A választójog egyenlősége a modern demokráciák egyik legfontosabb alapelve, melyet Magyarországon az Alaptörvény 2. cikke rögzít. Tökéletes egyenlőség azonban nem létezhet, a választási rendszerek akarva-akaratlanul mindig torzítani fognak a mandátumarányokon. Például, ha egy választókerületben csak 78 000 választó él, még egy másikban 85 000, és mindkét választókerület egy-egy képviselőt választ, akkor az előbbi választókerületben leadott szavazat 9%-kal fog többet érni, mint az utóbbiban.
A többségi választási rendszerekben természetüknél fogva kialakul a választójog egyenlőtlensége. Ennek szélsőséges példája az Amerikai Egyesült Államok, ahol az Elektori Kollégiumi rendszer furcsaságai miatt az amerikaiak 80%-ának a szavazata a végső elszámolásban gyakorlatilag semmit nem fog érni. Az USA 50 tagállamából körülbelül 40-ben eleve lefutott a két nagy párt közötti mérkőzés, és az itt élő közel 270 millió embernek a szavazata közel sem lesz olyan értékes, mint a 2020-as elnökválasztáson a 8 úgynevezett "swing state"-ben, vagyis ingadozó államokban élőké.
A 8 csatatérállam: Arizona, Minnesota, Wisconsin, Michigan, Pennsylvania, Észak-Karolina, Georgia, Florida Forrás: Politico |
Tehát ötből négy amerikai olyan államban él, amely történelmi, demográfiai, szociológia vagy gazdasági okokból kifolyólag annyira kiszámíthatóan demokrata vagy republikánus államokká váltak az utóbbi évtizedekben, hogy mind a demokrata, mind a republikánus elnökjelöltek előre tudják, hogy melyik jelölt fog az adott államban a választás napján győzedelmeskedni, a kampány végső kimenetelétől teljesen függetlenül.
Példának okául a 2020-as elnökválasztási kampány során Donald Trump nem költött pénzt Massachusettsben hirdetésekre, és egy kampányeseményt sem tartottak az államban, mert előre tudták, hogy a demokraták úgyis simán győzni fognak az államban, hiszen utoljára 1984-ben győzött republikánus jelölt Massachusettsben. És ez így is történt: Joe Biden a szavazatok 65%-át megszerezve, több mint 33%-kal előzte meg Trumpot a Bostonról híres államban, ezzel mind a 11 elektori szavazatot begyűjtve. Magyarul: teljesen mindegy lett volna Trumpnak, hogy 33%-ot, vagy 38%-ot, vagy akár egy erős kampánnyal 40%-ot szerez az államban, a 11 elektori szavazat mindegyike így is, úgy is Joe Bidenhez került volna.
Massachusetts állam: 1,2 millió szavazatos Biden győzelem Forrás: CNN |
Hasonló taktikát követett a Biden kampány például a Közép-Nyugaton található Oklahomában. Az olajkitermelésről híres, vidékies jellegű, főként idősebb, fehérek által lakott államban teljesen esélytelenül indul egy liberális, baloldali, zöld politikai programmal fellépő jelölt. A Demokrata Párt utoljára 1964-ben tudott győzelmet aratni az államban. Trump végül a szavazatok 65%-át zsebelte be és minden oklahomai megyében győzelmet arattott, Biden csak 32%-ot kapott, így mind a 7 elektori szavazat az akkori elnökhöz került. Tehát Bidennek is teljesen felesleges lett volna plusz erőforrásokat Oklahomába fektetnie, annak érdekében hogy esetleg pár százalékkal jobban teljesítsen, mert a 7 elektor mindenképpen Trumphoz került volna.
Pirosba borult egész Oklahoma a 2020-as elnökválasztáson: magabiztos Trump győzelem Forrás: CNN |
Ellenben ha megnézzük Michigan államot, akkor ott a 2016-os választáson csak 11 000 szavazat, azaz 0,23% volt a különbség Trump javára. Nem véletlen, hogy mindkét jelölt óriási erőforrásokat fektetett az államban való győzelembe. Ha csak egy szavazattal is felülkerekedik az egyik jelölt a másikon, akkor mind a 16 elektori szavazatot megszerzi. Végül Biden nyert, nem egészen 2,7%-kal, ami jelentősen hozzájárult a demokrata jelölt végső győzelméhez.
Michigan állam választási eredménye 2020-ban. Hajszállal, de Biden győzött. Így minden a 16 elektori szavazatot ő kapta. Forrás: Politico |
A fenti három példa jól jelzi, hogy az elnökválasztások kimenetele egyre inkább néhány ingadozó államon múlik, ami hatalmas befolyást biztosít az ezekben az államokban élő szavazóknak az Egyesült Államok politikájára. A 2020-as választás alig több mint 40 000 szavazaton múlott, amely mindössze három ingadozó államban oszlott meg. 2016-ban kevesebb mint 80 000 szavazat döntött, szintén három államban.
Az elnökválasztások országos eredményei azonban már teljesen más képet mutattak. Hillary Clinton 2,8 millióval több szavazatot kapott, mint Trump, Joe Biden pedig már 7,1 millióval. Sőt, az elmúlt öt elnökválasztáson a győztes átlagosan 5 millió szavazattal felülmúlta az ellenfelét. Csak hát az országos eredmények inkább számítanak érdekes statisztikának, jogi kihatásuk az elnök személyére (egyelőre legalábbis) nincsen.
Karikatúra Trump 2016-os választási győzelméről Forrás: National Popular Vote |
A magyar sajtóból figyelve az amerikai poltikát úgy tűnhet, hogy négyévente rendkívül szoros kimenetele van az elnökválasztásoknak. Az elnökök megválasztásának jelenlegi, államok szerinti választási kollégiumi rendszere egyre szorosabb versenyeket állít elő, mert egyre kevesebb emberen és egyre szorosabban megosztott államokban dől el, hogy kihez kerülnek a Fehér Ház kulcsai. Eléggé megkérdőjelezhető, hogy ez olyan választásokon történik, amelyek valójában egyáltalán nem is szorosak. Emellett pedig a szoros választási különbségek a választások utáni újraszámlálásokat, ellenőrzéseket és pereket - sőt, akár ahogyan azt 2021. január 6-án láthattuk lázadásokat is - eredményezhetnek.
Egy vesztes jelölt 40 000 szavazatot simán át tud fordítani különböző jog eljárásokkal. 5 millió szavazat megdöntése viszont szinte lehetetlen lenne. A jelenlegi rendszer tehát egyre nagyobb veszélyt jelent a békés hatalomváltásra. Emellett megfosztja amerikaiak millióit saját egyéni hatalmuktól is. Egy New Yorkban élő konzervatív szavazó számára, vagy egy Alabama államban lévő liberális választópolgárnak a jelenlegi rendszerben semmilyen olyan ösztönző metódus sincs, ami arra sarkallná az elnökjelölteket, hogy a szavazatukat megpróbálják elnyerni. Egy elnöknek nincs szüksége egy széleskörű országos választói koalícióra, csak egy jól mozgósított bázisra néhány ingadozó államban. A kisebb és radikálisabb bázisnak szóló kampányok pedig egyre megosztóbb kampányokhoz vezetnek.
A 2020-as elnökválasztások eredményeinek beérkezését napokon át izgatottan figyelték az egész Világon. Valójában már az urnazárásokat követően pár órával kiderült, hogy Joe Biden országosan több millió szavazattal vezet. Végül több mint 81,3 millió szavazatot szerezve 7 millió szavazattal előzte meg Donald Trumpot. Forrás: NBC News |
És egyre valószínűbbé válik, hogy a jelölteket úgy választják majd elnökké a jövőben, hogy országszerte nem is kapják meg a legtöbb szavazatot. Ez már kétszer megtörtént ebben az évszázadban, 2000-ben és 2016-ban.
Mi lehet a megoldás?
A fentiek miatt az amerikai politikában egyre népszerűbb javaslatnak számít az Elektori Kollégium eltörlése. Ehhez azonban alkotmánymódosításra van szükség, amit szinte lehetetlen keresztülvinni, mert ehhez a Kongresszus kétharmados szavazatára, valamint az összes állami törvényhozás háromnegyedének jóváhagyására lenne szükség.
De addig is néhány tagállam összeállt és megpróbál alternatívát nyújtani, ez az úgynevezett Nemzeti Választási Államközi Megállapodáshoz. A javaslatot támogató politikusok szerint ez a megállapodás mentheti csak meg az amerikai demokráciát, mert egy alkotmánymódosítás nélkül garantálná az elnökséget annak a jelöltnek, aki országszerte a legtöbb népszavazatot kapja.
A rendszert egyre több államban aktiválják. Forrás: Daily Kos Elections |
Hogyan működne a rendszer?
Az Egyesült Államok alkotmánya minden államnak a képviselői és szenátori létszámával megegyező számú elektort rendel. Jelenleg a választók száma összesen 538. Tehát aki 270 vagy annál több szavazatot kap az elektori kollégiumban, az lesz az elnök. Az alkotmány II. cikke lehetővé teszi az államok törvényhozói számára, hogy az elektorokat tetszésük szerint osszák ki. Tehát csak annyi szükséges, hogy azok az államok, melyek elektori szavazatait összeadva legalább 270 elektori szavazattal rendelkeznek megállapodjanak abban, hogy az összes elektori szavazatukat annak az elnökjelöltnek adják, aki országosan a legtöbb szavazatot kapja, függetlenül attól, hogy a saját államukban milyen eredmény születik.
Az erre irányuló mozgalom már elindult. 15 tagállam és a Columbia körzet csatlakozott a megállapodáshoz, így ha elegendő állam csatlakozik, akkor az összes elektori szavazatukat a népszavazás győztese kapja.
A tömörülés államai együttesen 205 elektori szavazattal rendelkezik. Tehát már csak néhány további, legalább 65 elektorral rendelkező államnak kell csatlakoznia a megállapodáshoz és az elektori kollégiumnak vége van. Michiganben nemrég jelentették be, hogy népszavazást tartanak majd novemberben a törvényjavaslathoz, ahol amennyiben az igenek győznek, akkor már 220-ra emelkedne a támogató elektorok száma (még 50 elektor kell). Természetesen ez a terv jogi kihívásokkal fog szembesülni. Rengeteg olyan érdekcsoport van, akiknek a jelenlegi rendszer fenntartása előnyös lenne. De ha elég állam áll a kezdeményezés mellé, akkor Amerika soha többé nem fog olyan elnököt választani, aki elveszíti az országos szavazást. És többé nem egy maroknyi szavazat döntene a győztes kilétéről. Ahhoz, hogy a maradék 50 elektori szavazattal rendelkező államot összegyűjtsék, különböző amerikai civil szervezetek kezdtek olyan, a most novemberi állami szenátusi és képviselőházi, illetve kormányzóválasztási jelöltek mellett kampányolni, akik támogatják a javaslatot.