Ha az USA és Kína között kitörne egy háború, az olyan katonai erőket mobilizálna, amelyet még sosem látott a világ. Az éppen 80 évvel ezelőtt végrehajtott normandiai partraszállásban mintegy 156 000 katona vett részt. Ha Kína megpróbálná megszállni Tajvant, akkor ahhoz akár 1 000 000 katonára is szüksége lehet, továbbá amennyiben az Egyesült Államok meg szeretné védeni a szigetet, akkor több tízezer katonát kellene a tajvani hadsereg segítségére küldenie, ami már a harcok első heteiben több tízezer, akár százezer kínai, tajvani és amerikai katona életébe kerülne.
Kép forrása: Asia Society
Amikor az USA utoljára Vietnámban mintegy 50 évvel ezelőtt egy közepes méretű háborúban vett részt, akkor a szolgálatot teljesítő katonák nagyrésze nem önszántából harcolt a fronton: a Vietnámban harcoló amerikaiak mintegy 30%-át toborozták. A katonák behívását 1973-ban szüntette meg a Kongresszus az amerikai részvétel befejezésével. A háborúban mintegy 2,7 millió amerikai katona vett részt és 58 000 vesztette életét közülük.
A Center for a New American Security, egy védelmi politikával foglalkozó think-thank jelentése azt vizsgálta, hogy mi történne, ha az Egyesült Államoknak fegyveres konfliktusban kellene bevetnie a haderejét. Az amerikai hadvezetés számára nem túl biztatók a kilátások.
Az elemzés során a Pentagon munkatársai és szakértők azt a feladatot kapták, hogy közel 200 nap alatt verbuváljanak egy 100 000 amerikai sorozott katonából álló haderőt, amelyet kiállíthatnának egy Kína elleni fegyveres konfliktusban. (Az egyik esetben egy Tajvanért vívott háborúról volt szó; a másik esetben pedig az USA nyugati partjai ellen indított kínai támadásról). Az elemzés szerint a szükséges 100 000 katonából csak körülbelül 50 000 hadra fogható katonát tudnának ennyi idő alatt kiállítani.
A toborzást megnehezítő tényezők egy része logisztikai jellegű: legalább 500 000 behívási értesítésre lenne szükség 100 000 behívott kiállításához. A jogszabályok alapján az értesítéseket postai úton kell kézbesíteni az adott címre, melyen a behívott katonák - az USA-ban élő 18-25 éves férfiak - 18 éves korukban a választásokra regisztráltak. A legtöbb levél valószínűleg el sem jutna a címzettekhez.
A sorozásokkal szemben jogi kifogások is érkeznének, valamint sokan tiltakoznának, kifogásokat keresnének. Vannak, akik lelkiismereti okokra hivatkozva nem szolgálnának a hadseregben. (a vietnami háború alatt 300 000 amerikai vagy illegálisan bújt ki a sorozás alól, vagy dezertált a hadseregből). Rengeteg amerikai fiatal nem is alkalmas a katonai szolgálatra: az országban a fiatalok mintegy 77 százaléka túlsúlyos, kábítószerezik, vagy más fizikai vagy mentális egészségügyi problémákban szenved.
Kép forrása: Literary Hub
A hadseregnek arról is gondoskodnia kell, hogy a katonák megfelelő felszereléssel rendelkezzenek, létesítmények álljanak rendelkezésükre és képzettek legyenek annak érdekében, hogy az újoncokat fél éven belül harcba tudják állítani. A Hamász támadását követő első napokban ezen feltételek biztosítása problémát jelentett az izraeli hadsereg számára is, amikor rekordszámú, mintegy 300 000 tartalékost hívtak be szolgálatra. Az ország katonai infrastruktúrája gyorsan túlterhelődött a kevés létesítménynek, felszerelésnek és élelmiszernek köszönhetően.
Tekintettel a politikai, illetve kulturális felháborodásra és elégedetlenségre, amelynek köszönhetően a vietnami háború végén eltörölték a sorozást, az ehhez való visszatérést nem valószínű, hogy megkockáztatná akár egy amerikai elnök is. Azonban ha az Egyesült Államok belekeveredik egy nagyobb élőerőt megmozgató háborúba, akkor muszáj lesz bevezetnie a sorkatonaságot.
Az elmúlt 80 évben az emberiség olyan sikeresen akadályozta a nagyhatalmi konfliktusok kialakulását, hogy azt hittük, hogy a világnak sosem kell többet ilyenekkel szembenéznie. Most, a 21. században újból minden országnak át kell gondolnia, hogy mi történne, ha egy igazi fenyegetés jelenne meg a határainál.
Továbbá az is megfigyelhető, hogy a világban folyó fegyveres konfliktusok és a velük járó halálos áldozatok száma hosszú évtizedek csökkenése után ismét növekedésnek indult. Az országok világszerte növelik katonai kiadásaikat, azonban van egy erőforrás, amelyből szinte minden nagyobb hadsereg hiányt szenved: emberek, akik ténylegesen megvívják a háborúkat.
Háború katonák nélkül
Az Egyesült Államok hadseregében az utóbbi években több ezer állás szűnt meg. Európában az ukrajnai háború kitörését követően gyorsan növekednek a katonai kiadások, viszont a hadseregek létszáma ezzel párhuzamosan nem emelkedik. Németország hadseregének létszáma évek óta csökken a toborzási kampányok ellenére, az Egyesült Királyság pedig hamarosan négy hadihajót fog kivonni a haditengerészetből, mert egyszerűen nincs elég matróz a fenntartásához.
A Kínával kapcsolatos aggodalmak miatt Japán is nagyszabású haderőfejlesztésbe fogott, azonban a hadsereg létszáma bőven elmarad a toborzási céloktól. Kína a világ legnagyobb létszámú hadseregével rendelkezik (körülbelül 2 millió aktív katona), de nehezen képes olyan képzett fiatalok toborzására, akikre szüksége lenne az egyre fejlettebb fegyverarzenálja működtetéséhez. Az sem teljesen biztos, hogy Kínának egyáltalán rendelkezésére-e áll annyi katona, amennyi egy Tajvan elleni invázióhoz szükséges lenne.
Kép forrása: The Atlantic
Ezen okokból kifolyólag egyre több országban fontolgatják a sorkatonaság bevezetését. Németország védelmi minisztere nemrégiben egy korlátozott katonai sorkatonai szolgálatra vonatkozó tervet terjesztett elő, amely a skandináv országok által jelenleg alkalmazott rendszeren alapulna. Ez alapján a védelmi szükségleteknek megfelelően néhány tízezer fiatal kerülne besorozásra. Az Egyesült Államokban Donald Trump egyes szövetségesei felvetették, hogy újraválasztása esetén bevezetésre kerülhet a sorkatonaság.
Ukrajna
A katonák és a sorkatonaság iránti hirtelen újraéledő globális érdeklődés oka 2024-ben egyértelmű. Az ukrajnai háború elmúlt két évében lövészárkokat, harckocsicsatákat, tüzérségi párbajokat láttunk, ami visszatérést jelentenek ahhoz a fajta hadviseléshez, amelyről sokan azt remélték, hogy a 20. században véget ért.
Az egy évig tartó bakhmut-i csata, amelyben az oroszok végül elfoglalták a kelet-ukrajnai kisvárost, Oroszország legvéresebb csatája volt a második világháború vége óta, melyben több mint 20 000 orosz katona vesztette életét. Ez nagyobb veszteséget jelentett az országnak egyetlen csatában, mint ahány katonát a Szovjetunió az 1980-as években, az afganisztáni háborúban vesztett.
Kép forrása: The Japan Times
Az orosz kormánynak óriási gondot jelent elegendő katonát találni az ukrajnai "húsdarálóba". Noha az országban kötelező a sorkatonaság, azonban az Oroszországon kívüli külföldi bevetés lehetősége korlátozott. A Kreml éppen ezért 2022 szeptemberében "részleges mozgósítást" hirdetett, amelynek célja 300 000 katona besorozása volt. Ezzel egyidőben nyugati hírszerzési információk szerint több mint 600 000 fiatal orosz férfi menekült el az országból, hogy elkerülje a behívót.
Ezt követően Oroszország stabilizálta a hadsereg utánpótlását. Ezt részben úgy érte el, hogy számos távoli, szibériai, elszegényedett régióban nagy összegű, az átlagos éves fizetéseket meghaladó pénzt kínál az ukrajnai harcokban való részvételért, valamint kegyelmet adott a börtönben raboskodóknak az ukrajnai harcokban való részvételért. (A kegyelemben részesült rabok tették ki a bakhmut-i halálos áldozatok többségét.) Ez a taktika nagyrészt kordában visszafogta az orosz közvélemény felháborodását a több százezer áldozatot követelő katonai fiaskóra. Egyes becslések szerint Oroszország már több mint 500 000 embert vesztett az ukrajnai harcokban.
Az emberhiány sokkal nagyobb probléma Ukrajnában, melynek mintegy 100 millióval kevesebb lakosa van, mint Oroszországnak. Azok a hosszú sorok, amelyek közvetlenül Oroszország 2022-es teljes körű inváziója után voltak láthatóak az ukrán toborzóközpontok előtt, már a múlté. Ma kétségbeejtő hiány van ukrán katonákból a frontvonalakon.
A harcoló katonák átlagéletkora meghaladja a 40 évet. Volodimir Zelenszkij elnök nemrég írt alá egy ellentmondásos törvényt, amely 27-ről 25 évre csökkenti a sorozásra jogosult férfiak korhatárát. (Az amerikai katonák átlagéletkora Vietnámban 19 év volt.) A kormány számos kedvezményhez (az önkéntesek maguk választhatják meg zászlóaljaikat) és eszközhöz (utcai járőrözések a sorozást elkerülő fiatal férfiak felkutatására) folyamodott a hadsereg utánpótlása érdekében. Oroszországhoz hasonlóan Ukrajna is elítélteket toboroz a szolgálatra: jövő hónaptól 3000 ukrán elítéltet engednek ki, hogy a fronton teljesítsenek szolgálatot.
Ukrajna népessége már a háború előtt rohamosan csökkent az alacsony születésszámnak és az elvándorlásnak köszönhetően. Az 1991-es függetlenné váláskor 52 milliós ország népessége 2019-re mindössze 37 millióra csökkent. Ha ehhez hozzávesszük a több mint 6 millió embert, akik a háború kitörése után hagyták el az országot, a jelenleg katonai szolgálatot teljesítőket, a háborúban meghaltakat vagy súlyosan megsebesülteket, valamint azokat, akik a feketepiaci munkához folyamodtak, hogy elkerüljék a sorozást, akkor nem meglepő, hogy Ukrajna civil gazdasága komoly munkaerőhiánnyal küzd.
Kép forrása: bneIntellinews
A háború gyötrelmes választás elé állította az ukrán vezetőket, amely még azon a brutális kilátáson is túlmutat, hogy fiatalok ezreit küldik a halálba: Ha a nemzőképes férfiaknak az ország túléléséért kell harcolniuk, akkor Ukrajna demográfiai válsága még tovább fog súlyosbodni.
Elöregedő népesség, nyugdíjas katonák?
A demográfia a gyorsan öregedő Kelet-Ázsiában is foglalkoztatja a katonai vezetőket. Ez nem meglepő, ugyanis arányaiban az egész világon ebben a régióban születik a legkevesebb gyermek. Egy Észak-Koreával való nagyobb háború veszélye folyamatos, ezért a dél-koreai férfiaknak kötelező legalább 18 hónapos katonai szolgálatot kell teljesíteniük, ami alól még a K-Pop szupergroup, a BTS tagjai sem jelentenek kivételt, le kell tölteniük a 18 hónapot.
Kép forrása: HerZindagi
Az ország azonban súlyos népesedési válsággal néz szembe. A hadsereg jelenlegi létszámának fenntartásához Dél-Koreának évente 200 000 embert kell besoroznia vagy besoroztatnia. Ha azonban a jelenlegi születési számok nem indulnak növekedésnek, 20 év múlva csak körülbelül 125 000 férfi áll majd rendelkezésre évente, hogy ezeket a helyeket betöltse.
Dél-Korea a világ egyik leggyorsabban elöregedő társadalma, de aligha számít kivételnek. A leggyorsabban csökkenő születési rátával rendelkező régiók közül kettő (Kelet-Ázsia és Kelet-Európa) egyben olyan régió, ahol az államközi háború vagy szuperhatalmi konfliktus kockázata jelenleg a legnagyobb.
Kínában a demográfiai csökkenést tovább súlyosbítja az ország egygyermekes politikájának hatása. Egy sok százezer áldozattal járó háború sok olyan család egzisztenciáját tenné tönkre, ahol a felnőtt szülők a gyermeküktől várják el, hogy gondoskodjanak róluk. Ezt a problémát felismerve a Kínai Népköztársaság Hadserege módosította politikáját, miszerint a szülők és a házastársak is igényelhetnek haláleseti juttatást a szolgálat közben elesett katonák után.
Oroszország közelmúltbeli inváziója - ahol a népességfogyás csak kicsivel lassabb, mint Ukrajnában - erős ellenpéldát szolgáltatnak arra az elméletre, miszerint az öregedő társadalmak egyre kevésbé avatkoznak fegyveres konfliktusokba. Az olyan agresszív vezetők, mint Vlagyimir Putyin vagy Hszi Csin-ping döntéseit ugyanilyen könnyen meg lehet magyarázni azzal, amit "hatalomátmenet-elméletnek" neveznek: az elképzelés szerint Oroszország és Kína megpróbálnak addig katonai előnyöket szerezni, amíg hatalmuk a népesedési válság következtében csökkenésnek nem indul.
Más szóval, a népességcsökkenés elkövetkező évtizedeit látva a kínai elnök akár úgy is dönthet, hogy most van itt a pillanat, hogy Tajvant elfoglalja, amíg még elegendő katonája áll ehhez rendelkezésre.
Nem csak arról van szó, hogy a rendelkezésre álló katonák száma egyre csökken. A toborzott katonák is kevésbé hajlandóak harcolni, mint valaha. Felmérések szerint a fiatalok világszerte egyre kevésbé hajlandóak harcolni a hazájukért. A fiatal amerikaiak sokkal negatívabban vélekednek a hadseregről mint intézményről, mint az idősebbek.
Benjamin Freakley nyugalmazott altábornagy, a hadsereg toborzási parancsnokságának parancsnoka szerint az egyik kihívás a társadalomban, hogy általánosságban tapasztalható egy elitellenes hangulat, amely még a hadsereggel kapcsolatos érzéseket is megfertőzte - egy olyan intézmény, amely régóta széles körű támogatást élvez az amerikaiak körében, függetlenül attól, hogy milyen politikai nézeteket vallanak. "Valamiféle bizalomvesztés tapasztalható az intézmények iránt mindenütt - a bíróságok, a kormány, a média és a hadsereg iránt".
Továbbá a gazdaságban jelenleg magas a foglalkoztatottság és a bérszínvonal, ami miatt a fárasztó és veszélyes katonai szolgálat gondolata kevésbé tűnik vonzónak. Nem véletlen, hogy az orosz sorkatonák nagy részét az ország szegényebb, távolabbi régióiból hívta be, ahol a magánszektor nem tud versenyezni a katonai életpályával. Ez a tendencia még a közvetlen katonai fenyegetettséggel fenyegetett országok némelyikében is érvényesül.
Tajvan nemrégiben négy hónapról egy évre hosszabbította az állampolgárok számára kötelező katonai szolgálatot, de ez rengeteg tajvani fiatal körében nem egy népszerű intézkedés, és a kormánynak nehézséget okoz a mintegy 170 000 fős hadsereg bővítése.
A Carnegie Endowment nemrégiben végzett felmérése szerint Ukrajnában jelentős generációs szakadék tátong a háborúhoz való hozzáállásban. A 60 év feletti ukránok körülbelül 20 százalékkal nagyobb valószínűséggel mondják azt, hogy Ukrajna nyeri a háborút, és hogy addig kell harcolnia, amíg fel nem szabadítja az egész országot, mint a 18 és 25 év közöttiek, akik nagyobb valószínűséggel vállalnák a tényleges harcokat.
E tendenciák fényében számos szakpolitikai változtatást fontolgatnak. Néhány ázsiai ország enyhíti a kor- és testmagassági követelményeket, hogy bővítse a potenciális újoncok vagy sorkatonák körét. Ausztrália, amely saját toborzási gondjaival küzd, azt fontolgatja, hogy először engedi meg külföldi állampolgároknak, hogy a fegyveres erőiben szolgáljanak.
Természetesen a nemek kérdése is előkerül, amikor a hadseregről van szó. Izrael a legismertebb példa arra, hogy mind a férfiak, mind a nők általános katonai szolgálatot teljesítenek. Norvégia és Finnország azon kevés országok közé tartozik, amelyekben a nők és férfiak számára is van szelektív katonai szolgálat, Dánia nemrég csatlakozott hozzájuk. Tajvan nemrég jelentette be, hogy nők is jelentkezhessenek tartalékos kiképzésre.
Kép forrása: The Times of Israel
Felmerül az a kérdés is, hogy a jövő háborúit egyáltalán emberek fogják-e vívni. A Pentagon nemrégiben jelentette be, hogy több ezer olcsó drón építését tervezi, hogy - Kathleen Hicks helyettes védelmi miniszter szavaival élve - "legyőzzék Kína legnagyobb előnyét, ami a tömeg. További hajók. Több rakéta. Több ember".
Nick Carter tábornok, a brit védelmi vezérkar korábbi vezetője 2020-ban azt jósolta, hogy országának egy napon "120 000 fős hadserege lehet, amelyből 30 000 lehet robot". (Az országnak jelenleg 130 000 katonája van, mind ember).
Freakley, aki Irakban és Afganisztánban amerikai harcoló csapatokat irányított, szkeptikusan állt ahhoz az elképzeléshez, hogy a "tömeg" pusztán autonóm rendszerekkel elérhető, rámutatva, hogy hasonló állításokat a korábbi generációkban a légierő hívei is hangoztattak. "Mindig van egy egyensúly az emberi erő és a technológia között" - mondta - "de a történelem azt mutatja a hadviselésben, hogy ha egy másik nemzetet akarunk irányítani, akkor bakancsokat kell a földre tenni".
Egyre nagyobb kihívást jelent, hogy fiatalokat találjunk, akiket beültethetünk a bakancsokba.
