hiteles szereplő alkotás
A filmben rendkívül hiteles alakításokat láthatunk. A főszereplő és az összes érettségiző mellékszereplővel találkozott már az ember az életében, ha mostanság érettségizett. A szerelmes, visszahúzódó fiú, aki beleszeretett az iskola legokosabb lányába, de pechjére a fiúnak nagyon nem megy a tanulás, főleg a történelem, amely tárgyból a múzsa remekel. A lány pedig tipikus archetípus, az a fajta halál idegesítő stréber lány, aki minden dolgozat előtt elmondja, hogy ,,jaj ezt de elbénáztam, semmit se tudtam, tuti megbuktam” aztán persze csillagos ötös dolgozatot ír. Az az archetípus, aki mindig fáradt és beleroskad a tanulásba, de cserébe még énekből is dicséretes. A lány, akiről meg is érthetjük, hogy miért is remekel töriből, hiszen a lány pedig a töri tanárába – egyoldalúan - szerelmes. Nem elég a kiválasztott szerepek valóságtól káprázó megírottsága, a színészek is minden egyes rezzenésükben karakterben maradnak.
Reisz Gábortól megszokva az apa szerep különösen kidolgozott és Znamenák István mindent meg is tesz, hogy ezt a néző is érezze. Furcsa, de megszokott módon pedig az anya szerep nem kap olyan domináns cselekményt befolyásoló részt, ami különösen felüdülő egy olyan filmben, ami a szülök-gyermek dinamikát markánsan használja.
Mellékszálak
Mivel a film stílusa miatt a karaktereknek archetipikusnak kell lenniük, ezért külön öröm, hogy nagyon hiteles karaktereket láthatunk. A film csontozatát nem csak a fő narratívát kitevő gerinc adja, hanem ugyanolyan fontos szerepet látnak el a borda csontok és végtagok, amely mellékszállak sokszínűvé teszik a rendező által megalkotott világot.
A filmnek a főnarratívájához szorosan nem köthető melléktörténések nem csak szórakoztató szálat biztosítanak, hanem némelyik egy külön novellesztikus jelentéssel bír például, amikor a fiatal töri tanár interjúvolja az idős bácsit, aki ott volt '56-ban és teljesen más dolgokat tartanak relevánsnak és máshogy is emlékeznek. Sok ilyen betét történettel a film nem csupán jó történet és jó analógia, hanem egy részleteiben kidolgozott remekmű, ami minimum 2x nézős.
Történetmesélés
A történetmesélés jól illeszkedik a cselekmény dinamikájához, külön napokra van szedve, epizódikusan, néha az elmesélő szempontját is változtatva, így megerősítve, hogy a film nem egy nézőpontot szeretne bemutatni, hanem egy szituációt, egy valóságot körbe járni, ezzel jelezve, hogy egy analógiát szeretne bemutatni az országunkról, nem csak egy fiktív történet, fiktív bonyodalmait. A magyar kórus betétek pedig egy élő atmoszférát teremtenek, amely atmoszféra megtestesül a sok közeli képpel, a színészek legkisebb arcjátékában is
Kurzus film vagy paradigma váltás?
A film magához képest és a szerző elősztorijához képest nagy gesztust ad a másik oldal felé, hiszen megszokhattuk, hogy a művész életben azok a nevek, amelyek csupán nevükkel képesek megtölteni egy színházat vagy egy mozitermet, ezek a nevek ott ócsárolják a kormányt, ahol csak tudják és ez a darabjuk, filmjük rovására is szokott menni, hiszen elvakultan egy társadalmi folyamatot csupán egy felől kritizálnak, így kialakul egy 80%-20% os megoszlás, amibe 80% ban a kormányt tüntetik fel rossz színben és 20%-ban az ellenzéket és a maguk tehetetlenségét, megalkuvását.
Ehhez képest a filmben valóban érződik a gesztus a másik oldal bemutatására is, bár nem sok sikerrel, azonban a szándéknak köszönhetően inkább érezhetünk egy 40%-60%-os megoszlást, ami magyar moziban sajnos már paradigma váltás, akkor is ha a film vége nem ad valódi megoldást.. Ha minimálisan elfogultan is, de a film valóban igyekszik a magyar valóságot bemutatni, egyszerre a történet segítségével és egyszerre az analógia segítségével. A film névválasztása összefoglalja, hogy mire használja a két kurzus az aktuál politikát, úgymond Magyarázat mindenre.
Ha szeretnénk mozivásznon külső szemlélőként megnézni, mi is folyik Magyarországon. Ha szeretnénk, hogy a magyar törzsi gondolkodásnak ne csak elszenvedői, hanem kritikusai tudjunk lenni, akkor érdemes megnézni a filmet. Bizonyos részei húsbavágóan emlékeztetnek a jó magyar karácsonyi ebédekre, ahol a húsleves és a rántotthús között az első Gyurcsányozás és Orbánozás elhangzik és teljesen megfertőzi a mindennapjainkat a Magyarázat mindenre.
Ha szeretnénk magyar nyelven, magyar moziban, a magyar valóságot látni, akkor érdemes minél hamarabb megnézni
