Reaktor

Ahol a Wagner-csoport nem volt sikeres: Mozambik

Az 1975-ben függetlenné váló egykori portugál gyarmat, Mozambik mára a szubszaharai Afrika egyik legjelentősebb orosz befolyás alatt álló országává vált. Oroszország jelenlegi érdeklődését nem választhatjuk el a szovjet múlttól: a mozambiki függetlenségi háború (1964-1977) során Moszkva teljes és feltétel nélküli támogatást nyújtott a Mozambiki Felszabadítási Front (Frente de Libertação de Moçambique) kommunista erőinek, ami döntő tényezőnek bizonyult a végső győzelemben.

A hidegháború végét és a Szovjetunió felbomlását követően Oroszország szinte teljesen kivonult az országból, amely a kivonulás után még mindig a polgárháború elhúzódó és rendkívül brutális időszakát élte át (1977-1992). A polgárháború a marxista-leninista ideológiáról a többpárti politikai rendszerre való politikai átállással ért véget.

Az átmenet folyamata azonban nem tudta megoldani a délkelet-afrikai országot sújtó korrupciót, szegénységet és széles körű kiábrándultságot (különösen a helyi fiatalok körében), amely megkönnyítette az iszlám fundamentalizmus növekvő befolyását az országban, különösen a Cabo Delgado régióban. A polgárháború időszaka után a Cabo Delgadoban az iszlám radikalizmus elterjedt, az Ansar al-Sunna csoport vezető szerepet játszott ebben a folyamatban, ami végül egy új, intenzív belső konfliktust szított Cabo Delgadóban, amelyet gyakran "polgárháborúként" emlegetnek. A hatóságok és a mozambiki fegyveres erők felkészültnek bizonyultak a kihívás kezelésére, és nem tudták kioltani a helyi lázadást. Oroszország közbelépett, hogy segítse Mozambikot az iszlám radikalizmus elleni küzdelemben, ám természetesen ezt nem ingyen tette, a már jól ismert „biztonsági-export” már Szudánban és a Közép-afrikai Köztársaságban látott példáját szerette volna Mozambikban is megvalósítani.

nyusi-with-putin-july-2023.jpg

Nyusi és Putyin 2023-as találkazója. Kép forrása: Alexei Danichev, RIA Novosti

Oroszország fő motivációja Mozambik megsegítésére csupán gazdasági számításokból fakadt. Bár Mozambik sokáig problémás országnak számított, 2010-ben, az ENI olasz olaj- és földgázipari vállalat jelentős gázmezőkre bukkant a Cabo Delgado régióban, ennek köszönhetően egyre nagyobb figyelmet kap a potenciális külföldi befektetők részéről. Az új felfedezés azonnal a 14 legjelentősebb ország közé emelte Mozambikot a földgázlelőhelyek tekintetében, és a globális energiatermelők "földgáz-rohamát" indította el Az olaszok mellett az amerikai Anadarco Petroleum Corporation (valamint más nemzetközi ajánlattevők) is élénk érdeklődést mutattattak a helyi gázlelőhelyek fejlesztése iránt. Az országnak azonban a korrupció és a megfelelő tervezés hiánya miatt nem sikerült ezt az új beruházást a fenntartható növekedés forrásává alakítania, a fokozódó terrorizmus a térségben tovább nehezítette a nyereséges kitermelést.

A mozambiki kormány a válság kezelésére Oroszországban látta a segítséget. Ennek a döntésnek eredményeképp, Filipe Jacinto Nyusi elnök 2019. augusztus 21-én Moszkvában tett hivatalos látogatást. A Putyinnal folytatott találkozója során Nyusi külön kiemelte a Szovjetunió támogatását mozambiki polgárháborúban és az óriási szerepet melyet a függetlenségük kihívásakor adtak a szovjetek. A találkozó következtében a Rosznyeft, az UAZ, a Kamaz, az Inter-RAO, a Roszgeologia és a Gazprombank, kifejezték érdeklődésüket, hogy különböző ágazatokban elkezdenek együttműködni Mozambikkal. Az orosz jelenlét biztosításához az orosz fél a már Szudánban is alkalmazott módszer mellett döntött: biztonságot nyújt (beleértve a katonai szolgáltatásokat is), cserébe részesedést kap a helyi gazdaság erőforrásban gazdag ágazataiban. Portugál újságírók információja szerint az oroszok első lépése a Wagner-katonák megjelenése és fő célja egy GRU bázis és egy állandó haditengerészeti katonai bázis kialakítása volt.

imageresize.jpg

Dyck Advisory Group Bat Hawk helikoptere. Kép forrása: Terrypappas 

A Wagner-csoport tevékenysége a kezdetektől fogva sikertelen volt, képzetlenek voltak katonáik a bozótharcban, ezért jelentős veszteségeket szenvedtek. A kudarcnak két tényezőből fakadhat, először is, mozambiki források szerint a helyi hatóságok elégedetlenek voltak a Wagner-csoport teljesítményével, hiszen a katonáik nem bírták a harcokat, nem voltak hatékonyak az iszlamisták rajtaütésszerű támadásaik ellen. Ez vezetett oda, hogy a kormány kapcsolatot létesített a dél-afrikai Dyck Advisory Group PMC-vel (DAG)- egy olyan céggel, amely jobb helyismerettel, pozícióval rendelkezett a régióban, és terrorizmusellenes tapasztalata is előnyösebb volt Mozambik számára. Másodszor, egyes források azt állítják, hogy az orosz katonai tanácsadók sikertelensége abból fakadt, hogy képtelenek voltak közös nyelvet találni a helyi fegyveres erőkkel, ami a helyiekkel való együttműködés minden lehetőségét kiiktatta, és így bizonyos mértékig megismételték a szovjet fél hidegháború alatti hibáit, amikor a kulturális különbségek váltak az egyik legfontosabb akadállyá a helyi és a szovjet tanácsadók között.

süti beállítások módosítása