Tajvan 2024 január 23-án tartotta meg a választásokat, a tét pedig az elnöki pozíció volt és 113 szék a törvényhozásban. Május 20-án ennek alapján iktatták be Laj Csing-te, aki 40,05%-os győzelmet aratott, és a DPP Demokratikus Progresszív Párt jelöltje volt.
Laj Csing-te győzelmével a tajvaniak megerősítették, hogy kitartanak a sziget függetlensége mellett. Ennek a választásnak nem csak az elnöki szék, hanem a függetlenség is a tétje volt.
Laj Csing-te és a DPP legnagyobb riválisa Hou Jü-ih volt, aki a Kínai Nemzeti Párt, a forradalmi Kuomitangnak (KMT) a jelenlegi jelöltje volt. Hou Jü-ih 33.5 %-ot kapott a választásokon. A forradalom idején ismertté vált Kuomitang az a párt, mely Kína legfőbb szövetségese, és egyben fegyvere is Tajvanon. A Kuomitang a függetlenség helyett az 1992-es konszenzust támogatja, melynek lényege, hogy a „szárazföldi” Kína és Tajvan is egy „Kínához” tartozik, azonban nincs meghatározva melyik is az a Kína.
Tajvan új elnöke: Laj Csing-te. Kép forrása: Bloomberg
A KMT egyik alap hitelve, hogy a Kína és Tajvan közötti cserekapcsolatok gazdasági és politikai előnyökkel járhatnak Tajvan számára. Azonban ennek a politikának a népszerűtlenségét mi sem mutatja jobban, hogy a lakosság kevesebb, mint 40%-a támogatja a 92-es konszenzust, és a támogatók száma folyamatosan csökken. Így nem csoda, hogy a párt alulszerepelt a 2024-es választásokon.
Azonban meg kell jegyezni, hogy bár az elnöki választás sikerült a DPP-nek, a parlametni többséget nem szerezték meg, ellentétben az előző két ciklussal. Így szükséges lesz az együttműködés a függetlenséget elutasító Kuomitanggal is, ami természetesen Kínának is kedvez, amely nem fogadja el Tajvan függetlenségét.
A harmadik jelölt, Ko Ven-csö, a populista TPP - Tajvani Népppárt jelöltje volt az, aki miatt a szavazatok megoszlottak és a DPP elveztette a többségét. A népszerűségét Tajpej polgármestereként alapozta meg 2014 és 2022 között. A két domináns párt a DPP és Koumitang között ajánlott utat, így megtalálta azokat a szavazókat, akik csalódtak a két oldalban. Ko Kínához való hozzáállása az évek során inkább a Kouitangéhoz közeledett. 2014 felé teljes függetlenség párti volt, azonban a 2024-es elnökválasztáskor már az együttműködést és a szorosabb kapcsolatokat említette.
Tajvani választási eredmények 2016-ban, 2020-ban és 2024-ben. Kép forrása CSIS
Kína számára ez egy vereség volt, hiszen a KMT vagy a TPP lett volna a legalkalmasabb a közeledéshez, így azonnal reagált is a DPP győzelmére egy, már megszokott elszigetelési taktikával: Nauru kis szigetország, Tajvan közelébe, Kínai közbenjárás miatt megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Tajvannal és már csak Kínával hajlandó külkapcsolatot létesíteni. Ezt Kína már 10 országgal eljátszotta, köztük van például Honduras, Nicaragua és Panama is.
A május 20-ai beiktatásig gy tűnt, Kína nem igazán fog a katonai erejével fenyegetőzni a választások eredménye miatt, azonban ez Laj Csing-te beiktatási beszéde után megváltozott. Az újonnan megválasztott lenök kiállt amellett, hogy Kínának be kell fejeznie a sziget fenyegetését és hogy fogadja el a demokráciát és a nép akaratát. Kínának be kell látnia, hogy a Tajvani-szoroson osztozó két ország nem alárendeltje a másiknak.
Ez a beszéd már komolyabb ellenállást váltott ki Kínából, mivel Tajvan függetlenségére utalt az új elnök. Kína erre válaszul két napos katonai gyakorlatot szervezett, melyben a sziget teljes körű támadását szimulálta. A gyakorlat során a Kínához közeli szigetek támadását szimulálták, melyek Tajvanhoz tartoznak: Kinmen, Matsu, Wuqiu és Dongyin szigeteit. A sziget keleti része, ahol a katonai infrastruktúra nagy része csoportosul, most már láthatóan ki van téve a kínai erőknek. A keleti rész az amerikai utánpótlási vonalak miatt kulcsfontosságú.
Nem ez volt az első eset, hogy ilyen nagy mértékű, körbekerítés jellegű gyakorlatot hajtottak végre a sziget körül, az amerikai házelnök, Nancy Pelosi látogatásakor, 2022-ben próbálták az első bekerítést. A kínai külügyminisztérium a következőt nyilatkozta:
„Tajvan Kína területének elidegeníthetetlen része. Ez egyrészt történelmi tény, másrészt a valós status quo. Ez a jövőben sem fog változni. Tajvan függetlensége kudarcra van ítélve”
Tajvan reakciója erre és a gyakorlatra is az volt, hogy Kínának meg kell értenie, hogy a megfélemlítéssel nem tudja megnyerni a szigeten lakó kínaiak támogatását. Tajvan keresi a párbeszédet Kínával, és a fő cél a két terület közötti béke.
Tehát láthatjuk, hogy az új elnök beiktatásában fellelhető bármilyen függetlenségi morzsák már katonai reakciót váltanak ki Kínából, így a Tajvani-szoros helyzete is igen törékeny. Azonban a választások ismételten megmutatták, hogy a tajvani emberek a függetlenséget preferálják. A DPP győzelmével ezeknek az eszméknek az erősödése tovább várható, azonban mivel nincs meg a parlamenti többség, a KMT és a TPP mérsékelheti ezt.
