Az államalapítás óta eltelt 1024 év során Magyarország államformája számos alkalommal változott meg, melyet az ország nevének változása is jól tükröz. Hazánk évszázadokon keresztül Magyar Királyságként volt ismert, de hivatkoztak rá Magyar Köztársaságként, vagy egyszerűen Magyarországként is. Az aktuális államformák jól tükrözték a globális politikai viszonyok alakulását, hiszen Magyarország államformája a történelem során jellemzően megegyezett a környező államok államformájával.
A honfoglalást követő évtizedekben a magyarságot fejedelmek irányították és I. István megkoronázásáig állam nélküli szervezetként, fejedelemségként tekintettek a Kárpát-medencében berendezkedő őseinkre. Szent István a nyugati kereszténység felvétele mellett kötelezte el magát és népét, ezzel kijelölve a magyarság útját a történelem ezt követő évszázadaira. István keresztény államot alapított, mely miután István felkent, apostoli király lett, az európai királyságok között, Európa szívében tartós hatalmi tényezővé vált. Az ország államformája királyság, monarchia lett, mely hazánk több, mint ezeréves történelmének nagy részében változatlan maradt. Az állandóság oka a nemzetközi politikai dinamikában keresendő, hiszen kijelenthető, hogy a monarchia, mint államforma az angol polgári forradalom kibontakozásáig – a 17. század közepéig Európa államainak kizárólagos államformája volt.
A parlamentáris monarchia Angliában az országot gyors fejlődéshez és nemzetközi befolyásának növeléséhez segítette, míg a szigetország riválisa, Franciaország, a monarchia intézményéhez ragaszkodva fokozatosan lemaradt a gazdasági és katonai teljesítőképesség szempontjából is. A lemaradás hosszú távú következménye a francia forradalom és az azt követő évtizedek eseményeinek kibontakozása volt, mely nagyban hozzájárult az Európa szerte megjelenő antiroyalista mozgalmaknak.
A franciaországi események hatására Európa nagy múlttal rendelkező uralkodó dinasztiái, a Habsburg, Romanov és Hohenzollern család tagjai megalapították a Szent Szövetséget, mely az európai abszolút monarchiák katonai és politikai szövetségét jelentette. A Szövetség célja a francia forradalomhoz és az azt követő összeurópai instabilitáshoz hasonló események megakadályozása volt. Az 1815-ben köttetett szövetség bő három évtizeden keresztül megőrizte Európa békéjét és szavatolta a fent említett királyi házak uralmát a kontinens befolyásos államaiban, a Habsburg és Orosz Birodalomban, valamint a Porosz Királyságban.
Az 1848. tavaszán Európán végig söprő forradalmi hullám Magyarországra is eljutott és fontos mérföldkőhöz vezetett az ország államformáját illetően. Az 1848. márciusi forradalomból szabadságharccá vált események egyik kulcspillanata 1849. április 14., amikor a debreceni Nagytemplomban az Országos Honvédelmi Bizottmány kiadta a Függetlenségi Nyilatkozatot, mely deklarálta a Habsburg-ház trónfosztását. A szabadságharc eseményei és a belpolitikai helyzet azonban nem tette lehetővé az államforma tisztázását, államfőnek Kossuth Lajost választották, aki a kormányzó-elnök titulust viselte. A szabadságharc leverését követően Magyarország ismét monarchia lett, és az is maradt az első világháború lezárásáig, Ferenc József, majd IV. Károly államfők vezetésével.
A Habsburg-ház trónfosztása 1849. április 14-én Debrecenben
Forrás: Cultura.hu
Az első világháború a Központi Hatalmak vereségével ért véget, megindult az Osztrák-Magyar Monarchia és a történelmi Magyarország felbomlása, nemzeti tanácsok szerveződésével, utódállamok kikiáltásával. A magyarországi események az őszirózsás forradalom kitöréséhez és az első Magyar (Nép) Köztársaság megalakulásához vezettek. Az államfői tisztséget 1919. januárjától Károlyi Mihály töltötte be köztársasági elnökként, de csupán kevesebb, mint fél éves regnálása után az ország államformája ismét változott. A kommunisták hatalomátvételével létrejött a Tanácsköztársaság, melynek elnöke Garbai Sándor lett, de hivatali ideje alig haladta meg elődjéét.
Garbai Sándor, a Magyarországi Tanácsköztársaság elnöke
Forrás: wmedia.org
A konszolidációs folyamat részeként több megbízott államfő is állt az ország élén, majd 1920. márciusában a Nemzetgyűlés döntést hozott az államforma kérdését illetően. Mivel az 1918. ősze óta eltelt időszak eseményei lejáratták a köztársaság intézményét a monarchia visszaállítása tűnt a legbiztosabb megoldásnak, de az államfő kiválasztása komoly vitát gerjesztett a Habsburg-párti legitimisták és a Habsburg család visszatérését ellenző szabad királyválasztók között. A legitimisták táborát számos befolyásos politikus, többek között Bethlen István, Teleki Pál és ifj. gr. Andrássy Gyula erősítette, ennek ellenére IV. Károly nem térhetett vissza Magyarországra. A Nemzetgyűlés az ellenforradalom egyik kulcsemberét, a korábbi tengerésztiszt Horthy Miklóst választotta kormányzónak, aki az államfői tisztséget 24 éven keresztül töltötte be. A két világháború között a tengeri kijárattal nem rendelkező Magyarország olyan király nélküli királyság volt, melynek kormányzója egy tengerésztiszt lett. A háború utolsó hónapjaiban a Nyilaskeresztes Párt vezetője, Szálasi Ferenc nemzetvezetőként töltötte be az államfői pozíciót.
A második Magyar Köztársaság a monarchia felszámolása utáni átmeneti időszakban kettő köztársasági elnök – Tildy Zoltán és Szakasits Árpád - rövid hivatali idejével hamar véget ért. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának hat elnöke csupán névleges pozíciót töltött be, az államfői tisztség nem jelentett valós hatalomgyakorlást, helyette az állampárt főtitkárai kezében összpontosult a hatalom egészen 1989. őszéig.
Göncz Árpád, a harmadik Magyar Köztársaság első államfője
Forrás: Parlament.hu
A rendszerváltás utáni első köztársasági elnök Göncz Árpád lett, aki a harmadik Magyar Köztársaság államfői között napjainkig a leghosszabb ideig töltötte be pozícióját. A köztársasági elnök személyéről az országgyűlés dönt, a parlamenti pártok által jelölt alternatívák mérlegelésével. A közvetlen köztársasági elnök választás a rendszerváltás óta visszatérő témája a hazai közéletnek, hiszen az államfő az egész nemzet, nem csupán egy politikai erő egységét hivatott reprezentálni.
