A szudáni események történelmi kontextusa
Az Észak-Kelet-Afrikában található Szudán 1956-ban vívta ki függetlenségét a brit gyarmatbirodalomtól, azonban az utána lévő évtizedekben egymást követték az összetűzések és politikai belharcok, amik gyengítették az ország gazdaságát és stabilitását. A folyamatosan váltakozó rezsimek nehezen nyerték el a különböző politikai csoportok általános és hosszan tartó elfogadását. Szudán történelmét több hosszan tartó polgárháború is végigkísérte; az elsőre 1955 és 1972 között került sor, azonban a békemegállapodás megkötése után nem sokkal, 1983-ban a déli gazdasági fejlődés viszonylagos hiánya a regionális sérelmek új forrásává vált és újra kiéleződött a viszály az északi vezetők és a déli tartományok között.
Kiemelt szerepet játszott a polgárháborús eseményekben Dárfúr, Szudán egyik délnyugati tartománya, ami a kartúmi kormány mellőzésének köszönhetően mindig is elmaradottabb volt a többihez képest. A dárfúri válság több tényező együttes hatásában gyökerezik: az erőforrások szűkössége, amit a rendkívüli aszályok is súlyosbítanak, továbbá a törzsi konfliktusok és a dárfúriak körében elterjedt benyomás, hogy háttérbe vannak szorítva és ezáltal kizárják őket a szudáni olaj hasznából. A háború frontvonalai jellemzően az északi, arab nyelvű kartúmi iszlám kormány és a déli, főként keresztény és animista fekete lázadók között húzódtak.
A térképen narancssárga színnel jelölt Dárfúr Szudán egyik legszegényebb régiójaként van számon tartva
Kép forrása: ResearchGate
A hosszan tartó polgárháború végül 2005-ben ért véget egy átfogó békemegállapodás megkötésével, ezzel pedig a 20. század második felének egyik leghosszabb és legvéresebb konfliktusa zárult le. Megközelítőleg 1,9 millió ember halt meg ez alatt a közel két évtized alatt, valamint több mint 4 millióan kényszerültek elhagyni Szudán déli területeit valamelyik szomszédos ország, elsősorban Csád vagy a Közép-Afrikai Köztársaság felé. A polgárháborút lezáró átfogó békemegállapodás egyik feltétele volt, hogy a lakosság 2011-ig népszavazással dönt majd a déli területek teljes függetlenedéséről. Ez meg is történt és 2011-ben létrejött Dél-Szudán állam.
Azonban a 2005-ben aláírt referendum nem számolt el a civilek ellen elkövetett brutalitással, továbbá nem foglalkozott a délen élők jogfosztottságával és sérelmeivel, amelyek máris új fegyveres felkelésekhez vezettek. 2013 decemberében pedig újra kitört a polgárháború, amely az etnikai megosztottságon és sérelmeken alapult, valamint az ezeket manipuláló politikai elit hatalmi harcának eredménye volt.
A jelenleg zajló fegyveres konfliktus és annak következtében kialakult humanitárius válság
A jelenleg is folyó konfliktus az ország déli felén a legrosszabb, ugyanis a politikusok által folyamatosan atrocitás éri az itt élő kisebbségi népcsoportokat, az igazságszolgáltatáshoz fordulni pedig alig van lehetőség, mivel Dél-Szudánban az igazságügyi infrastruktúra gyakorlatilag teljesen szétesett. Az Afrikai Unióval közösen egy vegyes bíróságot kellene felállítania az országnak, amely a második polgárháború és a 36 hónapos átmeneti időszak alatt elkövetett visszaélésekért leginkább felelős személyeket állítaná bíróság elé. A kormány 2021 januárjában végül jóváhagyta ezen intézmények, köztük a háborús bűnökkel foglalkozó bíróság létrehozását, azonban ezeknek az ígéreteknek a mai napig nem tett eleget.
Az országban zajló háborús események 2023. április 15-én kezdődtek, miután az évek óta tartó feszültség az ország két hatalomgyakorlója, Abdel Fattah al-Burhan tábornok és Mohamed Hamdan Dagalo tábornok által vezetett Szudáni Fegyveres Erők (Sudanese Armed Forces - SAF) és a félkatonai Gyors Támogató Erők (Rapid Support Forces - RSF), szembetűzésbe keveredtek egymással. Az azóta tartó fegyveres harcok a főváros, Kartúm és a dárfúri régió körül összpontosulnak.
A harcok kezdetben Kartúm utcáin zajlottak, azonban azóta átgyűrűztek más területekre is. Jelentések szerint a kezdeti időszakban több nemzetközi szervezet tulajdonában lévő épületet foglaltak el és fosztottak ki fegyveres milíciák, például országszerte megszállták az ENSZ és a nem kormányzati szervezetek épületeit, valamint az Európai Unió kartúmi nagykövetét katonák bántalmazták az otthonában. A SAF intenzív bombázó hadjáratot indított Kartúmban, nem kímélve semmilyen célpontot. Több elemző szerint Szudán a jemenihez hasonló állami összeomlás előtt áll, tovább gyengítve ezzel politikai és gazdasági pozícióját a régióban és a kontinensen.
Az április óta történt harcok és az annak következtében otthonukat elhagyni kényszerülő emberek száma Szudánban
Kép forrása: UNOCHA
Szudánban azóta nagyszabású humanitárius válság van jelen (habár az élhetési körülmények korábban sem voltak kielégítőek az évtizedek óta tartó válságoknak köszönhetően), a lakosság fele - 24,7 millió ember - humanitárius segítségre és védelemre szorul. Körülbelül 5,3 millió ember kényszerült lakóhelye elhagyására az országon belül vagy a szomszédos országokba.
A harcok sokszor a civil lakosságot is érintik, valamint nem kímélnek közintézményeket, középületeket sem; még kórházakat is támadtak meg, romboltak le vagy foglaltak el fegyveres erők az elmúlt 7 hónapban. A közelmúltban nyugtalanító hírek kezdtek el keringeni a civilek elleni erőszak és támadások fokozódásáról - beleértve azt is, ami úgy tűnik, hogy etnikai alapon történik Dárfúrban.
Civilek menekülnek Szudánból
Kép forrása: Jason Patinkin
A BBC újabb és újabb bizonyítékokat tár fel arról a brutális etnikai erőszakról, amely azóta söpört végig Nyugat-Szudánon, hogy áprilisban harcok törtek ki két rivális katonai csoport között. A műholdas és a közösségi média adatainak elemzése azt mutatja, hogy a polgárháború kezdete óta legalább 68 dárfúri falut gyújtottak fel fegyveres milíciák. Nem ez lenne az első eset, hogy Szudánban etnikai alapon történnek támadások a civil lakosság ellen. Korábban az Amnesty International és a Human Rights Watch, emberi jogvédő szervezetek, valamint a brit kormány is egyértelmű bizonyítékokat szerzett azzal kapcsolatban, hogy 2016-ban a szudáni kormány vegyi fegyverekkel bombázott településeket etnikai tisztogatás céljából.
Az Amnesty International által végzett kutatómunka, műholdas felvételek, a túlélőkkel készített több mint 200 mélyinterjú, valamint a szörnyű sérüléseket szenvedett csecsemőket és kisgyermekeket ábrázoló több tucatnyi megdöbbentő kép elemzése alapján a vizsgálat azt mutatja, hogy 2016 januárja óta legalább 30 valószínűsíthető vegyi támadás történt a dárfúri Jebel Marra térségében. A támadások során több százan vesztették életüket, jórészt fiatalok és gyermekek. A rossz és hiányos egészségügyi körülmények következtében pedig sokakat nem sikerült megmenteni és a vegyi anyagok által okozott sérüléseikbe haltak bele. Tirana Hassan, a szervezet válságkutatási igazgatója így nyilatkozott az eseményekkel kapcsolatban: "A vegyi fegyvereket évtizedek óta betiltották, mert az általuk okozott szenvedés mértéke soha nem igazolható. Az a tény, hogy a szudáni kormány most ismételten saját népe ellen használja őket, egyszerűen nem hagyható figyelmen kívül, és cselekvést követel."
Az események igazolását azonban nagyban nehezíti, hogy a kormány által bevezetett belépési korlátozások értelmében egyetlen újságíró, emberi jogi nyomozó vagy humanitárius szereplő sem végezhetett semmilyen értékelést a területen. Jelenleg több nemzetközi segélynyújtó szervezet próbál ellátmányokat eljuttatni a rászorulóknak, de a lehetőségeik sajnos limitáltak.
Nők nézik a határt, remélve, hogy rokonaik elérik Csádot és megmenekülnek a halál elől, 2023. november 7.
Kép forrása: El Tayeb Siddig/Reuters
A Reuters jelentése szerint idén április és június között az RSF és a vele szövetséges arab milíciák hetekig tartó szisztematikus támadásokat hajtottak végre a maszalitok, El Geneina többségi afrikai törzse ellen. Ez csupán egy, a sok célzott támadásból, amelyet a főként délen élő afrikai törzsek ellen hajtanak végre. A közvetítő felek próbálnak tűzszünetet elérni a két fél között, azonban eddig minden tárgyalás és próbálkozás kudarcba fulladt.
Az egyértelműen látszik, hogy Szudán lakossága komoly válsággal néz szembe és egyetlen reménye az abból való kilábalásra az, ha a szemben álló RSF és SAF lehetővé teszi, hogy nemzetközi segélyszállítmányok érkezhessenek az országba. Jelenleg az ország külső segítségben reménykedhet, azonban a nemzetközi közösséget más események foglalkoztatják és a szudáni történések nincsenek napirenden, főleg a közel-keleti konfliktus óta.
Borítókép forrása: Ashraf Shazly/AFP
