Hogy teljesít ma az oktatási rendszer, milyen kihívások állnak a magyar iskolák előtt, mi a közoktatás feladata a XXI. században? Többek között ezekre keresték a választ a Nívó a Közéletben Egyesület első országos szakmai rendezvényén. Ez a Facebook leírása annak az Ifjúsági Konferencia az oktatás jövőjéről című rendezvénynek, amelyet a Nívó szervezett. Vendégünk Katona Illés, a Nívó a Közéletben Egyesület elnöke.
Megtalálható Spotify-on
Sikerült-e választ kapni a konferencián a leírtakban feltett kérdésekre?
Azt gondolom, hogy ezek olyan kérdések, amikre teljesen választ nem is lehet találni, illetve nem annak a 20-30 embernek, elkötelezett lelkes fiatalnak és szakértőnek a feladata, aki ott van, hanem egy egész társadalomnak a feladata. Mi abban szerettünk volna segíteni, vagy azért szerettünk volna erőfeszítéseket tenni, hogy elinduljon egy gondolkodás ezekről a kérdésekről egyáltalán.
Nagyon sokat hallunk az oktatásról, nagyon sok probléma, nagyon sok megoldási javaslat van a közbeszédben, mégis miért érezted, miért éreztétek szükségének, hogy hiánypótló tud lenni egy ilyen konferencia?
Talán pont ezért, mert nagyon sokat beszélünk róla, és egy kicsit elveszik a lényeg az egészben.
Kimegyünk az utcára, elmondjuk, hogy milyen rossz. Egyébként a megnyitó beszédben én is tettem utalást, hoztam néhány statisztikát, amiben elmondtam, hogy tényleg kétségbeejtő állapotok vannak szerintem. Vannak olyan problémák, amikhez nem akarunk, nem merünk hozzányúlni, de a kérdés az, hogy vannak-e megoldásaink. Vagy egyáltalán, ha állampolgárként tényleg elkötelezettek vagyunk emellett az ügy mellett, akkor tudunk-e mondani két-három olyan mondatot, hogy egyébként szerintünk mi a problémának a lényege, vagy mi az, ami ebből a témából számunkra fontos, és mondjuk mi hogyan képzelnénk el nagyvonalakban a jövő oktatását, mi milyen oktatást szeretnénk majd a gyerekeinknek, unokáinknak adni.
Ha egy dolgot emelnél ki a konferencián, ami számodra nagyon inspiráló volt, akkor mi lenne az?
Az, hogy én arra számítottam, vagy inkább attól féltem, hogy jönnek a szakértők és megmondják a tutit. Elmondják, hogy ők mit gondolnak, vagy éppen azt, ami az ő szempontjukból kényelmes, hogy aztán ott fogunk ülni fiatalon, és azt érezzük, hogy nem tudunk ehhez a témához hozzászólni, vagy nem szeretnénk. Attól féltem, hogy passzivitás lesz. És ezzel szemben azt láttam, hogy amikor belefogtunk a vitázásba, belefogtunk a közös ötletelésbe, akkor volt egy ilyen tömegigény, hogy legyen még több. Volt az a kis befejezetlenség érzés, hogy ez a téma igenis érdekel minket. És voltak olyan fiatalok, akiket ez a saját életpályájuk szempontjából is érdekel, akiket a közélet foglalkoztat, vagy éppen tanárnak készülnek. Voltak olyan fiatalok is, akik tulajdonképpen csak beestek ebben az értelemben a konferenciára, és azt láttam, hogy megfogta őket. Talán ez inspirált minket arra, hogy abban gondolkodjunk, hogy ezt a témát ne engedjük el, és hogy egyáltalán érdemes fiatalokkal párbeszédet szervezni.
Milyen programok által kerültek közelebb a megoldáshoz? Milyen különböző panelek voltak?
Egy panelbeszélgetés volt. Mi arra építettük a koncepciónkat, hogy nem csak a szakértőknek szeretnénk adni a főszerepet, hanem az elején meghívtunk két neves szakértőt, Groviczki Zoltánt, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektorát, aki több évig a magyar oktatáskormányzásnak egy nagyon fontos figurája volt, és aki egyébként pontosan látja, hogy mik a hibái a rendszernek, illetve Halász Gábort, aki az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán oktat, és emellett egyébként már a rendszerváltás óta tanácsokat ad az oktatáskormányzatnak. Azt szerettük volna, hogy miután ők az asztalra teszik a gondolataikat, az asztalra teszik azokat a problémákat, amik talán érdekesek lehetnek, utána ezeket legyen időnk megemészteni, legyen időnk kortárs környezetben beszélgetni róla.
Én azt gondolom, hogy egyrészt a szakértelem az egy nagyon fontos dolog, ami nélkül egy ilyen nehéz témáról nem érdemes beszélni, de a nap végén az a fontos, hogy mi kialakítsunk egy saját álláspontot, éretten tudjunk erről gondolkodni.
A délutáni programrész az teljesen arra épült, hogy voltak különböző közösségi vitaformátumok, voltak különböző játékok, amiből az ember kicsit személyesen átérezhette az oktatásban lévő nehézségeket, vagy különösen a nehéz sorsú gyermekeknek az oktatással kapcsolatos nehézségeit, és el tudott indulni egy gondolkodás, vagy néhány ilyen gondolati szikra azzal kapcsolatban, hogy milyen megoldások felé lehetne elindulni.
Mondtad, hogy egyfajta hiányérzet alakult ki a program végén, és ez inspirálóan hatott. Ez azt indukálja, hogy lesz folytatása ennek a konferenciának, vagy lesz ennek bármifajta jövője?
Mindenképpen. Én szeretném, én magam is személy szerint elkötelezett vagyok az oktatás ügye iránt, azt érzem, hogy talán ez ma Magyarországnak az egyik legfontosabb ügye.
Ez meghatározza azt, hogy mit gondol a következő generáció önmagáról, a világról, hogyan tekint önmagára magyarként, ebben nagyon nagy szerepe van, és egyáltalán, hogy milyen fajta gazdasági jólét, milyen fajta innováció, milyen fajta szellemi és anyagi virágzás az, ami elindulhat. Igyekszem is most ahol lehet különböző cikkeket írni a témában. Az egyesület frontján pedig szeretnénk majd kisebb, akár szűkebb körű workshopokat szervezni, ahova tényleg azok jönnek el, akik el szeretnének ebben mélyedni, szeretnének megoldásokat találni, amiket különböző formában majd tovább lehet pörgetni.
Ha már Facebook, nemcsak az esemény leírásával találkozhatunk, hanem egy rendezett puritán bemutatkozóval is, ami úgy szól, hogy "egy csapat lelkes fiatal vagyunk, akiket érdekel a közélet, és szeretnénk tenni Magyarországért". Lehet, hogy ismerős, merthogy ez a Nívó a Közéletben Egyesület leírása a Facebookon. Kérlek kifejtenéd egy csöppet részletesebben nekünk, hogy mi is ez az egyesület?
Amikor ezt a közösségi média oldalt megalkottuk, akkor szerettük volna egy picit terjengősebben leírni, és azzal a korláttal szembesültünk, hogy a Facebookos bemutatkozás nagyjából 100 karaktert enged meg, vagy 200-at. Emiatt kellett valami olyan összefoglalása, ami ad egyfajta identitást, és szerintem azért fogja meg ez jól a lényeget, mert nem vagyunk sokkal többek. Arról van szó, hogy vannak olyan fiatalok, akik különböző közösségi események, különböző közéleti terekben tulajdonképpen találkoztak, kialakult közöttük egy barátság, vagy éppen csak valaki meghívta, hogy "szia, itt épül valami, és gyere, csatlakozz".
Azt mondtuk, hogy minket érdekel a közélet, azt érezzük, hogy van tér arra, hogy civilként aktívak legyünk, hogy civilként egymásnak fiataloktól, fiataloknak szervezzünk programokat, adjunk egymásnak teret, és egy ilyen műhelyet alakítottunk ki tulajdonképpen.
Kicsit szeretünk úgy is hivatkozni magunkra, mint a nívó műhely, merthogy nagyon sokféle irányba el tudunk indulni. Ez kicsit azt is jelenti, hogy időről időre menedzselni kell azt, hogy esetileg mi az, ami éppen érdekli a társaságot, és mi az, amire éppen külső érdeklődés is van. Másfelől viszont megnyit egy olyan széles tárházat, ami egyébként más fiataloknak szóló civil szervezeteknél nem biztos, hogy megvan. Más civil szervezetek, más ifjúsági közösségek megszabnak maguknak egy nagyon egyértelmű irányt, és van, aki erre rá tud csatlakozni, van, aki erre nem tud rácsatlakozni. Mi arra építünk, hogy a közösségünkben van egy olyan fajta kreativitás, van egy olyan fajta proaktivitás, egy olyan fajta ötlethalmaz, amiből el tudunk indulni, és projektről projektre azt a fajta világnézetet vagy azt a fajta értékvilágot, amit mi közösen egy közös halmazként képviselünk, azt elő tudjuk mozdítani az országban.
Nagyon markáns a névválasztás. De hogy pontosan mit is jelent az egyesület neve? Ti vagytok a Nívó a közéletben, vagy ti szeretnétek nívót vinni a közéletbe? Egyáltalán honnan tudjátok ti, hogy mi a minőség, mi a nívó, amit a közéletbe szeretnétek hozni?
Az, hogy mi vagyunk-e a nívó a közéletben, azt hiszem, hogy most még nem, viszont én szeretnék olyan fiatalokkal dolgozni, akik a saját területükön azzá tudnak válni és tulajdonképpen minden egyes projekt minden egyes lehetőség, amit a többi fiatalnak és egymásnak kínálunk, ez egy kicsit tanulópénz arra, hogy mi magunk is egyre nívósabban csináljuk azt, amit csinálunk. Emellett a névválasztásnak az eredeti célkitűzése, az abból az érzésből, meggondolásból fakad, hogy szerintünk a magyar közélet az fojtogató. Ezt el is mondtam a beszédemben. Szerintem fojtogató a magyar közélet a fiatalok számára, és azért nem biztos, hogy itt konkrét értékválasztási problémákról van szó, hanem arról, hogy amikor az emberben megfogalmazódik egy gondolat, egy kérdés, van egy véleménye egy közéleti témáról, akkor egyre kevesebb az az ember, és egyre szűkül az a tér, ahol ezt szabadon el tudja mondani és meg tudja vitatni, merthogy tele van indulattal minden. Tele van minden indulattal, tele van minden azzal, hogy inkább ne beszéljünk róla, vagy kerüljük el, mert ketté fog szakadni a családi vacsoraasztal. Ennek persze sok különböző társadalmi, meg mindenféle egyéb oka van, de mi azt mondtuk, hogy nem azzal szeretnénk foglalkozni, hogy elkezdjünk panaszkodni, hogy ez azért meg azért nem jó, hanem tegyünk valamit azért, hogy ez más legyen.
A mi alapfilozófiánk az az, hogy a nívó a közéletben, az akkor tud növekedni, hogyha vannak minőségi viták, hogyha az emberek meg tudnak nyílni, el tudják mondani a véleményüket, van egy kölcsönös tisztelet, és még egy nagyon fontos dolog, szerintem a jövővel nem foglalkozunk eleget. Nemcsak Magyarországon, hanem az egész 21. századi világban szerintem van egy ilyen jövő válság, és nagyon szeretünk a múlttal foglalkozni, sérelmekkel foglalkozni, beleragadni abba, hogy ki mit, hogyan mondott, csinált, és közben pedig ott van előttünk egy nagyon bizonytalan jövő. Nagyon kevés az a fajta alternatíva, amit akár az ember saját magának meg tud fogalmazni és szerintem erre nem úgy kell választ adni, hogy még egy valamit belekiabálunk a térbe, még hangosabban kiabálunk, hanem egy másfajta attitűdöt, egy másfajta megközelítést kell választani, és mi 2023 márciusában úgy döntöttünk, hogy ezt a megközelítést fogjuk alkalmazni.
Eléggé ambiciózus és eléggé nagy célok vannak kitűzve tehát a Nívónak a zászlajára, és pontosan ezekhez a nagy célokhoz milyen megoldások, milyen eszközök mennek? Ti így az egyesületben alapvetően mivel foglalkoztok, hogy el tudjátok érni ezt az eléggé komoly célt?
Szerintem, ha az ember nem tűz ki nagy célokat, akkor nem is érdemes csinálni. Viszont azt is látni kell, hogy ezt a célt, hogy a magyar közélet, vagy egyáltalán a közélet nívós legyen, ezt nem mi egy személyben fogjuk elérni. Mi szeretnénk hozzátenni ahhoz, hogy ez a szellemi áramlat, mint olyan, létrejöjjön.
Különböző projektekbe fogtunk bele. Az első ilyen nagy projektünk egy kicsit a befele építkezésnek is egy fontos állomása volt, hogy elmentünk a Mintaparlamentbe. Ez egy nagyon fontos esemény, és egyébként ezt a fiatal hallgatóknak is ajánlom szeretettel. Az Országgyűlési Múzeum szervezi meg minden évben, és különböző egyetemista csoportok frakciókkal jelentkezhetnek, és egy számukra fontos témában törvényjavaslatot terjeszthetnek elő, és az országgyűlésben ezt meg tudják vitatni. Mi elindultunk egy centrista frakcióval, létrehoztunk magunknak egy kitalált frakcióprofilt, és elkezdtünk foglalkozni olyan jövőt érintő kérdésekkel, mint mondjuk a mesterséges intelligencia. Elmentünk a mintaparlamentbe, és valahogy az egészben nem is az volt a nagyszerű, hogy az ember feláll és szónokol. Persze ennek van egy élvezeti értéke, vagy van benne valamiféle méltóság, hogyha valaki volt az országgyűlésben, akkor ezt tudhatja vagy érezheti, de ami igazán izgalmas ebben, az az, hogy ott meg lehetett élni egyfajta közösséget. Hogy mi ott vagyunk húszan, és van egy álláspont, amit mi közösen képviselünk, és azt mi higgadtan el tudjuk mondani, és az egész játék alatt egyébként mi szerettünk volna azok lenni, és én azt gondolom, hogy ez sikerült is, az a frakció, az a közösség, ami hidat tud képezni a különböző ellentétek között, ami egyfajta szinergiát el tud indítani. Még az záróvita előtt is percekkel teljesen tanácstalanul álltak a különböző frakciók, hogy a terítéken lévő kérdést hogyan oldják meg, és mi igyekeztünk úgy jelen lenni, hogy egy fokkal magasabbra kapcsoljuk a nívót ebben az értelemben, és én azt gondolom, hogy ez sikerült. Ez volt az első olyan sikerélmény, amikor azt mondtuk, hogy kicsi apró lépéseken keresztül érdemes ezt csinálni.
A következő nagy dobbantásunk az az ifjúsági konferencia volt az oktatás jövőjéről. Idén nyáron pedig szervezünk, illetve inkább azt mondanám, hogy az egyesület teret ad egy közéleti ifjúsági találkozónak, ami tulajdonképpen egy önszerveződő közösségből indult ki, és az egésznek a célja az, hogy a különböző önszerveződő ifjúsági hallgatói közösségek tudjanak találkozni és magas színvonalon tudjanak vitatkozni a magyar közélet kérdéseiről.
Pontosan kiknek ajánlanád a Nívót?
A nívót annak ajánlanám, aki azt érzi, hogy foglalkoztatja az, ami körülötte van, hogy képes meghallgatni mások véleményét, és képes a sajátjával azt összemérni, és tud párbeszédbe kerülni, és azt érzi, hogy van benne valami olyan tűz, hogy ő tenni szeretne valamit. És lehet, hogy azt érzi - és sokan érezzük ezt egyébként -, hogy az igazán nagy dolgokhoz kevés hozzáférésünk van, ez talán mindig is így volt, és mindig is így lesz, hogy az egyes ember nem tudja megváltani a világot, de hogyha van az emberben az a kis tűz, hogy én szeretnék valami aktivitást tenni. Én abból a fajta passzivitásból, abból a fajta feszültségből, hallgatásból, fojtogató légkörből szeretnék kijönni, és szeretnék egy közösséghez tartozni, ami ezt előmozdítja a saját szerény eszközeivel, akkor én ajánlom neki, hogy jöjjön el a programjainkra, vegye fel velünk a kapcsolatot, és csatlakozzon hozzánk.
Hogyha tegyük fel, meggyőztél, akkor pontosan mit tudok én csinálni a nívóban, ha csatlakozok?
A nívóban egyrészt be tudsz kapcsolódni az olyan projektek szervezésében, mint például az Ifjúsági Konferencia. Emellett pedig a következő hónapokban nem szeretnék mindent elárulni, lassú lépésekben több platformot is szeretnénk elindítani, több lehetőséget is szeretnénk biztosítani, hogy a párbeszédet kiterjesszük az online térbe. Következő hónapokban várható, hogy elindul egy blogunk, egy új blogot szeretnénk indítani, aminek kifejezetten az a célja, hogy a fiatalok leírják 2-5 oldalas terjedelemben a véleményüket egy olyan politikai kérdésről, ami éppen érdekli őket, és egymással interakcióba tudjanak kerülni. Ez egy olyan projekt, amihez sok erőforrásra van szükség. A programozástól elkezdve a lektoráláson át egészen odáig, hogy az ember cikkeket ír, elmondja a saját véleményét, hiszen egy blog akkor jó, ha virágzik benne a különböző gondolatoknak, különböző tartalmaknak a versenye.
Említetted, hogy fiatal a szervezet, körülbelül több mint egy éves, ha jól számolok. Nagyon kevés idő, nagyon kevés dolgot lehetett ez alatt alapvetően egy egyesületnek elérni, de akkor ezek szerint nektek mégis sikerült elérni egy Mintaparlamentet és egy ifjúsági konferenciát. Hogyha ilyen tempóban haladtok, akkor a jövőre, jövőbe nézve miket várhatunk. Említetted itt már ezt a Közéleti Ifjúsági Találkozót. Ezzel Facebookon találkozhatunk, hogyan jelentkezhetünk, alapvetően hogyan tud bárki, bármelyik hallgató becsatlakozni ebbe a kezdeményezésbe?
Magáról a Közéleti Ifjúsági Találkozóra elindult a jelentkezés, ezt Facebookon meg lehet találni, és bárkit várunk szeretettel szintén, akit érdekel a közélet, és rászán négy napot az életéből. Ez most úgy tűnik, hogy július 29-e és augusztus 1-je között hétfőtől csütörtökig lesz. Hogyha bárki azt érzi, hogy van ideje és szeretne becsatlakozni ebbe a vitába, és szeretne új embereket megismerni, akkor tud jelentkezni. A következő évekre én azért nem tűznék ki nagy ambíciókat, mert a mi filozófiánk alapvetően más. Mi nem azt szeretnénk, hogy van egy nagy terv, amit szépen lassan végrehajtunk. Mostanában azt látom, hogy az ifjúsági intézmények nagyon ebbe az irányba mennek el, hogy van egy elképzelés fölülről, és ebbe próbálják a fiatalokat beleilleszteni kisebb-nagyobb sikerrel. Minekünk azok a célkitűzéseink alapvetően, hogy minél több fiatalhoz elérjünk, minél többféle módon virágozzon a közéletről szóló diskurzus, és egyébként azt még fontos elmondani, hogy minél több fiatalhoz az ország minél több részén szeretnénk elérni. Tehát nekem kifejezett célkitűzésem az, hogy a közéletről való beszélgetés ne egy fővárosi, kicsit privilegizált dolog legyen, hanem bárki, aki szeretne ehhez csatlakozni, az belátható időn belül belátható összegek mellett csatlakozni tudjon ilyen közösségekhez.
Utolsó kérdésként pedig azt szeretném feltenni, hogy pontosan mikor lesz itt a Kánaán, mikor lesz, amikor azt fogod mondani, hogy na igen, most már megvan az a bizonyos nívó a közéletben, most már az egyesületnek úgymond a célja megvalósult. Melyik az a pont, amikor azt gondolnád, hogy igen, sikerült ezt a nívót a közéletben megvalósítani.
A történelem egyik nagy tanulsága, hogy a háborúkat akkor lehet a legkönnyebben elveszteni, amikor az ember azt hitte, hogy már győzött. Szerintem ez nem egy olyan végpont, amihez el lehet érni, és akkor azt mondjuk, hogy megnyugodhatunk, mert itt van már a Kánaán, hanem ez egy olyan szellemiség, amit először meg kell teremtenünk, szerintem ez egy generációs feladat. A magyar társadalomnak nagyon sok nehézsége, küzdelme van, nagyon sok szempontból megviseltek vagyunk, és ezért a mi generációnkra hárult egy olyan feladat, hogy bizonyos attitűdöket, bizonyos értékeket, amik nem tudtak általánossá válni az eddigi évek során, azokat behozzon a magyar közéletbe. Szerintem ez egy generációs feladat. Én ezért is próbálok minél több fiatallal dolgozni. És hogyha ezt az értéket sikerült megerősítenünk a társadalomban, hogy a közéletről való beszélgetésnek van egy értéke, és van egy színvonala, akkor ezt meg kell őrizni. Az én álmom talán akkor teljesülne, hogyha azt látnám, hogy Magyarországon a közéletnek van egy nívója, van egyfajta étosza, ami ezt körül övezi, és ezt az értéket át tudjuk adni a következő generációknak is, azaz a mi gyerekeinknek, meg a mi unokáinknak majd nem a semmiből kell előteremteniük ezt, hanem lesznek olyan minták, olyan társadalmi mintázatok, amiket át tudunk majd adni. És hogyha ez sikerül, akkor azt mondom, hogy talán elértünk valamit abból, amit megálmodtunk.
Nívó social media
Katona Illés véleménycikke az Indexen
(Borítókép forrása: facebook.com/nivomuhely)
