Első rész: "Nyilván a Pitagorasz-tételtől a demokrácián át mindent Indiában találtak föl"
Megtalálható Spotify-on
Választásokkor egy valóságos népvándorlás történik Indiában, több millió választási tisztviselő és biztonsági alkalmazott indul útnak. Miért tart több mint 40 napig egy választás?
Jó pár nagyon erős és nagyon specifikus oka van, amik együtt állnak. Az indiai választásokat mindig is több fázisban tartották, itt nem azt kell érteni, hogy több fordulóban szavaznak. Több földrajzi és időbeli fázisban szavaz az ország, mert van olyan része Indiának, ahol éppen aratnak, amikor más országrészekben éppen szárazság vagy monszun van, vagy be vannak fagyva a hágók. Az ország földrajzi dimenziói és a népesség mérete miatt elhangzott, hogy milliós nagyságrendben dolgoznak választási tisztviselők, de ők sem tudják egyszerre az egész országban lebonyolítani ezt a folyamatot.
Idén hét fázisban szavaztak május és április vége és június eleje között. Ez egy kicsit több volt, mint ami Indiában szokás és akadt is olyan morgás az ellenzék részéről, hogy a választás ilyen mértékű elnyújtásában az is motiválhatta a kormánypártot, hogy ők hálózati áramról működnek, de az ellenzéknek az erőforrásai a kampányolásra szerényebbek, belőlük ez kicsit kiszoríthatja a szuszt, de mindig is egy hatalmas nagy, hosszú és bonyolult folyamat volt az indiai választások megszervezése, viszont nem merültek fel komoly kérdések a választások tisztaságát illetően.
Mennyire tipikus a választási csalás? Azt gondolná az ember, hogyha 5-600 millió ember megmozdul akkor a különböző simlis ügyek és egyéb gyanús tevékenységek exponenciálisan emelkednek.
Azt mondanám, hogy figyelembe véve, hogy mekkora ország és mekkora adminisztratív folyamat, meglehetősen tiszta az indiai választás összességében mérve, de egy ekkora választás viszonylag arányaiban kicsi visszásságai azért helyben hatalmasnak tűnnek, rengeteg ember érintett, nagyon csúnya dolgok történnek. Figyelemre méltó, hogy ehhez képest semmilyen komoly erő nem kérdőjelezi meg a választás tisztességét, amit adott esetben a világ egyik legrégebbi demokráciája sem mondhat el magáról, nem mondhatta el magáról négy éve, és nem mondhat el magáról most sem akkor is, hogyha semmi bíróság előtt megálló alapja ennek nincsen. Indiában ez teljesen vitán felül állt, hogy egy legitim kimenetelű választás volt. Hadd tegyem hozzá, minden Indiáról szóló, indiai választásról szóló újságcikkben mindig meg kell írni, hogy a világtörténelem legnagyobb választására került sor, ez 1951 óta igaz. Mindig Indiában volt a legnagyobb állampolgár mennyiséget megmozgató választás, amióta ott választásokat tartanak, miután a kínai népesség most már fogy. Még ha Kína demokrácia is...ez most már mindig így is fog maradni, amíg Indiában választásokat tartanak.
A kormánypártok szemszögéből minek tudható be ez a gyengébb szereplés?
A kormánypártok vezetője Narendra Modi miniszterelnök és az ő pártja, a Bháratíja Dzsanatá Párt, ami egy hindu nacionalista párt. A hindu nacionalisták régebben azt tartották, hogy csak a hindu vagy azzal nagyon közeli rokon vallású emberek számítanak indiainak, ma már ezt nyíltan nem mondják így. Modi ezzel együtt 2014-ben, tehát éppen tíz évvel ezelőtt a hindu nacionalista, hagyományosan erősen muszlimellenes, kisebb mértékben, de azért keresztényellenes is politikát egy kicsit lejjebb csavarva, elsősorban egy gazdasági fejlődésre, közös fejlődésre fókuszáló kampánnyal nyert választást.
Indiában ötévente tartanak parlamenti választásokat. 2014 és 2019 között én általában Modiék gazdasági kormányzását enyhén nettó pozitívnak tartom, nagyon sok erénnyel, de nagyon sok hibával is. '19-ig, amikor a rákövetkező választásokat tartották, olyan nagyon-nagyon átütő gazdasági sikerek nem történtek. Elkezdték följebb tekerni a vallási alapú megosztó politizálást. Most 2024-ben az volt az érdekes, hogy igazából Módi személyén kívül nem volt nagyon erős országos, nemzeti szintű üzenete a kormánypártoknak, nem volt igaziból meghatározva, hogy mi a tétje ennek a választásnak, habár mindezek ellenére Narendra Modi elképesztően népszerű személyesen.
A választók körülbelül fele őt akarta miniszterelnöknek Indiában, ha a választók fele egyetért valamiben, az hatalmas nagy dolognak számít, de úgy tűnik, hogy ez nem volt elég az átütő választási győzelemhez. Egy igazi átfogó, világos, országos tét nélkül sokkal inkább helyi ügyek döntötték el a választás eredményét. Minden országról azt szokták mondani, hogy minden politika helyi, de Indiában ez különösen igaz szokott lenni, de most még a különösen igaznál is különösen igazabb volt.
A BJP (Bháratíja Dzsanatá Párt) országosan, országos átlagban népszerű. Helyben, nagyon sok régióban nem annyira, ezért hogyha helyben dőlnek el a választások, még a szokásosnál is jobban, az őnekik nem előnyös. Ezen kívül a közvélemény-kutatások kezdettől az ő győzelmüket vetítették előre, és nem csak így hajszállal, ahogyan összejött nekik, hanem viszonylag fölényesen, melyenk fényében nemigen voltak szerények ezt illetően.
A '80-as évek vége óta mindenféle összetételű koalíciók szoktak kormányozni. 543 tagú az indiai parlament, 272 képviselő kell a többséghez.'14-ben is megvolt már az egyedüli többségük, ez nagyon ritka Indiában. és ugyan tartottak maguk mellett koalíciós partnereket, de csak a jó ízlés miatt, mondjuk úgy. '19-ben szintén egy 303 fős többsége volt csak a BJP-nek. Most azt mondták, hogy 400 fölé lövünk, és akkor azzal majd alkotmányt tudunk módosítani, mindent meg tudunk tenni. Nem biztos, hogy ez olyan nagyon jó reklám volt sok állam választóinak. Ezek voltak a kormánypárt hibái. Én egyébként azt gondolom, hogy az ellenzéknek a politikája az sokkal nagyobb szerepet játszott az eredmény alakulásában.
Ellenzéki oldalon kik azok a szereplők, akik igazi áttörést értek el?
Az indiai politika alapvetően kétosztatú, de nagyon sok szereplős. Az egyik oldal a hindu nacionalista oldal, akikről már beszéltem, a másik pedig egy ilyen centrum, balközép, szekularista oldal, a Gandhi-féle Indiai Nemzeti Kongresszus, mely hagyományosan a másik váltópárt Indiában.
A hindu nacionalistákkal ellentétben, akik szerint a hindu ember az igazi indiai, a többiek azok inkább megtűrtek, ők azt mondják, hogy vallási felekezettől függetlenül India minden indiai állampolgáré. Gazdasági téren valamivel baloldalibbak, mint a BJP, bár ugye a nagyobb indiai pártok egyforma módon ilyen liberalizációs reformokat folytattak a '90-es, 2000-es, 2010-es években, emiatt ez nem egy drasztikus különbség.
Ők a legnagyobb ellenzéki párt, körülöttük nagyon sok kisebb regionális párt található. itt most ilyen 80-100-200 milliós államoknak a regionális pártjairól beszélünk, tehát egy nagy európai párttal összemérhető kisebb pártok helyezkedtek el. A Kongresszust 2014-ben nyomorúságosan tönkreverték, kevesebb, mint ötven képviselőjük jutott be a parlamentbe. Indiában létezik egy olyan titulus, hogy a hivatalos ellenzék, ez mindig a legnagyobb ellenzéki pártot jelenti, amennyiben a parlamenti helyek 10 százaléka megvan nekik, ez sem jött össze 2014-ben. 2019-ben pár hellyel többet szereztek, de még mindig nem jött össze.
Ami ezúttal a nagy különbség volt, az az, hogy a Kongresszus a körülötte lévő szövetségi rendszert nagyon-nagyon drasztikusan ki tudta bővíteni. Mondhatjuk azt, hogy ha van ország, ahol az ellenzéki összefogás működött, az India. Nem annyira, hogy nyerjenek, de annyira, hogy erősen megváltoztassák a végeredményét a választásoknak. Egyszerűen az történt, hogy pártok nem indítottak egymásra jelölteket, és meglehetősen jól fókuszálták és egyeztették a kampánynak az üzeneteit.
Indiában egy teljes egészében vegytisztán a győztes mindent visz alapú választási rendszer van. Egy ilyen választási rendszerben, ha egy párt csak kicsi többséget szerez, akár csak relatív többséget is, akkor övé a parlamenti hely abban az adott egyéni választókörzetben, amiből van 543. Nagyon nagy ország, nagyon sokszínű ország, ezért nem szoktak ebből ilyen tiszta parlamentek születni, de onnantól kezdve, hogy a BJP erős, az ellenzék meg széttöredezett volt, egy viszonylag kicsi hindu nacionalista szavazatarány mellett is nagy parlamenti többséget jelentett '14-ben és '19-ben.
Most pedig az történt, hogy a velük szemben leadott szavazatok nem töredeztek szét, nem aprózódtak el, és én szerintem elsősorban ennek a tulajdonképpen választástechnikai részletnek a következménye a meglepő azzal együtt, hogy az említett hibák és az ellenzéknek a korábbinál lényegesen ügyesebb, karizmatikusabb politizálása is szerepet játszottak.
Mik azok az India specifikus politikai üzenetek, örökös kampánytémák, amik akár ciklusokon átívelően is meghatározzák a belpolitikát?
A legnagyobb indiai politikai törésvonalra, erre a hindu nacionalista/szekuláris törésvonalra már utaltam. Ez a fő választóvonal. Nem biztos, hogy ez a legfontosabb a választásokon, de ez mindenütt jelen van. Ennek a törésvonalnak a mentén a hindu nacionalista oldalon vannak évtizedes követelések, témák, például hogy Észak-Indiában Ayodhya városában a 90-es évek elején a hindu nacionalista tömeg lerombolt egy mecsetet, ami állítólag egy hindu templom helyén épült. Ennek a hindu templomnak az újraépítése volt egy nagyon nagy pet projektjük, ami most a közelmúltban megvalósult hatalmas ünnepséggel adtak át, majd a választókörzetet elveszítették idén, ez hatalmas meglepetés volt, nem erre készültek.
Nagyon sok olyan hindu nacionalista programpont van, ami a muszlim kisebbség ellen irányul, de olyan módon, hogy ezt igaziból plauzibilisen tagadni lehessen, tehát mondjuk Kasmír állam, India egyetlen nagyobb muszlim többségű területének a különleges autonómiájának 2019-es megvonása. Ez nem arról szól - mondják - hogy mi muszlimellenesek lennénk, ez csak azért van, hogy ne legyenek különleges autonómiák. Említhetném még a muszlimok, a muszlim közösségnek az Indiában még ma is meglévő különálló polgári jogrendszerének a megszüntetését. Ismételten nem azért - állítják - mert mi a muszlim közösséget bántani akarjuk, hanem csak mert, hogy minden állampolgár egyenlő legyen. Az ellenkező oldalon pedig az az üzenet, hogy India minden vallástól függetlenül minden állampolgáré.
Ezek a narratívák ütköznek minden választáson az átlagos indiai választópolgár számára valószínűleg a gazdasági kérdések és a megélhetés kérdése azért elsősorban az, ami az ő hangulatukat meghatározza. A kormánypár mindvégig népszerűbb volt, mindvégig nagy győzelemre számítottak, de a közvélemény-kutatások is nagyon erősre mérték őket. Érdekes módon a választóknak legfontosabb témának a gazdaságot mérték és pont a gazdasági kérdésekben nem voltak olyan nagyon elégedettek a választók. Magas százalék mondta azt, hogy elégedett vagyok a kormány munkájával, de nagyobb százalékuk vallotta azt, hogy nehezebb munkát találni, mint korábban.
Kampányfogások is árulkodnak arról, hogy ez a legérzékenyebb téma most a választások előtt néhány hónappal. A főzéshez használt gázpalackok árának a csökkentésével próbált a kormány például szavazatokat szerezni. Ezek olyan triviális dolgok, amikre mi nem gondolunk, de a választók jelentős része él viszonylag szerény háztartásban, és fontos neki az, hogy most éppen mennyibe kerül egy gázpalack, mert azon fog főzni. Különböző városi és falusi jóléti programok nagyon fontosak az indiai választásokon.
És ami valószínűleg India esetén teljesen egyedi téma az a kaszthoz tartozás, ami ebben a formában igaziból csak Indiában létezik. Nyilvánvalóan a kasztrendszer mai realitása azért nem egészen az, amit középiskolás történelemkönyvekben szokás tanulni, de még mindig egy fontos választóvonal, és ezeknek a csoportoknak a jelentős része hátrányos helyzetű. Indiában a hátrányos helyzetű kasztok tagjainak különböző pozitív diszkriminációs rendszerek működnek, itt gyakorlatilag az ország többségéről beszélünk, akik valamilyen mértékben hátrányos helyzetű csoportokba sorolhatóak, és általában a hindu nacionalisták voltak azok, akik ellenezték ezeket a programokat, ez ma már kevésbé jellemző.
Azért is tudtak többek között országos párttá válni, mert nyitottak az alacsonyabb kasztok felé., Erre válaszul például most az ellenzék viszonylag hatékonyan tudott azzal mobilizálni, hogy ha a hindu nacionalisták tényleg itt 400 fős parlamenti többségeket akarnak szerezni, akkor a BJP-t azért elsősorban a közepes vagy magasabb kasztbéliek szokták és fogják támogatni. Sikerült az alacsonyabb kasztbélieket azzal mobilizálni, hogy ez nekik veszélyes lehet, az ő szerény előjogaik vagy támogatási rendszereik kerülhetnek ezáltal veszélybe.
Harmadik ciklusát kezdi meg Narendra Modi kormányfő, amivel már önmagában rekorder az elmúlt évtizedek indiai politikusai között. Mit tudunk Modiról, mint emberről, a politikuson túl az ő pályájának és sikerének mi a titka?
Modi imidzse nem áll olyan távol a valóságtól, mint sok politikus esetében, bár azért árnyalásra mindenképpen szorul. Lényegében az az imidzse, hogy ő egy szegény sorból származó, meritokratikus módon fölemelkedett, aszketikus, eltökélt közszolga. Mindezek mellett pedig egy karizmatikus szónok és nacionalista előadó. Ez a kettősség egy nagyon erős mix.
1950-ben született, Gudzsarát államban, Nyugat-India egy tengerparti államában, egy olyan kasztbéli családban, azt hiszem, olajpréseléssel foglalkozó kasztba, akik az említett hátrányos helyzetű kategóriába tartoznak. Gyakorta azzal szeretett büszkélkedni, hogy gyerekkorában teát árult az apja boltjában. Az Indiai Nemzeti Kongresszus vezetői, mondjuk Rahul Gandhi, aki az első miniszterelnök Nehru dédunokája értelemsszerűen nem árult az apjának a boltjában, őneki hozták a teát.
Modi fiatal korában, ami egy nagyon erős selling point a hindu nacionalisták körében egy előre elrendezett házasságba kellett, hogy lépjen, ez Indiában akkoriban tipikus, és ma is gyakori. Aztán ő ebből a házasságból egy év után kilépett, a feleségét hátrahagyta, állítólag el sem hálták ezt a házasságot, Narendra Modi hivatalosan ma is szűz, és egyébként én ezt simán el is hiszem róla. Ez a szűzi aszketikus életmód a hinduknál egy nagyon erősen preferált dolog, hogyha a vezetőikről vagy a szellemi vezetőikről van szó.
Fiatalként körbemászkálta Indiát, különböző ásramokban volt, azaz lakóközösségekben, táborközösségekben volt és megismerkedett hindu nacionalista szervezetekkel. Az RSS-nek, a Rashtriya Swayamsevak Sangh, Nemzeti Önkéntes Szövetségnek - azt mondanám, hogy egyenruhás félkatonai szervezet, mely főként fiúkból áll - a tagja lett. Ők nem feltétlen így definiálnák magukat. Az RSS egy fontos ernyőszervezete, sokszor a háttérből irányítója a hindu nacionalista politikának.
Innen a BJP-be, mely azóta is pártja került, ahol kerületi szervező lett aztán állami szinten, majd országos szinten dolgozott a pártszervezetnek. A 70-es évek végén a rendkívüli állapot idején, amikor Indira Gandhi miniszterelnök felfüggesztette az alkotmányt egy-két évre, akkor állítólag börtönbe is került, ezután állami törvényhozásnak lett a képviselője végül pedig állami főminiszter lett. Ő a BJP-nek a nagyon soklépcsős ranglétráján a saját képességei, tehetsége okán meritokratikus módon emelkedett föl. A BJP szemben az indiai pártok többségével egy bizonyos értelemben nyugati típusú káder alapú párt, ahol valóban nagyon sok szinten versenyeztetik a tagokat, illetve a vezetőket és valóban általában aránylag képességes emberek tudnak ebből kiemelkedni.
Modi 2001-től 2014-ig Gudzsarát állam főminisztere volt, innen a másik erős eleme az ő személyes vonzerejének, ugyanis sokan dicsérik az ő gazdasági kormányzását. 2001-ben főminiszter lett, 2002-ben sor került a gudzsaráti zavargásokra, ahol ezres nagyságrendben öltek meg muszlimokat jórészt hinduk. Ebben nagyon sokan pedzegetik, hogy Modinak szerepe lehetett, ha másmilyen módon nem, akkor úgy, hogy nem tett eleget ennek a megállítására. Minden ilyen felvetésre mérhetetlenül meg szokott sértődni. Az Egyesült Államokból, valamint az európai országokból ki is tiltották ezért még főminiszterként.
2002-től 2014-ig egy nagyon befektetőbarát, a gazdasági növekedést nagyon szépen fölpörgető politikát folytatott Gudzsarát államban, és '14-ben már erre emlékeztek a választók országosan. Az volt az ígéret, hogy ő ezt a receptet országos szintre fogja emelni.
Ezzel a szerény sorból származó nép embere imidzsel együtt azt látni kell, hogy Modinak nagyon-nagyon gazdag és nagyon jó barátai vannak az indiai üzleti körökben, és ezek közül az üzletemberek közül azért van, aki nem a régmúltban lett ennyire gazdag, hanem az elmúlt tíz évben.
(Kép forrása: edition.cnn.com/india-election-modi-victory-declaration)
Hogyha össze kéne hasonlítanod a 14 előtti Indiát a 14 utánival, akkor mi a legszembetűnőbb különbség, ami ezt a tíz évet és a harmadik ciklusát is igazolja?
Biztos, hogy az infrastruktúra az például sokat fejlődött Indiában. Alapvetően, amikor egy ország fejlődik, és India azért a BJP nélkül is fejlődött volna hasonló ütemben, akkor ezek a változások bekövetkeznek, de az biztos, hogy Indiában a fizikai infrastruktúra egy nagyon súlyos probléma volt és máig az, amibe nagyon jelentős pénzeket fektetnek. A városok tisztasága híresen rossz volt, most is elég rossz, de a "nagyon-nagyon rossz" és a "nagyon rossz" között azért jelentős, milliók életét befolyásoló különbség van. A Gangesz vizének a tisztasága katasztrofálisan rossz volt, most már csak aránylag rossz. A levegő viszont még mindig katasztrofális.
Az egy főre jutó jövedelem viszonylag jól nőtt. Modiéknak nem igazán sikerült a '14-es ígérettel ellentétben átütő módon fölpörgetni a gazdasági növekedés ütemét. Nem rossz, de semmi fantasztikusan átütő dolog nem történt azért azóta, habár 6-7 százalék, néha 8 százalék környéke, azért egy elég combos növekedés, ilyen növekedési ütem mellett nyilvánvalóan nagyon sokan felemelkednek a középosztályba, az életminőségük javul, az államnak is több pénze van arra, hogy a szegényekről valamilyen mértékig gondoskodjon. Én azt gondolom, hogy tíz év alatt Indiában ezek a nem annyira látványos, viszonylag kicsi, de nagyon sok embert érintő és alapvetően pozitívan érintő változások azok, amik a legfontosabbak, még ha nem is a legmarkánsabbak. Ha azt nézzük, hogy egy ekkora ország átlagos jövedelmi és fejlettségi szintje csak viszonylag szerényen változik, az is ugye már azt jelenti, hogy összességében véve ennek az országnak a gazdaságának a mérete nagyon jelentősen megnő.
Hova pozícionálja magát India a nemzetközi porondon a függetlenedését követően, milyen főbb céljai vannak főként az Egyesült Államok és Kína viszonylatában?
Nyilvánvalóan az indiai külpolitika története az legalább két nagy szakaszra bontható hidegháború alatti és utáni szakaszra. Az el nem kötelezettség az megint olyan fogalom, amit szerintem elvben mindenki ismer. Ugye ez az indiai külpolitikának a vezércsillaga a kezdettől. Ez nagyon sok mindent jelentett, tehát ezt soha nem úgy kellett értelmezni, hogy India mindenkitől távolságot tart, vagy akár csak egyenlő távolságot tart. Alapvetően a hidegháborúban India legalább a 70-es évektől egy a szovjetekkel szimpatizáló, de el nem kötelezett ország volt. A 90-es évektől nagyon-nagyon sokat beszéltek, főleg az Egyesült Államokban arról, hogy most föl fognak emelkedni az indiai-amerikai kapcsolatok, mert "két demokrácia". A kapcsolatok javultak és javulnak a 90-es évek elejétől, de sokáig azért ez egy elég lassú trend volt. Lehet, hogy két demokráciáról van szó, de az indiai külpolitikát egyrészt soha nem határozta meg az, hogy ők egy demokrácia, gond nélkül a szovjetek felé kacsintgattak a hidegháború idején, és annyi közös érdek nagyon sokáig nem volt. Ez változott meg legkésőbb a 2010-es évek elejére-közepére.
Kína és India gazdasága nominális GDP-ben a '80-as években gyakorlatilag egy fej-fej mellett volt. A kilencvenes években a kínai gazdaság kétszer nagyobb lehetett, a 2000-es években lett négyszer, ötször akkora.
Kína, akikre a '60-as évek óta India fontos külső fenyegetésként tekint, materiális erőfölénye olyan mértékűvé vált, hogy mostanra a kínai-indiai kapcsolat az alapvetően megmérgeződött és ebből a pozícióból nézve hirtelen az Egyesült Államok vált a legfontosabb stratégiai partnerré Kínával szemben. Ez nem egy NATO-hoz hasonló szövetséget jelent, az indiai el nem kötelezettség még mindig tartja magát, India nem menne bele 5-ös cikkelyszerű dologba, de nagyon szeretnének amerikai technológiát, amerikai fegyvereket, amerikai hírszerzési együttműködést, az amerikaiak pedig nagyon szeretnének egy Kínához hasonló méretű, de végre Kínához hasonló erejű Indiát is látni Kínától délre. Ez egy nagyon szoros és nagyon fontos mindkét fél számára a stratégiai partnerség bizonyos limitációkkal.
Modi öt év múlva már túl lesz a 76. életévén. Készül a pártja a nélküle folytatandó politizálásra? Egyáltalán elképzelhető Narendra Modi nélkül indiai politika?
Hát biztos jobban, mint egy hónappal ezelőtt. Modiban abszolút benne van annak az esélye, hogy föltámad a jelenlegi helyzetből, vagy legalábbis életképes vezető politikus marad és azért ne felejtsük el, Indiát mondom a nyolcvanas évek óta olyan koalíciók kormányozták egészen 2014-ig, amik sokszínűek voltak, instabilak voltak, a legerősebb pártnak sem volt bennük többsége. Modi sosem kényszerült koalíciós kormányzásra ezelőtt még Gudzsarádban sem. Az ő kicsi lelke nincsen hozzászokva ahhoz, hogy koalíciós partnerek neki beszóljanak, netalántán egyezkedni kelljen velük, hát most majd megszokja, de azért ezzel együtt még mindig nincs olyan sokkal rosszabb pozícióban, mint a korábbi miniszterelnökök.
Itt már abszolút spekulálunk. Én azt gondolom, hogy a 2029-es választás kimenetele sokkal nyitottabbnak tűnik most, mint volt. Valószínűleg a BJP ennek még mindig haloványan az esélyese, de az indiai politikában azért nem annyira erős törvény, hogy a hivatalban lévő az meg is tartja a hivatalát, de azért a BJP az még mindig egy jól szervezett párt még mindig nagyobb részét kontrollálja a saját koalíciójának, mint mondjuk a Kongresszus az ő koalíciójuknak. Ha '29-ben a BJP kikap, akkor nyilván akármi történhet. Szerintem nem magától értetődő, de talán valószínűbbnek tartanám az újrázást, mint hogy lecseréljék. Nem világos, hogy kire cserélnék le, de azért azt sem mondanám, hogy nincsenek lehetséges utódok.
Némi magyar vonatkozás: A 2010-es évek egyik külpolitikai hívószava az úgynevezett keleti nyitás. A gyakorlatban és Indiával a fókuszban ez mit jelent?
India esetén azt gondolom, hogy ez egy nem a teljes potenciálján kihasznált lehetőség. Az indiai-magyar kapcsolatok, hogy is mondjam, egyszerre nagyon-nagyon pozitívak, nagyon jó hangulatúak, nem terheltek, semmilyen komoly problémás kérdés nincs a két ország között, és a magyar nézőpontból nem annyira kívánatos módon, de a keleti blokk részeként a keleti blokkhoz valamivel közelebb álló Indiával Magyarország jó kapcsolatot ápolt.
'48-ban vettük fel velük a diplomáciai kapcsolatokat. Nehru közbenjárása állítólag szerepet játszott abban például, hogy a mi első demokratikus köztársasági elnökünket, Göncz Árpádot az '56-os forradalom után nem végezték ki. Az apró kis színes alapok megvannak.
Kulturális kapcsolatoknak is megvan a gyökere Baktay Ervintől, Tagore indiai költőig, aki járt is Magyarországon (ld. Tagore-sétány Balatonfüreden - a szerk.). Megvannak az alapok, nagyon szép és jó, nem mellesleg igaz beszédeket lehet írni arról, hogy mennyire jó a két ország barátsága, de a mélysége ezeknek a kapcsolatoknak azért nem olyan jelentős, mint ahogy ezek a szép szavak esetleg elhitetnék velünk. Az indiai-magyar kereskedelem elég robosztusan nőtt az elmúlt években, de egy meglehetősen alacsony alapról, azt hiszem, forintban ilyen 2 milliárd 750 millió körül volt, 23-as adat, melynek a kétharmada Indiából érkező import és az egyharmada csak magyar export Indiába.
Ezt az importot és exportot egyébként mindkét fél részéről aránylag fejlett gyógyszeripari termékek, vegyipari termékek, Magyarország esetében fejlett műszerek, gépipari termékek adják, de ez nem egy jelentős kétoldalú kereskedelmi forgalom. Indiai miniszterelnök nagyon régen nem járt Magyarországon, Narendra Modi nyugat-európai partnereket tucatnyi alkalommal látogatott meg a miniszterelnöksége alatt, a visegrádi régióba most hirtelen nem akarom azt mondani, hogy egyszer sem járt, mert lehet, hogy egyszer igen, de föl sem merült, hogy Narendra Modi Magyarországra jöjjön.
Főleg a magyar diplomaták, volt magyar nagykövetek szokták mondogatni, hogy a beszédek azok gyönyörű szépek, és nagyon szépen meg is lehet őket írni, ám az indiaiak nem fordítanak erre a régióra olyan figyelmet, mint ami szerintünk méltányos lenne.
(A balatonfüredi Tagore-sétány, welovebalaton.hu)
Mely területekre kellene nagyobb hangsúlyt fektetni?
Ha nekem most ki kéne jelölnöm prioritásokat, perspektivikus területeket, akkor biztosan említeném Indiának az infrastrukturális expanzióját, tehát azt, hogy India most irtózatos pénzeket költ utakra, vasutakra, kikötőkre, repterekre, városi rendszerekre. Ez egy világtörténelmi léptékben jelentős fejlemény, ennek a környékén magyar vállalkozásoknak biztosan lenne keresnivalójuk, vagy lehetne keresnivalójuk. Általában az agritech - mezőgazdasági, vízgazdálkodási, szennyvíztisztítási technológiák - szokott fölmerülni egy olyan területként, amiben magyar vállalkozások nyújthatnak valamit indiai partnereknek. India a klímaváltozás kapcsán egyébként is nagyon-nagyon érzékeny a szárazságra, hajlamos a hőhullámokra.
Általában azt gondolom, hogy Indiával nagy léptékben, gyakorlatilag európai uniós szinten kell tárgyalni. Az Európai Unió és India tavaly óta folytat ismét korábban kútba esett szabadkereskedelmi tárgyalásokat. Az indiaiak nagyon sérelmeznek klímavédelmi megoldásokat az EU külkereskedelmében, az EU nagyon sérelmezi az indiai piac zártságát. Nem tudjuk egyelőre, hogy mi lesz ebből a szerződésből, lehet, hogy meg fogják kötni, de egy viszonylag sekély szerződés lesz, de azt mindenképpen javasolnám például, hogy Magyarország ezekre a tárgyalásokra figyeljen oda és törekedjen arra, hogy megállapodás szülessen Indiával, ha kell, akkor európai uniós szinten, ami lehetővé teszi a könnyebb hozzáférést magyar vállalkozásoknak is az indiai piacra.
A témától elrugaszkodva: Turistaként miért és mikor menjünk Indiába, mit érdemes megnézni?
Én télen voltam Indiában, ami a mély, hidegebb őszi időjárásunkhoz hasonló időjárás decemberben. Reggel fölvesz valamit az ember a hátára, délután már nem biztos. Énnekem bejött az az időjárás, nem a nyári vagy tavaszi meleg időszakot javasolnám. A világ híres turistalátványosságai között vannak súlyuknál megfelelően és túlértékelt dolgok. A Taj Mahal szerintem nem tartozik a túlértékelt dolgok közé, az valószínűleg a világ legszebb épülete, azt mindenképpen meg kell nézni, ha valaki arra jár, és általában azt tudom mondani, hogy India egy Európával mérhető területű, sokszínűségű kultúrájú történelmi régió. Valószínűleg bármelyik indiai államra rábökve lehet annyi megnéznivalót találni, mint ha most Németországba utazunk, vagy Olaszországba.
(Borítókép forrása: hiia.hu/trembeczki-zsolt/)
