Reaktor

Fotó: Michelle Ding | Unsplash  

Híres és nevezetes a szakadék a férfi és a női átlag fizetés között. Könnyen meglehet, hogy találkoztunk már olyan képpel az interneten, amin tüntető amerikai nők kartontáblákon azt hirdetik a világnak, hogy országukban minden dollárra, amint egy férfi keres egy nőnek csak 79 centet írnak jóvá. Az ENSZ adata szerint ez globális szinten 70 cent. De ez így egy kicsit túl egyszerűsíti a képletet. Mi a bérszakadék, mik a meghatározó faktorai és hogyan lehetne hatékonyan egyenlíteni? Miért találkozunk teljesen eltérő számokkal ugyanazokra az időszakokra értve, ha vizsgálódunk a témában? Ezekkel a kérdésekkel szerencsére sokan foglalkoznak, hiszen minimum a társadalom felét közvetlenül érinti és olykor heves érzelmeket is vált ki. Nézzünk utána, hogy mi is a pontos állás.

Mi a gender wage gap, avagy a bérszakadék?

A nemek közti bérszakadék alapvetően a nők és férfiak áltag bruttó fizetése közötti különbség. Legalábbis általában így mérjük, de nem mindig ezt értjük alatta. Ebbe csak munkavállalók jövedelemadó és társadalombiztosítás levonása előtti értékét veszik figyelembe, a vállalkozók jövedelmét egyáltalán nem. Uniós szinten ez átlagosan 12,7% különbséget jelent. Meg szeretném jegyezni, hogy kicsapongó értékek mellett a nemek átlagos fizetésével való számolás némileg torz képet adhat. Vizsgálhatjuk a kérdést például mediánnal is, Németország esetében például az átlagból számított adat kerekítve 18% (és ezzel az egyik legmagasabb az EU-ban), míg a medián 14% és így már látjuk is a különbséget (2021. évi adatok). Ez ugyebár tükrözi azt a valóságot, hogy bár valóban felhúzzák az átlagot a kiugróan magas fizetéssel rendelkező férfiak, ez egy szűk kör és a legtöbb férfi nem vezérigazgató, amit a mediánérték jobban érzékeltet. Az Unióban körbenézve azt láthatjuk, hogy Észtország viszi a prímet 20,5%-kal, de Ausztria (18,8%) és Németország (pontos adat 17,6%) is jelentős különbségeket mutatnak fel. A legpozitívabb számok Belgiumból (5%) és Lengyelországból (4,5%) érkeztek be az Unióhoz, Romániával az élen (3,6%). Ezen a ponton az Európai Parlament (amely saját oldalán közölte ezeket az adatokat) megjegyzi, hogy ezeknek az adatoknak az értelmezése nem egyszerű és hogy egyes államok esetében az alacsony különbség a nők általános alulreprezentáltságából adódhat a munkaerőpiacon és Romániában ez a 90-es évek óta még csökkent is. 

Fotók: Darren Richardson | Bret Kavanaugh |  Centre for Ageing Better | Unsplash )

Magyarország a nagyobb bérszakadékkal rendelkező európai államok egyike,17,7% volt a mutatónk (a könyebb összehasonlítás érdekében szintén 2021-es adat).Tehát létezik a különbség és országtól függően jelentős vagy elenyésző.

Miből következnek ezek a különbségek?

Az 1960-as évek óta stabilan zsugorodott a szakadék a két nem keresetének különbsége között, de az utóbbi évtizedekben ez lényegesen lelassult, sőt stagnál. 3 organikus tényező, ami itt közrejátszik: a nők karrierválasztása, a pozíciók, amiket betöltenek munkahelyeiken és a teljes vagy részmunkaidős foglalkoztatottságuk. Vannak jellemző tendenciák, amelyek mentén kirajzolódnak tipikusan nők és férfiak által dominált szakmák. Bár létezik EU-s irányelv a női egyenjogúság elősegítésére, a jellemzően feminin szakmákban (ahogy kiderült általában emberközi és szociális munkakörök), mint például a kozmetikusok vagy az óvónők esetében nincs törekvés a férfiak arányának emelésére, de a targoncavezetők és asztalosok irányába sincs aktív ösztönzés a lányok felé. Fontos azt is figyelembe venni, hogy a képzésüket elvégző friss diplomások esetében a különbség elenyésző és alig mérhető.

Fotó: pixabay | 089photoshootings 

A bérszakadék idővel jelentkezik, a statisztikákból könnyen kiolvashatóan nem a húszas-harmincas éveikben lévő nők és férfiak között áll fenn igazán nagy különbség. Ebben az időszakban jellemző a gyermekvállalás és a családalapítás, amely karriert terhelő faktorai a nőket érik inkább.  Végérvényesen az ideológia, amely a wage gap felszámolása mellett aktívan kampányt folytat egy elitizmus áll. Egy nem túl produktív követelése a munkavállalás természetes tényezőinek megkerülésére és a százalékok csökkenésének hátterében is állhat. A munkavállalókat támogatni kell ambícióikban, ennek kézenfekvő eszköze a családtámogatás. Így egyenlíthető leginkább a korunkban a különbség. A gyermeket vállaló édesanyák egy idődeficitbe kerülnek, ami munkatapasztalatot illet és ez bizony ráhat a munkahelyen betöltött pozíciók szintjére is. Ez véleményem szerint kívülről aligha szabályozható, ami viszonyt kapcsolódó és fontos tényező, az a munkaidők flexibilitása. Figyelemreméltó, hogy megint csak szakmára, vagy iparágra bontva a különbség egy teljesen új megvilágítást is kaphat. Nobel-díjas közgadász Claudia Goldin egyik kutatásából az derült ki, hogy a válasz valahol a "kapzsi karrierválasztásnál" keresendő. A nők esetében társadalmi jelenség, hogy work-life balance megtartásában egy sajátos prioritást élvez a család. Kevésbé jelentős például a wage gap olyan munkakörökben, ahol a fix munkaidő lehetővé teszi a stabil családi életet. Ez nem éppen a manager, közép- vagy vállalatvezető kiegyensúlyozott nyugalmas mindennapjait jelenti. Úgy tűnik az oktatásban tanulmányaikat tekintve szárnyaló fiatal hölgyek karrierútjukat tekintve több szempontból szimplán máshogy döntenek. Ebben támogatni kell őket mind az oktatás során, mind később a kereseteket tekintve. Ez a családi élet megszervezésében is jelen kell legyen, ahol egyre több férfi és házastárs vállal át feladatot a hölgyek karriere javára. Ez a tendencia már létezik és fontos, hogy továbbra is ilyen előnyösen alakuljon. 

Összegezve nem a női munkaerő olcsósága a bérszakadék. Elvégre ez esetben minden munkáltató csak nőket akarna foglalkoztatni. A nők életútjuk mérföldkövei során maradnak el néhány százalék vagyoni kompenzációtól, de fontos, hogy a társadalmi törekvés ennek a különbségnek a csökkentésére stabilan és eredményesek maradjanak a jövőben is. 

 Borítókép: Lindsey LaMont | Unsplash